New 2015

NEW, NEW, NEW 2015

Majdnem új műfaj, dekorálás fototransferrel vintage stílusban.
Már pár éve egy tanfolyamon tanultam ezt a technikát, de nyomtalanul eltűnt az emlékezetemből. csak most egy újabb, csak erre kihegyezett tanfolyamon jutott az eszembe, hogy ez nekem nem teljesen új. De a tanfolyam így is hasznos volt, mert nem ragadtunk le a textilnél.
Lent: két konyharuha dekorálva, jobb oldalt egy fatábla.

Karácsonyi papírfonások és egy igen régi angyalkám.

Decemberben foltvarró szervezésben volt karácsonyi szöszmösz címmel tanfolyam féle, 4 témával. Az egyiken manószerűségeket lehetett varrni és én ezt céloztam meg.
Elakartam menni, mert kiruccanás és bájcsevej hiányom volt, de egy ronda hólyaghurut megakadályozta.
Gondoltam, itthon némi kárpótlás lesz zokni hóemberek és zokni manók készítése.
A témához volt pár képem, meg 3 videóm. Ezek szerint egy hóember pitty-putty pillanatok alatt elkészíthető.
A videón igen, de nekem nem ment olyan könnyen.
A képen a végeredmény: a középső figura meglehetősen nyomi, a balszélső nem rossz, de 12 belőle egy tucat. A jobb oldalival elégedett vagyok. Egyedi és karakteres.

Három a bagoly: apa, fia és testvére. 2015
A két nagyobb bagoly 25 cm magas. A testrész átmérője 11 cm.
Az ötlet és a szerkezet koppintott, de a fülei és a lábai egyedi kreálmányok.
(Sajna a fényképeken csillog a lakk.)


Denevérek menyem halovén partijára. Itt még nálam a függönyön lógnak. A legfelső 25 cm széles	Ez a két kép már a fiamnál készült.

Papírfonás karácsonyra

2015-ben a fő művem, ami egyben az eddigi legnagyobb quiltem.

2 éve kaptam ausztrál rokonomtól 5 nagyobb anyagot, hogy varrjak belőle takarót Évának. A kapott anyagok francia ágytakaróhoz is elégnek tűntek és látszott, hogy még kell a kontraszthoz nagyon világos és nagyon sötét barna anyag, biztos voltam benne, hogy az ágyunkra tudnék valami szépet varrni. Erzsike nem ragaszkodott ahhoz, hogy Évának varrjak. Elszakadt a használatban levő ágytakaró, több helyen szétmállott, nem javítható, de nekem nem volt érkezésem bele kezdeni egy óriás takaróba.
De aztán a sors úgy hozta, hogy a 2015 évre az országos pályázatok egyik kategóriája ágytakaró volt. Úgy kezdtem hozzá, hogy enyém lesz a pálma.

Várfal a virágos kertben
Ágytakaró 198 x 198 cm
Varrtam a 2015-ös országos kiállítás pályázatára
2015 márciusától július közepéig kisebb megszakításokkal.

A munka készítéséről, technikáiról és saját kritikámról itt lehet olvasni.

Már karácsonyra készülök, 2015 október elején.

3 év vettünk egy szép kisméretű műanyag fenyőfát. A csúcsa egy gyenge kis ág, nem bírt el semmilyen díszt. Gondoltam, majd alkotok oda valami könnyűt és maradtam ennyiben, mert karácsony előtt sohasem gondoltam erre. Tavaly felvéstem ez évi teendőim közé. Így idén már szeptemberben elkezdtem gógyizni, hogy mit is lehetne csinálni. Böngésztem horgolt karácsonyi díszek között. Tengernyi csillag, gömb, angyalka, stb., de csúcsdísznek alkalmasra nem bukkantam Ezek után nézegettem hajtogatott, és vagy ragasztott papírdíszeket, de az igazira nem . Végül a papírcsodák és papírfonás fészbuk csoportokban találtam alkalmas formákat. Node a fényképek csalókák. leutánoztam egy szép csillagot, és amikor készen lett, rögvest ment a kukába. Azután söndörgettem szálakat és elkezdetem kisebb és nagyobb csillagokat, alakzatokat gyártani, és kipróbáltam néhány festési technikát.
Megfelelő azaz könnyű csúcsdísz nem születet, helyette lett rengeteg ajándéknak való.

Ezek a díszek csak prototípusok, hamarosan kezdődik a tömeggyártás fotelban ülve TV előtt. Továbbá napközben megkísérelek nagy könyv szerint igazi kosarat fonni, természetesen papír szálakból. Ezen nemes célnak megfelelően a varrógépem félre toltam és némileg átrendeztem az ólamat. Úgy egyébként a baloldali képen látható kosarat befejeztem. Abszolút kuka, mármint szemétbe való. Ilyen csúnya kosarat még nem gyártottam. No tán majd a következő!

	Az étkező asztalon levő orvosságtartók és az asztali kis szemetes megérett a cserére. A korábbi szalvéta dekupázzsal díszített darabokat papírból készítettekre cseréltem le. A szemetes körbe font levágott tetejű sörös doboz. A többi különböző műanyag doboz, felületük papírszálakkal burkolva. A kész darabokat alaposan lelakkoztam, így kemények, tartósak és moshatók lettek.

Mi lusták vagyunk rendszeresen levinni az újságokat, amit már elolvastunk, vagy legalább megnéztünk, és így napok alatt nagy paksaméta gyűlik össze. Régebben a mosogató alatt volt a gyűjtőhely, de ma már ott is edények vannak. A következő stáció az előszobában álló lépcsős zsámoly teteje volt. Elvileg. gyakorlatilag mindig lecsúszott a földre pár darab. No ekkor hullámkartonból alkottam egy méretes dobozt, és ezt tettem a zsámolyra.

Hiba volt, mert mindenki lerakóhelynek tartotta, és hamarosan felrepedtek a doboz ragasztásai, begörbültek, leszakadtak a fülei. A dobozt megreparáltam, és söndörgetett szálakkal borítottam be, és a fentiekhez hasonlóan vastag lakk réteget kapott kívül is, belül is.

Adósság törlesztések

A konyhai "tutorjaim" rég óta mezei, meztelen dossziékba fűzöm le. Mint ahogy lenni szokott konyhai gyakran használt füzetekkel, könyvekkel, kezdtek nagyon mocskosak lenni. Ideje volt felöltöztetni őket.

A baloldali regiszteres receptfüzet, dekupázs ragasztóval rögzítettem rajta képeket, majd átlátszó fóliával fedtem le. Ez nem új munka, legalább 20 éve csináltam, most csak óvatosan lemostam.
A másik két dossziénál más technikát alkalmaztam. Mind a kettőt öntapadós tapétával vontam be. Erre ragasztottam képeket és dekupázs lakkal kentem át borítólapokat.

Egy régi adósság:"Anyám depressziója" című képem nagyon kifakult, de a szürkés és barnás színek nem egyszerűen elhalványultak, hanem rózsaszín árnyalatokat vettek fel. Már régen készültem visszaszürkíteni a képet, és augusztusban jött el ennek az ideje.
Nem lett az igazi, de valamivel jobb lett. Az eredeti itt nézhető meg.

Az egyik könyvszekrényünk oldalán sok-sok éve kis munkáim díszelegnek. gyurmaragasztóval lettek rögzítve és gyakorta lepotyognak. Már nem is tudom, mikor kigondoltam, hogy csinálok egy képtartó szendvicset, csak egy színűt, amin jól lehet tűzéseket gyakorolni, hiszen úgysem fog látszani, mármint a tűzés java.
Itt jobbra az eredmény: egy képben összefoglalva az előtte közben és utána állapot.
Nem kell megijedni, a képek szépen pontosan glédában állnak, csak én vagyok béna kacsa, ha fényképezek.

Még 2014-ben húsvét előtt Kosztelnik Edit megmutatta hogyan készít nagyobb stempliket. vettem tőle néhány műanyag téglát. Itthon előbányásztam egy még sohasem használt elektromos páka féleséget, ami eredetileg fához való. Lévén ez egy büdös munka,elhalasztottam, majd az erkélyen nyármelegben jelszóval.
Tavaly nyáron elmaradt, de idén kipróbáltam a dolgot. Nekem nem sikeredett. A képen a legjobb nyomataim láthatók.
Úgy egyébként nem is tudom, mi ebben a pláne, mert a madarakat farigcsálva rájöttem, hogy linómetszetre való, és az egy könnyebb technika, ráadásul szagtalan

Apróságok tavasszal és a nyár elején

Egy kaptafára, de eltérő díszítéssel fél tucat zacskó, 6 x 16 cm.
A legfelső a szemész doktornőnek készült a szürke hályog műtétet honorálandó pénz elrejtéséhez. Mivel úgy gondolom, hogy snassz dolog pénzt meztelenül adni, és névjegy borítékban meg nagyon személytelen.

Kettőbe húsvétra marcipán nyulacska került, egynek már nem is tudom, mi lett a sorsa, kettő még gazdára vár.

Nyári melegben kora délelőtt az erkélyen ültem, ha nem volt egyéb dolgom, és horgoltam. A fészen kiszemeltem két horgolt szütyőt. Először a jobboldalit próbáltam megcsinálni, mert ahhoz volt diagram. De hiába, helyenként nem volt érthető és kezdettől fogva nem feküdt ki, amit horgoltam.
Végül összeházasítottam a két darabot, a baloldaliról amennyire lehetett , leszámoltam a szemeket. Viszonylag jó lett a saját diagramom és a horgolmány is szép lett. Főleg amíg külön volt a két lapja.

Készült 2015 nyarán.
Mérete 25x27 cm.

Azután nem sikerült rendesen összedolgozni. Hülye voltam, a széle csipke készítése előtt kellett volna összevarrni, sőt még ezt megelőzően kellett volna a bélést a lapokhoz erősíteni, és a végén ráhorgolni körben a záró csipkét. Tulajdonképpen nem is akartam bele bélést, de a nagyméretű lyukak miatt meglehetősen használhatatlannak tűnt. Sok féle színt próbáltam a munkához, végül ezt a mályvaszínt találtam a legmegfelelőbbnek (a kép nem színhelyes). A szütyőke aranyos, kaptam lájkot eleget, de végül nem tudom, mi légyen a sorsa. Egy barátnőmnek készült, de ez a szín nem éppen neki való.

Tavaly nagyon divat lett üvegeket behorgolni, főleg nászajándékba adott pénz becsomagolásához. De az üvegre horgolt rész csak egyszerű mintával, 2 vagy 3 ráhajtásos pálca és 2 láncszem váltakozásával készítették és erre varrtak rá valami virágot. A tető hasonlóak voltak az enyémhez, de azt hiszem, megkötő nem volt. Továbbá szinte mindenki lila és fehér fonalból készítette. Az én üvegemen két megkötő is van. Magán az üveg köpenyén csak azért, hogy mint egy huzatot le lehessen venni, ugyanis tengeren túlra készült itt nyaraló barátnőmnek megtöltve konyakos meggyel. Így az édesség még itt megehető, üveg eldobható, valszeg lesz Ausztráliában bele való üveg, ami úgy egyébként 7 decis.


Ősszel készült kis testvér, 3 decis üvegen.	Idei nyulak azonos mintára különböző vastagságú fonalakból. A kicsi 4 cm magas, a legnagyobb 8 cm.

Albumborító 11x16 cm, 2015. február

Fényképeket én még mindig papíron, albumba rendezve szeretem.
17 év termése immáron 4 albumban van. A legújabb itt látható balra.
Igaz, a borító vadonatúj, de a díszítő csillagot vagy 8 éve varrtam. Kötve hiszem, hogy manapság lenne ilyesmihez türelmem