"MŰVÉSZKEDTEM"

Virágcsokor
Szalaghímzés. 27 x 29 cm
2007 szeptember

Ez még csak a mázolmány, keretezésre várva.

Egy éjjelen át
23x32 cm, monotípia ezüst szállal megtűzve

Hajdan bakfis koromban, ha nagyon vártam valamire, akkor a nagyanyám, mindig türelemre intett, "über ein Nacht", mondta mindig. És én vártam, többek közt a királyfira hófehér paripán, bár megelégedtem volna egy pattanásos gimnazistával is. Ezen régi emléket idéztem meg a tűzéssel. A képet kinagyítva némileg látszik alul, középen egy királyfi elmosódott körvonala.

Anyám depressziója
42x30 cm, monotípia fotótranszfer órákkal kiegészítve és kézzel tűzve.
Édesanyám hosszú ideig súlyosan depressziós volt. Bár soha sehova nem kellett pontosan időre menni, állandó problémája volt, hogy nem tudja a pontos időt. Volt vagy egy tucat órája, de ezek 1-5 perces eltérésekkel mutatták. Anyám ezt tragédiaként élte meg, és  monoton hangon  mondogatta "Sosem lehessen tudni, hány az óra!".
Ez a munka életben valamivel jobb, mint itt a fotón. Másoknak valószínűleg nem nagy durranás, de nekem pontosan tükrözi anyám depressziós viselkedését.

Freaser völgye (Kanada)
Miniquilt 21x24 cm
géppel varrva és tűzve.
Készült 2004 júliusában
az alábbi fotó alapján
a faddi foltos táborban
Felber Irén tájkép varró tanfolyamán


 

2003-ban Kanadában jártam, egy magyar származású foltvarró, Dobray Zsuzsa hívott meg szinte ismeretlenül, majd meglátogattam néhány rokonomat is. Így eljutottam a Niagarához is. De ott, mint egy japánnak csak a jelenlétem volt a fontos: hogy én Gelencsérné Lazarovits Klári ott vagyok. A híres nagy vízesésénél nagyobb élmény volt a több órás autóút a Fraser völgyében. A nagyesésű, és így sebes vizű, erdős és sziklás hegyek közt kanyargó folyó mentén a folyási irányban haladtunk biztonságos autóúton, de ősszel piroslik a víz, a lazacok milliárdjai az árral szemben küzdik fel magukat az Adams folyóig. Hihetetlen!

Lenyűgözött a természet, és a folyó menti két hatalmas mérnöki alkotás: az út és a vasútvonal.

Az út fenomenális mérnöki alkotás, de még fiatal, alig pár éves és építésénél már bevetették a XX. század végének technikáját: lézeres, digitális földmérő eszközök, légi felvételek, a hegyekhez illő gépmonstrumok, stb. Láttam filmen, és ámultam, bámultam. 

De rám a vasút nagyobb hatással volt. Itt van a világ legélesebb hajtűkanyarja. Amikor áthalad rajta a szerelvény, az első kocsikból párhuzamosan lehet látni a szerelvény végét. Nagy ország, hosszú szerelvények jönnek, mennek, vagy éppen állnak. Sokszor számoltam a konténereket és tartálykocsikat (hagyományos vagonokat nem láttam), a rekord 273 kocsi 3 mozdonnyal: egy elől húzza, hátul egy tolja a vonatot, és egy a közép táján besegít.

Az úthoz képest a vasútvonal már öreg, a  XIX. században mondhatni, hogy kézimunkával készült.!

Hajdan, ifjú mérnök koromban, a XX. század második harmadában még hasonló módszerekkel dolgoztunk. Egyik munkámnál egy  2 kilométeres vonalas műtárgyhoz a térképkészítés pár hetes csapatmunka volt, a tervezés jó hetet, a kitűzés is napokat vett igénybe. Az építkezésnél már megjelentek a gépek, de így hatalmas munka volt. Mindössze 2 kilométer szelíd lankás hazai tájon! Így jól el tudom képzelni, hogy az addig csak aranyásók, prémvadászok és indiánok által járt zord és vadvidéken, autó nélkül, gyalog, vagy lóháton,

Micsoda emberfeletti munka lehetett már maga az előkészítés is. Az építkezéshez emberek ezreit, főleg kínaiakat fogadtak fel. Kegyetlen munka, mostoha körülmények közt, szinte éhbérért, temérdek áldozattal. Azt mondják, hogy minden egyes kilométerre egy halott jut. A természet a mai napig sem fogadta be az utat és a vasutat, szinte naponta bombázza a lezúduló sziklákkal, kövekkel. Az út meglehetősen biztonságos, jól kiépített, állandóan őrzött védelme van, de a vasúti szerelvények védelme szinte megoldhatatlan feladat.

Összegezve: a Fraser völgye egyszerre tanítja meg bámulni és tisztelni a természet és az alkotó ember hatalmát.

EL CAMINO

(Az út) 

Hátamon a zsákom,
zsákomban a mákom,
mákomban a rákom.

2004 szeptemberében mellrákkal operáltak.
Éreztem, hogy a lábam alatt lejteni kezd az út, és ráláttam a völgyben megbúvó temetőre.
Átértékeltem viszonyom az élethez,a halálhoz, az Istenhez és a valláshoz.
Számot vetettem az eddig megtett úttal, mélyen átérezve Buddha mondását:

„a boldogsághoz nincs út, a boldogság az út maga.”

Tudom: az én utam még nem vezet le a völgybe.
De sejtem, hogy már nincsenek előttem meghódítandó magas hegyek,
csak szelíd dombok, napsütötte tájak, és kellemes dagonyák.

Hívnak, és azt sugallják:

„Carpe diem!”

Járom az utam bizakodva, és hiszem, hogy négy év múlva megvarrhatom a mondóka végét is:

Kilukadt a zsákom,
kihullott a mákom,
elszaladt a rákom.

Budapest, 2005 június

Tavirózsák
Applikáció, kézzel varrva és tűzve, saját festésű anyagokból.
Készült 2005 augusztusában a "Védett növények" című kiállításra. Mérete : 100x100 cm

Campanulla
Képeslap, 10x15 cm, kézzel applikálva és tűzve

Madárijesztő
kézzel applikálva és tűzve, készült 2006 szeptemberében a tatabányai közös varrásra.

Tüllhattyú kékfestőn
Adalék a magyar stílushoz: 
magyar motívum, magyar anyag.
Méret: 70x50 cm
Készült: 2003 januárjában a Pápai kiállításra.

Inspiráció: egy halasi csipketerítő képe.

Megjegyzés: a rátét olyan remek lett, hogy a kiállítás zsűrije kizárta a pályázatból, mivel azt hitték, hogy egy kész csipke lett a kékfestőre felvarrva.
Megjegyzés megjegyzése: ha a zsűri elolvasta volna a munka hátán levő kommentárt, avagy a kötelezően mellékelt borítékban levőt, akkor nem esett volna ilyen tévedésbe.
És még egy megjegyzés: a félreértés akkor is elkerülhető lett volna, ha tisztességesen  megnézi a munkát!

Itt az ősz!
85x75 cm
(2002-ben kiállítva őszi országos kiállításon )

Pataknál
Kézzel varrva és tűzve.
Méret: 40x28 cm
Bp., 2001 október.

Hóesésben
Kézzel varrva.
Figurák sajátfestésű anyagokból
Méret: 40x40 cm
Bp., 1999 február
Kiállítva: Országos Foltvarró Kiállítás
Szombathely 1999.

Nils Horgersson csodálatos utazása
(Selma Lagerlöff regényéből)
Mozaik technika (tessallation) applikációval,
kézzel varrva, sajátfestésű anyagokból.
Méret: 35x23 cm
Bp., 2002 február.