A terv szorosan egymáshoz kapcsolódó külső-belső terek és tengelyek együttesét vázolja fel. A kápolna és a ravatalozó két, egymással megegyező méretű, egyterű építmény az életutat jelképező gyalogos tengely mentén. A kápolna a “ végtelen ” képzetét keltő vízfelületen “ lebeg ”. A ravatalozó viszont lehatárolt (véges) térben áll; növényzettel futtatott előtér és szűk udvar zárja körül. Az “ életút ” a kápolnára mutat, és jelképesen keresztülhaladva rajta a víz fölött (ég és föld között) végződik. A ravatalozó érintőlegesen csatlakozik e tengelyhez, mintegy ideiglenes állomás az életúton. A ravatalozó építészeti keretbe olvad bele (szinte láthatatlanul) a harmadik épület, amely a működéshez szükséges kiegészítő funkciókat foglalja magába.