Így készült "Budapest, Margitsziget " című zöld munkám.

„Színpompás kertek és szobrok textilből”( részletek egy pályázati felhívásból.)

A szervezők nem egyszerűen virágos quilteket, hanem textilből kialakított kerteket várnak. Természetesen lehetnek a kertekben absztrakt, elvont ábrázolással virágok is.
Aki az interneten vagy kertészeti szakkönyvekben keresgél, számos építészetileg jól megkülönböztethető kert leírását és fényképeit találja. Ezek lehetnek füvészkertek, angol kertek, japánkertek, rózsakertek, kastélyparkok, kis parasztkertek, perzsa kertek és így tovább. Dolgozzátok ki kertetek speciális jegyeit, beosztását, sajátosságait; színben, szerkezetben, elvont vagy képszerű módon az adott kert építészeti megoldásainak megfelelően. Minden technika és anyag megengedett.
A művek mérete nincs korlátozva, de lehetőleg ne legyenek 2 méternél szélesebbek, mert a kiállítás színhelyén az állványok csak 170cm szélesek és magasak, a rendelkezésre álló falfelület pedig önmagában nem elegendő.
A Gröbenzeller Quiltgruppe meghívja a magyar foltvarrókat, hogy állítsanak ki náluk 20-25, ebben a témában készült munkát. Az első válogatást a magyar céh végzi. Teljesen megbíznak bennünk, hogy a legjobb quilteket választjuk ki. Csak abban a kivételes esetben utasítanak el munkát, ha az egyáltalán nem illik a kiállításukba. Szép lenne, ha a lehető legtöbb féle különböző kert gyűlne össze.

Fák Gröbenzellből a IX. Határtalanul fesztiválon

A kiírás első olvasatra nem dobogtatta meg a szívem. Egy szép kert többnyire színpompás, ha japán, akkor  letisztultan egyszerű színekben is formákban. De akár milyen, quilten anyagból összehordott kép. Szándékosan nem írtam, hogy varrt, mivel a gröbenzelliek nálunk tavalyelőtt az országos kiállításon fák címszó alatt hosszú, talán két méteres csíkokat lógattak fel, amelyekre különféle, nem is mindig zöld anyagokat erősíttek. Egy képszerű kép, vagy anyagokból összetákolt nem is tudom, micsoda nem igazán az én műfajom, a 20-25 alkotás közé az enyémet valszeg be sem vennék, gondoltam én.

Nem sokkal később a céh akkori elnök asszonya felkért, hogy varrjak én is. Ezt én megtiszteltetésnek vettem, annak ellenére, hogy ugyanezt a levelet 40 magyar foltvarrónak küldték el.
Igent mondtam. Majd valahogy kiizzadok valamit, nem kell bele sok időt energiát feccölni, ebben a műfajban az én munkám biztosan nem kerül a 5 legjobb közé, de így is izgalmas megméretés, gondoltam én úgy egy évvel ezelőtt.

Kalocsai csokrom befejezése után elkezdtem böngészni. Több tucat kert képét mentettem le a netről. Először mindent ami megtetszett, majd a montreáli arborétumról, főleg a kínai kertjéről és torontói parkokról gyűjtögettem, lévén hogy ott jártam 10 évvel ezelőtt. Azután arra gondoltam, hogy én magyar vagyok, valami szép magyar arborétumot, kastélyparkot vagy híresebb közparkot kellene megvarrni.

A képek csak gyűltek és gyűltek, szinte bármelyiket meg lehetett volna varrni, de nekem nem igazán fűlött a fogam egy nagy kép gyártásához, kicsikkel jobban boldogulok, és akkor jött a nagy ötlet: egy alapra több kis kép. Majd jött a még nagyobb ötlet: a sorozat álljon csak  margitszigeti képekből!

Rövid idő alatt lementettem több, mint száz képet. Szelektálás. Maradt kb. hetven. Újabb szelektálás, azután megint, és végül maradt 30 kép. Firkálgatás, foltosítás. Talán 6 színes képecske írólapnyi méretben, ez lenne jó. De melyik, és hogyan? Ere aludni kell egyet. De ez nem volt elég. Absztrahálni a képeket, úgy hogy felismerhető is legyen a víztorony, a zenélő kút és a többi jellegzetesség? Vázlataim sejtették velem, hogy nagy munkával sem fogok jó képeket varrni.

De tulajdonkép minek is gyötörjem magam színes képecskékkel. Varrtam kék munkát:(blue work), meglepetésemre díjazta  a zsűri, harmadik lett egy kékfestő pályázaton.
A munka röpke egy hónap alatt kész lett. Tervem sem volt, csak hímeztem képeket, varrtam csillagokat, rakosgattam, még hímeztem, stb. és egy-kettő kialakult az egész.

Akit érdekel, itt elolvashatja a további részleteket >>>

Kertek, parkok, így a Margitsziget domináns színe a zöld, és már tudtam, hogy most egy zöld munkát (gren work) fogok varrni. terv nélkül ad hoc.

Jöhetett a rakosgatás. Az Erdélyemhez elég volt a dupla ágy, ezekhez nem, a padló szóba sem jöhetett, nem az én derekamnak való, no meg Poppyt sem tudtam volna távol tartani. Így lefényképeztem az összes képet, plusz még a netről másoltam  megfelelő méretben néhány hagyományos fa blokkot, mert e Margitszigeten van fa rengeteg, és ezek szép, dekoratív blokkok. és a képernyőn próbáltam elrendezni őket. Ezzel szinte több időt töltöttem el, mint magával a varrással. De hamarosan kiderült, hogy ilyen fákkal nem jó az összhatás.

Mi lenne valamilyen zöld darabokból álló háttér? Például valami ilyesmi, mint ez nagyon szellemesen megvarrt erdő?
A neten, Anina lapján találtam)
(http://twiddletails.blog)spot.com/
A kép mérete 60"x60", címe: Geese in Forest (lúd az erdőben).

Nem jó ötlet, háttérnek zavaros.

Gyerekkoromban nagyapámmal nagyon gyakran sétáltunk a szigeten, ősszel a főprogram makkok gyűjtése volt.  Ha makk, akkor tölgyfa!
valósághűen applikálva, avagy stilizálva tradicionális blokkmintáról? vagy csak ilyen olyan levél zöldben tartva, vagy tán hulló őszi színekben

 zép, szép, használható, de jobban szerettem volna valami abszolút saját tervezésű motívumokat.
Hamarosan megszületett ez a három blokk megvarrva, 12 cm szélességben, és még tucat hasonló blokk rajza.

Közben azt is kisütöttem, hogy a képeket egymáshoz  nagyon közel kell elhelyeznem, hacsak nem varrok nagy takaró méretű képet. No azt nem! De ha nagyon közel vannak, akkor kell valami domináns elválasztás, kézen fekvő volt a zöld keret, de melyik zöldből? Az összesből! Következett a keretezés

Újabb ötlet: magyaros motívumok ragasztott applikációval. Az egyik sarkot kivarrtam, a többi üres helyre papírból kivágott mintákat tettem fel. Fényképezés, konzultáció kedves férjemmel.
Fejtés!
Ritka meleg augusztus van, szünet. Tán, ha hűvösebb lesz, megszáll az ihlet. Nyári szünet, csak a munkát illetően. Folytatás szeptember közepén.

Gőzerővel megvarrom a korábban megtervezett blokkokat. Mind mini méret, van köztük 4 centis is. Technika: papírra varrás.
Rakosgatás, úgy két órát, fényképzés és végre elégedett vagyok a munka alakulásával. kedves férjem és lányom is jóvá hagyja ezt a variációt. Pár napig varrás. Kész a fedőlap, gondolom én.

Fényképezek, nézegetem. A blokkok nagyon távol vannak a képektől, jobb lenne kisebb hézag? Jobb lenne!
Fejtés, vagy nem fejtés? Ez itt a kérdés!
Én azt mondom: jó lenne, de semmi kedvem. Férjem mondja: hagyd a fenébe!

Barátnőm, aki nem is tud a dilemmámról a megküldött képet dicséri és megjegyzi, hogy szerinte a blokkok és a képek között túl nagy a távolság. Ez lett a döntő lökés. Fejtés. de jó, hogy vettem rendes pecsvörk anyagokat a háttérhez, az ikeás világgá foszlott volna. A blokkokat ikeásból varrtam, de előrelátóan széles varrásráhagyással. Szabás, illesztés, varrás.

Jöhet a keret. Először többféle zöldből akartam összerakni, de most már látszott hogy felesleges. Kipakolom az összes megfelelő méretűnek látszó zöld anyagom. Három is menne hozzá, de egyértelműen látszik, hogy melyik az igazi. Murphy. Természetesen pont az, amiből írd és mond 3 centi hiányzik. Ezt az anyagot a nyáron vettem, tán van még. Másnap nyitáskor már a boltban voltam. Szerencsém volt. Hazaérve rögvest kiszabtam a keretet. De ahogy az nálam lenni szokott, mire belelendülök valamilyen  munkába, mehetek ebédet főzni, vagy vacsorához teríteni. ebéd után én alszom, nem is keveset, így este lett, mire kerettel együtt megszemlélhettem és lefényképezhettem immáron véglegesnek tűnő munkámat, és most már végre tényleg ez maradt az utolsó változat.
Végső vasalás, egyszer, kétszer, háromszor.  Az egész munka olyan, mintha a varrások után elmulasztottam volna a vasalást. Pedig nem, nagyon rendesen ingáztam a vasalódeszka és a varrógép között. Ti. nincsenek egy szobában, és ez ergonómiailag igen dicsérendő elrendezés. Hogy nem lett sima a munka az érthető, nem volt okos dolog 3-6 centi között váltakozó darabokból álló zöld keret mellé 3 centis darabokból álló négyzetsort varrni, ráadásuk a hímzést csak a keret felé lehetett szépen levasalni.

No, majd a tűzés eltünteti.
Nem vagyok a szabad gépi tűzés nagymestere. Eddig csak két családi használatra készített adventi naptárt volt bátorságom szabadon tűzni, és azt sem kukacozással. De már nyáron tudtam, hogy ez a munka kukacozva lesz, saját két kezemmel, és elég sokat gyakorlatoztam. Kisebb darabokon már kedvemre valóan szépen kanyarodtak az ívek. A majdnem takaró szélességű munkától féltem. Hogy a ne zavarjanak a biztosítótűk a szendvicset jól kiférceltem. kettőt aludtam, amíg neki mertem kezdeni a tűzésnek. Amitől féltem, az bekövetkezett: sok helyen kicsúcsosodtak a kukacok és a zöld kereteken látszott nagyon. Mintát váltottam, a fehéren kukac, a zöldre mászó részeken elnagyolt, amorf szívekbe átmenet.
Ahogy a középrész majdnem készen volt, elkezdett fájni a bal felkaromon a nem létező izmom. Alig tudtam a géppel varrni, de a még letűztem a a képek közötti részeket. Éjjel aludni sem tudtam, ha a balkaromra feküdtem, csillagokat láttam, pedig a redőny le volt húzva. Sorban próbáltam a fájdalomcsillapítókat, mind hatástalan. Majd némi javulás, romlás, nem tudtam a kezem felemelni.
A munkáról csak képet kellett küldeni december végén, addig még volt majdnem 2 hónap, de én szerettem volna ezt a munkát a Csillaghegyi Öltögetők kiállításán látni, addig pedig csak néhány nap volt. Szirén sietett a segítségemre, egyik nap elvitte a munkám, másnap már vissza is adta, gyönyörűségesen megtűzve. Nemcsak kukacozott, hanem a keretre szép futómintát varrt, olyat amilyet én még nem tudok.
Ekkor már szerda volt, kiállítás nyitás szombaton, és a szegély még nem volt levarrva, még nem is tudtam a munkát kézbe fogni. Pénteken végül leültem, ha fene fenét eszi, akkor is beszegem. A fene nem evett fenét, de a karom nagyon fájt. Éjjel jól aludtam, és reggel konstatáltam, hogy a titokzatos fájás ahogy jött hirtelen, úgy el is múlt. Ezt csak azzal tudom  magyarázni, hogy tudatalattim valamiért tiltakozott a munkám befejezése ellen. De a lényeg, hogy győztem, időben készen lett.

Már tudom, hogy a pályázatra 37 munka érkezett, és ebből 25 fog Gröbenzellbe utazni. Örvendeznék, ha az enyém a legjobb 25 között lenne.

Lejegyezve: Budapest, 2012. január 2-6.