ÍGY KÉSZÜLT: VIZIVÁROS

Ritkán varrok l'art pour l'art, csak az alkotás öröméért. Nekem többnyire kell valami cél és némi kihívás. Szeretek pályázatokra varrni, ajándékokat, oktató mintadarabokat, magamnak ruhát, táskát készíteni. Leginkább a pályázatok doppingolnak, és többnyire nem kis idő egy jó minőségű pályázati munka megvarrása. De néhanapján varrok csak úgy, cél nélkül a szekrényemnek. A Viziváros terápiás célból készült. Nyavalyás egy telem volt, fájtak az ízületeim. Nem ízületi gyulladás, hanem szép nevű autoimmun betegség: polyarthralgia. Nem kívánom senkinek. Úgy 6 hét után ahogy jött hirtelen, úgy egyik napról a másikra elmúlt, de jött helyette más nyavalya.  A foltvarrás általában kitűnő terápia,  elfeledteti a gondokat, bajokat, nyavalyákat. No nálam a fájdalmakra nem hatott,  csak arra szolgált, hogy ne eresszem el fülem, farkam. Az aktuális pályázatok közül csak a magyar várak dobogtatták meg a szívemet, de abba még korai volt belekezdeni. (Itt megjegyzem: akkor nem gondoltam arra, hogy az izraeli pályázatra varrjak valamit. De a Vizivárost egy jeruzsálemi kép követte, négyen varrtunk közösen a pályázatra, és fénykép alapján beválogatták munkánkat a kiállításra. Majd ha megnyílik a kiállítás, akkor fogom itt a honlapon bemutatni).

Egy  álmatlan éjszakán  ötletbörzét  (brainstorming) rendeztem saját magammal. Az hamar eldőlt, hogy megpróbálkozom egy modern művel. Először az EQA keresztutak pályázatára varrt "Randevú a keresztútnál" című munkám stílusához hasonló  nagyobb képen kezdtem agyalni. (Ez a munka még nem publikus.) Másnap már készültek a skiccek. nem is rosszak, de egyik sem volt az igazi, de egy közülük ígéretes csíra volt, kicsit hasonlatos Hundertwasser sokablakos házaira. A tervet feltupírozandó elővettem két Hundertwasser albumomat. Ahogy lapozgatok, megakad a szemem egy képen,  ami  a tervemhez használhatatlan volt, csak éppen jött egy sugallat ki tudja honnan, hogy valami hasonlót kell varrnom, most és azonnal. Fekete anyagom legfeljebb tenyéri, tehát a színeket nem fogom koppintani. Elég földhöz ragadt a fantáziám, ha tavat varrok, akkor az kék, a körítés föld, fű, fa, mező zöldek meg barnák.


Gyorsan szakítok egy darabka skicc pauszt, elő egy vastag filctollat, majd irka meg firka, és perceken belül kész egy kb. 6x6 centis vázlat.

 

 

A munkát szeretném 40x40 cm méretben elkészíteni. A picike vázlatot kinagyítom. nem pontosan, csak úgy érzésből. A csigavonal kontúrját erősen kihúzom, és a egészet halványan kiszínezem. Ennyi már elég a munka elkezdéséhez..

Feltúrom barna után az anyagaim. Választék van, éppen elég, de szinte egyik barna sem látszik elegendőnek, nagyobb barnám egy évek óta dédelgetett Jinny Beyer anyag. Kicsit rozsdás szín, meleg barna. Ez az, ezt kell miszlikbe vágni, csak találjak kéket hozzá. Találtam, többet is. De  ahogy lenni szokott Murphy törvényei szerint, mindegyikből hiányzott pár centi. De nem rohantam el újat venni, mivel éppen a legjobb színből két darab is volt, összevarrva éppen megfelelő méretű.

 

Úgy gondoltam, hogy erre a kék alapra felvarrom(applikálom) csigavonal folytonos és zárt  részét, mint ahogy a  hawaii  applikációnál szokás. A vonalak átjelöléséhez a hawaii munkáknál szokásos módszerekről szó sem lehetett,  egy ilyen alakzatot ki lehet vágni papírból, de az úgy összecsavarodik, hogy az ember lánya nem igazán tudja kifektetni.  Így a fenti skiccet felragasztottam egy rajzlapra és összekötő bordákat hagyva vágtam ki . Rögzítettem a barna anyagon és kihegyezett szappannal rajzoltam körbe. Az applikálásnál szakaszosan haladtam, mindig csak egy kis észt vágtam ki körömvágó ollóval.

A következő leírás nem példa értékű, az ideális megoldás nem ez, de utólag könnyű okosnak lenni.
Amikor a kék alapon készen lett a csigavonal , akkor különböző zöldeket tettem alá, majd kiválasztottam egy sötétebbet  és egy világosabbat, kivágtam a következő 3 részt és egymáshoz, illetve a kék alap alá férceltem, majd felapplikáltam a két zöldet elválasztó barna vonalat.  A külső szélére ráférceltem az azt keretező barna anyagot.

Az eddig elkészült munka alá tettem a , külső szélein hátra hajtott  kockás anyagokat és  leférceltem. A kék tavat is kidekoráltam pici kockás anyagokkal, és elkészítettem a "horgásztanyát".
Eddig eljutottam, de a hogyan tovább csak több próba után dőlt el. Be kell vallanom, hogy amit először kigondoltam, az túl aprólékos volt, és az összhatás nagyon zavaros lett. De végül a jobb oldalt látható elrendezéssel megelégedtem, és befejeztem az applikációkat.

Végül elkészítettem a 3 rétegű szendvicset, géppel szabadon megtűztem,  majd bekereteztem úgy hogy az alsó keret zöldje alaposan rámásszon a kockás alsó részre.  Ennyi.

 És végül a kész munka:

 

Ha még egyszer újra kezdeném ennek a képnek a megvarrását, akkor maga a kép valszeg ugyanilyen lenne, de a technika nem.
Egy megfelelő méretű molinóra, vagy egyéb olcsóbb, de jó tartású anyagra  felfércelném a helyükre a kék és zöld darabokat, úgy hogy a felvarrandó barna spirál közepe táján találkozzanak. Majd kivágnám a kockás darabokat külső szélein varrásráhajtással, belső szélén a barna vonal közepéig kiegészítve. Ezután már csak a barna spirált kellett volna felvarrni.

 

honlap / HomePage    menü / Menu    lap teteje / Top of page