A levélvarrás természetesen firkálgatással kezdődött.

A megfelelő irkafirkát megrajzoltam a tervezett munka méretében, és ezt felragasztottam freeze papírra, bejelöltem a foltok irányát és az illesztéseket, majd foltokra vágtam. A papírfoltokat felvasaltam anyagdarabokra. Nézegettem, nézegettem, néhány foltnál anyagot cseréltem és összevarrtam a levelet (csak egészen mezei módszerrel, 2-2 darabot  gombostűkkel rögzítettem egymáshoz).

Szegényke nagyon hamvában holt lett. Pont a vázlat jó kis erezte nem jött ki. Gondoltam egyet, körbemaszkoltam az ereket és barnás-fekete textilfestékbe mártott szivaccsal átmázoltam az ereket.

Megvarrtam a hátteret. A levél fonákján az erekre vastag spárgát ragasztottam, majd elhelyeztem és leférceltem a levelet.

A tűzés a spárgák körbevarrásával kezdődött. Ez még nem szabad gépi tűzés volt, hanem csak sima varrás cipzárfelvarró talppal.  ezután jött az igazi tűzés, géppel szabadon. Első a levél foltjai voltak, csak úgy ötletszerűen ilyen meg olyan mintákkal. A majd a sárga hátteret tűztem le egyben, egyféle mintával (helyesebben a végeredmény ez, de előbb kísérleteztem más mintákkal is, amiket végül kifejtettem). A keret tűzése maradt utoljára. Minden egyes folt önálló életet él, majdnem annyi mintát varrtam, ahány foltból áll a keret, ismétlés alig van. Először  egységes tűzést terveztem a keretre, de ezt nem tudtam megvalósítani, mivel én csak nagyon szabálytalanul tűzéseket tudok produkálni. De mondhatnám azt is, hogy direkt pont ilyenre vágytam és ez remekül sikerült. de nem mondom, mert én mindig felvállalom amit nem tudok

A munka háta keretezés és tubusvarrás előtt.

Két részlet a tűzésekről .

(kattintással nagyítható minden kép)