Egy régi adósság:"Anyám depressziója" című képem nagyon kifakult, de a szürkés és barnás színek nem egyszerűen elhalványultak, hanem rózsaszín árnyalatokat vettek fel. Már régen készültem visszaszürkíteni a képet, és augusztusban jött el ennek az ideje. 
Nem lett az igazi, de valamivel jobb lett. Az eredeti itt nézhető meg.

Még februárban elmentem egy tanfolyamra, ahol egy íves foltokból álló levél volt a téma. ott nem akaródzott nekem varrni. Részben, mert korábban el kellett jönni, részben, mert fájt a fejem. De főleg azért nem, mert tudtam, hogy nekem okvetlenül valami kacifántosabbat, levelesebbet "kell varrni", továbbá éreztem, hogy nekem ehhez a technikához nincs és nem is lesz türelmem. Illetve tudtam, hogy egy ilyen levelet én nem fogok a tanított technikával varrni, de úgy egyébként a technika jó, és pontos rajz követéshez és vagy nagyon sík felületet varrásához kiváló.

Ami magát a levelet illeti, azzal meg vagyok elégedve. A színezés elég jó, a kiugró világos zöld folt csak a képen ilyen, életben jobban belesimul a többi zöld közé. A keret az természetesen pompás. De a tűzés! Erről jobb nem beszélni.

  A munka készítésének a folyamata az első firkától az utolsó öltésig  >>>

Többször gondoltam, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. No de a szabad gépi tűzés nem ördöngösség. Nagyon sok foltvarró tűz elfogadható minőségben, és sokan pedig csodálatosan.  Itt megjegyzem, hogy a túl szépnek nem kell bedőlni, azok már programozott varrással készülnek, emberi beavatkozás nélkül. Elég elindítani a programot és akár főzni is lehet közben, a gép majd leáll, ha a minta elkészül. Hajdan, vagy 10 éve kezdtem próbálkozni,  bizonyos mintákat sikerrel kanyarítottam az anyagra, de kukacolni képtelen voltam. Azután rájöttem, hogy én még ceruzával papíron sem tudom jól kitölteni kukacokkal a teret. Feladtam, jó nekem a kézi tűzés is. De azután megjelent a piacon a Bernina Auróra öltésfigyelővel, BSR, és azt nekem sok sok pénzért azonnal meg kellett venni. Csalódás.  Nekem a szabad gépi tűzés ezzel sem ment. Humbug, ezzel is csak az tűz szépen, aki különben is tud. De nem, nem humbug, valamit segít a BSR, de ha nagyon lelassul az anyag mozgatása, akkor hajlamos kisebb öltéseket produkálni, indításkor nagyobbat, és ha megrántom az anyagot, akkor ajaj! De csak azért is elkezdtem gyakorolni, és már 2 publikus munkámat is meg mertem géppel tűzni, még kukacolások is vannak rajtuk. Terveztem, terveztem, hogy módszeresen valamelyik netes iskolasorozat alapján gyakorolok. Terveztem, terveztem, de mindig volt élő munkám, amin nem akartam próbálkozni. Nos most jött el az ideje komolyabb gyakorlásnak. Tegnap egy 40x60 centis anyagon próbálkoztam minden félével. Konkluzió: csak nagyjából megrajzolt mintákkal boldogulok, továbbá nekem még szabályos dolgokat nem szabad tűzni, bár egyeneseket egészen jól sikerült. De azt minek? A felsőanyag-továbbítóval ez szebben megy.  Először a baloldali darabot készítettem. Szépen kirajzoltam, de nem voltam formában, nem tudtam követni a vonalakat. A jobb oldali darabon különböző virágformációkat próbáltam ki pontos előrajzolás nélkül. Este beszegtem ferde pánttal mind a kettőt, meg amit tegnap előtt csináltam. A fotel karfájára készítek belőlük újságtartót. Gondoltam, hogy  ez a két kisebb darab zseb lesz a harmadikon, és azt kapcsokkal fogom felrakni a karfára. Ötlet nem vált be, a karfára kellett egy külön mandzsetta, és ehhez kellett varrni a hosszú darab felső részét. Ezzel régi, több éves restanciám hoztam be. Sok év óta szinte minden tervlistámon szerepelt ez az organizer. Egyébként a valóságban nem ilyen csálé, és nem ér le a földig. Egyébként lehetne akármilyen ronda is, mert sehonnan sincs rálátás, a fényképezéshez a fotelt kihúztam a szoba közepére.

Emlékeim albumából, 2012 június-szeptember 80x130 cm. A  képek kézzel varrt applikáció, kivéve a figurákat és a nagyon hegyes tetőket, amelyeket ragasztottam és géppel applikáltam. A képek keretei és a háttér géppel van varrva, és úgy a képek, mint a fehér háttér  géppel szabadon tűzve lett tűzve. A kereten magyar nyargalásos minta géppel tűzve. Készült 2012 június-augusztus, a Magyar Foltvarró Céh országos pályázatára a Magyarak várak, kastélyok, templomok kategóriában. Ötlettől a megvalósításig, folytatás itt >>>

Mérete 20x 50 cm. Kézzel varrva, kézzel és géppel tűzve.
Készült 2012 februárjában.

Az Európai Quilt Szövetség évek óta pályázatot ír ki a Birminghami Quilt Fesztiválra és országonként egy kisebb kollekciót állít ki. Idén a téma: keresztutak,  20x50 cm méretben fekvő tájolással, és 10 munkát kértek minden országtól. (A pályadíj a munka  kiállítása) . A felhívásban a témához hozzáfűztek néhány gondolatot: útkereszteződés, összeütközés, véletlen találkozás, határhelyzet, választás, stb. Az én fantáziám ritkán szárnyal, nekem az adott ötletek ellenére a keresztút maradt két út, de minimum két gyalogösvény kereszteződése. Így gondoltam, hogy tradicionális blokkokból – például út Kaliforniába - varrok egy útkereszteződést imitáló alapot, és erre applikálok néhány figurát a középpontban egy szerelmes párral. De ezt a tervemet 20 cm magas munkához nem sikerült kidolgoznom. Mivel nagyon jó figurákat sikerült rajzolnom, ezekhez terveztem egy modern hátteret.

Emlékeztetőül a weblapom mottója: "De miért is lenne Web-oldalam, ha nem dicsekedhetnék egy kicsit rajta? " Nos, megint itt az alkalom egy kis hencegésre. A fész, azaz  Facebook lapomon, a birminghami kiállítás után ezt a munkám tettem fel borítóként, és megosztottam a képet ismerőseimmel, és a patchwork csoport tagjaival. A két helyről jó sokan megosztották a képet, és közel 70 lájkot kaptam.A munkám pedig elindult nagyvilágot látni az EQA tagországaiba.

A 10 magyar munka

Részlet a nemzetközi kiállításról

Az Izraeli Foltvarró Céh nemzetközi pályázatot írt ki 20 éves jubileumi kiállítása alkalmából "Jeruzsálem arcai" címmel.
Egy közös munkának egy képével vettem részt a pályázaton.
A pályamunkán rajtam kívül dolgozott  Szabó Irén,  aki nemcsak varrt, hanem megszervezte és koordinálta a munkát,
 továbbá Mandovits Ibi és Kiszner Saci volt még partner.

A benevezett munkánk

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ezt varrtam én:
Jeruzsálem egyik arca

   ötlettől a megvalósításig, részletes leírás >>>

3 első díjat osztottak ki, továbbá 4 dicsérő oklevelet, amelyből egyet mi kaptunk.

A kiállításról és a kiállítóhelyről képek:   Œ1  2  3  4  

A kiállítás megtekinthető 2012. december 3-ig Jeruzsálemben a Mormon Egyetemen.
 

Cikk a Hírfoltok 2012 augusztusi számában >>>

A zsüri értékelő lapja:
(kattintással nagyítható)

Dicsérő oklevelek
(összesen 4 munka alkotói kaptak  ilyen oklevelet)

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

Viziváros. Készült 2012 márciusában. 45x36 cm.
Kézzel varrt applikáció és gépi tűzés.

Ez azon ritka művem, amely l'art pour l' art készült csak önmagában az alkotás öröméért.
Folytatás itt >>>

"MŰVÉSZKEDTEM"

Egy elvetélt kísérlet

December végén olvastam egy külföldi pályázatot, a téma a fa.
Eszembe jutott, hogy van egy erdőt imitáló monotípiám. Elővettem és megpróbáltam foltképpé alakítani. Nem sikerült.
De a munkám nem volt ablakon kidobott idő, jó gyakorlat volt a szabad gépi tűzéshez. Kinagyítva jól látszik, hogy remekül követtem a festékfoltokat. Érdekes, ez sikerült, de egy szép hímzésmintát még mindig nem tudok követni.

Csodaszarvas
84 x 104 cm
Készült 2010. januárjában
angol sablontechnikával.
Hogy ez szarvas, az nem egyértelmű. Többen ragadozó madárnak nézték. Fiam szerint Pegazus.
Bármi is légyen, rajta maradt a szarvas elnevezés. Szép precíz mérnöki munka, gyönyörűen megvarrva, és amire büszke vagyok: szabadon géppel egész jól megtűzve. Életben némileg jobb, mint a képen, de nem vagyok elégedett, sivár egy darab.

2010 januárjában vettem egy méter bordűrös Jinny Beyer anyagot. Egyik kedvenc blokkom akartam nagyban mívesen megvarrni angol papírtechnikával. Miután  az összes sablont behúztam, kiraktam a csillagot. Hú, de bánatosan nézett ki! Itt a képen ezerszer jobb, mint a valóságban

Azután próbáltam lazítani a mintán, és kiraktam ezt a csillagot.
Ez már valamivel jobban nézett ki, de ez sem volt az igazi.

Ekkor kedves férjem megnézte, hogy mi a fenével vacakolok, és pillanatok alatt kirakta ezt a virágot, majd egy szarvasra hajazó alakzatot, amit végül megvarrtam.

Hajdanában danában

 Textilmúzeum Alapítvány
Kékfestő Múzeum
nemzetközi pályázatára folklór kategóriában ezzel a képpel pályáztam, és a kategória 3. díját nyertem el.

Pápán a Kluge család 1783-ban alapította meg kékfestő műhelyét, amely 1956-ig működött. Az épületek és a teljes berendezés műemléki védettséget kapott, és 1962-bn, mint múzeum nyílt meg. Majd a cég fennállásának 200. évfordulójára felújították
3 állandó kiállítás látható a múzeumban:

* A Kluge család 200 éves története, a kékfestés technikai részleteinek bemutatása
* Bódy Irén érdemes művész, akadémikus  életmű-kiállítása .
* Magyarországi kékfestő műhelyek és mesterek

2009-re  A Textilmúzeum Alapítvány Kékfestő Múzeum összefogva Dolányi Annával, a Magyar Foltvarró Céh alapítójával, nemzetközi pályázatot írt ki "Inspirációk magyar kékfestő anyagokra" témában. A pályázat több célt tűzött ki maga elé. Elsősorban országunk egyedülálló textiljének ismertetését, a kékfestőben rejlő mintakincs, motívumgazdagság bemutatását, ezért egyedüli feltételként az volt megszabva, hogy a pályázómunkában a nyomott anyag kizárólag magyar kékfestő lehet. Száznál több munka érkezett, ennek több mint a fele magyar, de lett, litván, német, belga, angol, skót, finn, orosz, amerikai és holland alkotásokkal is pályáztak. Az öt kategória öt fődíjából kettő külföldre került, ennek ellenére elmondható, hogy a magyarok "kapták el" legjobban a 'kékfestőszellemet'.

A pályázat teljes anyaga:
http://hunpatch.com/exhib/exh_09/exh_0906_blue_simpletumbtable/index.ht
 

Több kategóriában tervezgettem, sok ötletem volt, de szívemnek a népművészeti tárgyak étültetése a legkedveltebb téma. Régóta dédelgettem két tolnai,  XIX. században faragott tülök rajzait, és és egy vasboldogasszonyi tükrös képét, most elérkezett az idő a "foltosításhoz". 

Nagy elánnal kezdtem tervezni, de nem állt össze az igazi kompozíció, nem sikerült jól megterveznem. Sebaj, gondoltam én, és apránként alakítottam ki.
Először a figurák helyét jelöltem ki, majd ezeket meg is varrtam.

A következő lépés az ágak,bogak, levelek kialakítása volt, először papírból, majd kékfestőből.

Azután kreáltam néhány madarat és felvarrtam őket.  A munkaközben magamban dúdolgattam: "megismerni a kanászt fürge járásáról". (abszolut némán, mert nekem olyan a hangom, mint a szekercének, amikor fát vág. A hasonlat nem saját költői kép, általános iskolában, még első osztályban mondta nekem a tanító néni. Jó pedagógus volt, el is érte, hogy én többé nem nyitottam énekre a szám.). A kép alja üresnek tűnt., az ének megihletett és kivarrtam a kanász és a malacok alá. A favágónál a szöveg jött azonnal magától, de a párocska alá sokáig keresgéltem, még barátaimtól is kértem javaslatokat.
A munkát, mint szokás, tűzéssel fejeztem be. Modernnel, összevissza öltések csak úgy kedvem szerint, esténként a fotelban ülve, Poppyval az ölemben. Kutyuskám többnyire békésen tűrte, hogy be van terítve. De időnként kidugta a fejét és orrával bökdösve a kezem, kikövetelte a simogatást. Szerencsére megúszta, hogy belemenjen a tű.
A tűzés után lányom és férjem összebeszélés nélkül mondták, hogy még kellene valami, lehetőleg egy nagyvirág a bal felső sarokba. Nekem nem kellett, nem volt hiányérzetem, de mivel a tülkön felül is vannak nagy virágok, varrtam én is egyet. Majd bekereteztem, eldolgoztam és felcímkéztem a művemet.

A technika leírása

És ősszel még egy kékfestős munkát, egy 40x40 cm méretű párnát
készítettem hasonló módon Camberrába.

20 éves a Magyar Foltvarró Céh.  Ebből az alkalomból a Csillaghegyi Öltögetők köszöntötték  a céh alapítóját, első elnökét, Dolányi Annát,
és átadták a camberrai kiállításra varrt párnákat.

Ide kattintva megnézhető a kis ünnepség, és a többi párna.

Virágcsokor
Szalaghímzés. 27 x 29 cm
2007 szeptember

Ez még csak a mázolmány, keretezésre várva.

Egy éjjelen át
23x32 cm, monotípia ezüst szállal megtűzve

Hajdan bakfis koromban, ha nagyon vártam valamire, akkor a nagyanyám, mindig türelemre intett, "über ein Nacht", mondta mindig. És én vártam, többek közt a királyfira hófehér paripán, bár megelégedtem volna egy pattanásos gimnazistával is. Ezen régi emléket idéztem meg a tűzéssel. A képet kinagyítva némileg látszik alul, középen egy királyfi elmosódott körvonala.

Anyám depressziója
42x30 cm, monotípia fotótranszfer órákkal kiegészítve és kézzel tűzve.
Édesanyám hosszú ideig súlyosan depressziós volt. Bár soha sehova nem kellett pontosan időre menni, állandó problémája volt, hogy nem tudja a pontos időt. Volt vagy egy tucat órája, de ezek 1-5 perces eltérésekkel mutatták. Anyám ezt tragédiaként élte meg, és  monoton hangon  mondogatta "Sosem lehessen tudni, hány az óra!".
Ez a munka életben valamivel jobb, mint itt a fotón. Másoknak valószínűleg nem nagy durranás, de nekem pontosan tükrözi anyám depressziós viselkedését.

Freaser völgye (Kanada)
Miniquilt 21x24 cm
géppel varrva és tűzve.
Készült 2004 júliusában
az alábbi fotó alapján
a faddi foltos táborban
Felber Irén tájkép varró tanfolyamán


 

2003-ban Kanadában jártam, egy magyar származású foltvarró, Dobray Zsuzsa hívott meg szinte ismeretlenül, majd meglátogattam néhány rokonomat is. Így eljutottam a Niagarához is. De ott, mint egy japánnak csak a jelenlétem volt a fontos: hogy én Gelencsérné Lazarovits Klári ott vagyok. A híres nagy vízesésénél nagyobb élmény volt a több órás autóút a Fraser völgyében. A nagyesésű, és így sebes vizű, erdős és sziklás hegyek közt kanyargó folyó mentén a folyási irányban haladtunk biztonságos autóúton, de ősszel piroslik a víz, a lazacok milliárdjai az árral szemben küzdik fel magukat az Adams folyóig. Hihetetlen!

Lenyűgözött a természet, és a folyó menti két hatalmas mérnöki alkotás: az út és a vasútvonal.

Az út fenomenális mérnöki alkotás, de még fiatal, alig pár éves és építésénél már bevetették a XX. század végének technikáját: lézeres, digitális földmérő eszközök, légi felvételek, a hegyekhez illő gépmonstrumok, stb. Láttam filmen, és ámultam, bámultam. 

De rám a vasút nagyobb hatással volt. Itt van a világ legélesebb hajtűkanyarja. Amikor áthalad rajta a szerelvény, az első kocsikból párhuzamosan lehet látni a szerelvény végét. Nagy ország, hosszú szerelvények jönnek, mennek, vagy éppen állnak. Sokszor számoltam a konténereket és tartálykocsikat (hagyományos vagonokat nem láttam), a rekord 273 kocsi 3 mozdonnyal: egy elől húzza, hátul egy tolja a vonatot, és egy a közép táján besegít.

Az úthoz képest a vasútvonal már öreg, a  XIX. században mondhatni, hogy kézimunkával készült.!

Hajdan, ifjú mérnök koromban, a XX. század második harmadában még hasonló módszerekkel dolgoztunk. Egyik munkámnál egy  2 kilométeres vonalas műtárgyhoz a térképkészítés pár hetes csapatmunka volt, a tervezés jó hetet, a kitűzés is napokat vett igénybe. Az építkezésnél már megjelentek a gépek, de így hatalmas munka volt. Mindössze 2 kilométer szelíd lankás hazai tájon! Így jól el tudom képzelni, hogy az addig csak aranyásók, prémvadászok és indiánok által járt zord és vadvidéken, autó nélkül, gyalog, vagy lóháton,

Micsoda emberfeletti munka lehetett már maga az előkészítés is. Az építkezéshez emberek ezreit, főleg kínaiakat fogadtak fel. Kegyetlen munka, mostoha körülmények közt, szinte éhbérért, temérdek áldozattal. Azt mondják, hogy minden egyes kilométerre egy halott jut. A természet a mai napig sem fogadta be az utat és a vasutat, szinte naponta bombázza a lezúduló sziklákkal, kövekkel. Az út meglehetősen biztonságos, jól kiépített, állandóan őrzött védelme van, de a vasúti szerelvények védelme szinte megoldhatatlan feladat.

Összegezve: a Fraser völgye egyszerre tanítja meg bámulni és tisztelni a természet és az alkotó ember hatalmát.

EL CAMINO

(Az út) 

Hátamon a zsákom,
zsákomban a mákom,
mákomban a rákom.

2004 szeptemberében mellrákkal operáltak.
Éreztem, hogy a lábam alatt lejteni kezd az út, és ráláttam a völgyben megbúvó temetőre.
Átértékeltem viszonyom az élethez,a halálhoz, az Istenhez és a valláshoz.
Számot vetettem az eddig megtett úttal, mélyen átérezve Buddha mondását:

„a boldogsághoz nincs út, a boldogság az út maga.”

Tudom: az én utam még nem vezet le a völgybe.
De sejtem, hogy már nincsenek előttem meghódítandó magas hegyek,
csak szelíd dombok, napsütötte tájak, és kellemes dagonyák.

Hívnak, és azt sugallják:

„Carpe diem!”

Járom az utam bizakodva, és hiszem, hogy négy év múlva megvarrhatom a mondóka végét is:

Kilukadt a zsákom,
kihullott a mákom,
elszaladt a rákom.

Budapest, 2005 június

Tavirózsák
Applikáció, kézzel varrva és tűzve, saját festésű anyagokból.
Készült 2005 augusztusában a "Védett növények" című kiállításra. Mérete : 100x100 cm

Campanulla
Képeslap, 10x15 cm, kézzel applikálva és tűzve

Madárijesztő
kézzel applikálva és tűzve, készült 2006 szeptemberében a tatabányai közös varrásra.

Tüllhattyú kékfestőn
Adalék a magyar stílushoz: 
magyar motívum, magyar anyag.
Méret: 70x50 cm
Készült: 2003 januárjában a Pápai kiállításra.

Inspiráció: egy halasi csipketerítő képe.

Megjegyzés: a rátét olyan remek lett, hogy a kiállítás zsűrije kizárta a pályázatból, mivel azt hitték, hogy egy kész csipke lett a kékfestőre felvarrva.
Megjegyzés megjegyzése: ha a zsűri elolvasta volna a munka hátán levő kommentárt, avagy a kötelezően mellékelt borítékban levőt, akkor nem esett volna ilyen tévedésbe.
És még egy megjegyzés: a félreértés akkor is elkerülhető lett volna, ha tisztességesen  megnézi a munkát!

Itt az ősz!
85x75 cm
(2002-ben kiállítva őszi országos kiállításon )

Pataknál
Kézzel varrva és tűzve.
Méret: 40x28 cm
Bp., 2001 október.

Hóesésben
Kézzel varrva.
Figurák sajátfestésű anyagokból
Méret: 40x40 cm
Bp., 1999 február
Kiállítva: Országos Foltvarró Kiállítás
Szombathely 1999.

Nils Horgersson csodálatos utazása
(Selma Lagerlöff regényéből)
Mozaik technika (tessallation) applikációval,
kézzel varrva, sajátfestésű anyagokból.
Méret: 35x23 cm
Bp., 2002 február.