Vissza a menühöz/Menu

Így készült a kalocsai virágcsokor


2011-ben az országos pályázati kiírás 4 témát jelölt meg, én a "Virágok" kategóriát választottam. Megkötés mindösszesen az 1 négyzetméteres méret volt. Már januárban kezdtem tervezgetni, először fejben, azután papíron firkálgatva, és május végére kész lett a munkám. Nekem tetszik, meg vagyok vele elégedve. Tudtam, hogy a pályázaton nem rúgok vele labdába, de örvendeztem, hogy egy országos kiállításon megint "lógni fogok a falon"
Mint fentebb írtam, a munka firkálgatással kezdődött. Elképzeltem egy ablakot függönnyel, középen sok virágcseréppel, és kalocsai motívumokból kialakított virágokkal, levelekkel. Firkálgattam napokig, először ceruzával, majd filctollal. A legjobb vázlatot szkennereztem, és Photoshopban ki is színeztem, elég durván, mert a digitális ecsettel nehezen boldogultam.
Számomra a terv ígéretesnek tűnt. El is kezdtem a hátteret meg is varrtam, szürkés, zöldes és sárgás anyagokból. Önmagában egészen remek lett. Ezután elkezdtem hozzátűzni redőnyt, függönyt, hulladékokból formára vágás nélkül a virágcserepet, leveleket, ágakat, bogakat és virágokat. Hát mit ne mondjak, egyre rémesebb lett a kép. Kedvem szegve, sutba dobtam az egészet, és elgondolkodtam, mi is lenne az virágtémában aminek megvalósításához elég a tehetségem.
És ekkor jött, nem a Tenkes kapitánya, hanem egy számítógépes grafika egyik kedves foltos barátnőmtől, aki nem adott rá engedélyt, hogy a nevét ide kiírjam, sőt, egyenesen letiltotta. Mivel látta a próbálkozásaim, megunta nyüglődésem és tervezett egy nekem való munkát, amire én rögtön ráharaptam.
	A kép először négyzetvolt, majd fekvő téglalap, amit kívánságomra barátnőm felállított. is itt van balra a végleges terv. Persze rögtön tudtam, hogy nem fogom pont így anyagba másolni. Kiakartam egészíteni kedvenc, jól varrható motívumokkal. A kezdet természetesen az alap megvarrása volt. Fehér, piros és sárga. Szerencsére egyik színből sem volt akkora anyagom, hogy elég legyen. Kiválasztottam dobozaimból 5 fél fehér és kétféle piros foltos mintás anyagot, plusz egy két sárga foltosat, de ahogy lenni szokott, a pirosból félkockányi, a sárgából is fél kockányi hiányzott. Iránya város. lejártam a lábam, és végül az ötödik meglátogatott boltban megtaláltam álmaim sárgáját és pirosát.
Még aznap neki kezdtem a szabásnak, varrásnak, nagy négyzetek, gyorsan összeállt az alap. A virágokat, leveleket kedvenc technikámmal, két oldalon ragadó közbéléssel anyagra ragasztva és kézzel, száröltéssel körbevarrva szándékoztam felbűvölni azlapra. A két domináns rózsával kezdtem. majd rögvest felragasztottam a baloldali rózsából kiágazó leveleket és virágokat. és elhelyeztem még pármotívumot. nem vasaltam fel,okosan csak az anyagra nyomtam. Leterítettem a munkát a szőnyegre, lefényképeztem, mert képen jobban látom az összhatást. Természetesen Poppy kutyám segíteni akart, azonnal rátelepedett. Az ő lábacskája a kép tetején levő szürkés folt. A fényképen nem tetszett nekem a két lilás harangvirág kezdemény, ezeket eltávolítottam. Lapozgatás Lengyel Györgyi kalocsai hímzések könyvben, firkálgatás, rajzolás, szabás, felrakás. Szépen alakult a kép. Érdemleges munkát reggel, kora délelőtt végeztem el, főzés és mosogatás közben fejben terveztem tovább, és este a TV előtt kivarrtam a széleket, és az ágakat.

Haladtam lassan, de biztosan. Közben feladtam, hogy mindent kézzel öltögessek körbe. A nagy virágokat, és a leveleket mind géppel varrtam körbe, szép pelenka öltésekkel és nagyon pontosan.

Azután egy fényképet megnézve, feltűnt, hogy a nagy rózsák alatt baloldalt nem igazán jó a lefele konyuló levél, Körbevarrva még nem volt, de felvasalva igen, és így képtelen voltam leszedni. nem voltam rest, kifejtettem az egész sárga négyzetet, varrtam helyére egy ürest, és elfordítottam a levelet, és így sokkal jobb lett.

Ilyen volt és ilyen lett.

Dolgoztam szorgosan, hamarosan nagyjából kivirágzott a a csokor. Megterveztem a szélső négyzetekbe a motívumokat, kettőt össze is raktam, és ragasztás nélkül a helyükre tettem.

Közben az eredeti tervet készítő barátnőmtől kaptam egy újabb tervet, a munkámra rajzolt leveles köretet. A család ezt is ellenezte, nekem meg az egésztől elment a kedvem. Ha csak úgy a magam kedvére készült volna, kiegyeztem volna üres négyzetekkel, de akkor a pályázaton megnézhettem volna a pontjaimat.
Persze, ha tudtam volna oda szép kalocsai csokrokat tűzni, az lett volna az igaz!

A látvány nem dobogtatta meg a szívem, kedves férjem szörnyülködött, és a leányomnak sem tetszett. Mind a ketten azt mondták, hogy hagyjam üresen a széleket, és vágjak le oldalt vagy 10 centit, fent pedig többet. nem ragadtam azonnal görgőkést, csak behajtottam a széleket. A család helyeselt.

Végül kisütöttem, hogy a széleken trapuntó lesz. hagyományos kézzel varrt és kézzel tömködött kalocsai minták. Megterveztem, felrajzoltam, a piros anyagra szappannal, a sárgára vízre eltűnő tintával. Nem maradt más hátra, mint dolgozni és dolgozni, hiszen a trapuntón kívül még a tűzés is hiányzott.

Minden jó, ha a vége jó. Május végére elkészült a nagy mű, elutazott Tatabányára, kint lógott a falon. sajna elismeréseket nem igen zsebelhettem be, mert a kiállítás idején tetőzött a kánikula, lovam, kocsim nincs, sofőr sem akadt, és én bizony ugrándozó vérnyomásom miatt vonattal nem mertem útra kellni.

Íme a kész mű.!

Befejezésül a zsűri véleménye.