Zami története

1995-2001
Szóval a következő kutyám, amit megtartottam, mert „nagyon tetszett” születésekor Zami.
Belőle legalább olyan jó sportkutyát szerettem volna, mint az apjából!
Mint a fotókon is látszik majd, ő sem egyedül maradt itthon, mert Győző is választott magának egy másik kant.
Aztán volt egy másik kan, ami még szép volt, és egy szuka, ami igen-igen szép volt!
Szóval, mivel nem álltak itt a vevők tömegével, hogy kifizessék a 40.000Ft-os kölyök árat, megtartottunk négyet! (nagy feladat volt, mint később kiderült, de ez egy másik mese) a másik négy kutyánk mellé!
Szóval szorgalmasan jártunk iskolába, igen szépen fejlődtek. Zami volt a kedvencem, Zizi volt továbbra is a legszebb. Zorba, nana, Zord, Győző szerint a legjobb.
Az isiben, (Pestlőrinci KKI) próbáltunk egy kicsit haladni, sokkal több vizsgát rendezni, mint ami addig szokásos volt. Hellyel-közzel sikerült is. Érdekes módon egy idő után az iskolavezetőnk felől érkezett a legnagyobb ellenállás. Ez vitához vezetett, majd a további vita elkerülése érdekében, én eljöttem az iskoláról, lemondva a tisztségeimről.
12 évet töltöttem ott, nagyon komoly törés volt eljönni onnan.
Ebben az időben a MEOE Rottweiler fajtaszakosztályban is folyt a "szokásos háború" . Tisztújító közgyűlés, vita, mellébeszélés. Érdekes módon mindenki nyugtalan lesz, ha a korrekt és szabályos pénzügyi elszámolás szóba kerül, azt valaki számon kéri. Az éppen pozícióban levők nem igen szeretik, ha, a szakmai nézet különbség nyilvánosságot kap.
Valamiért a pozíció is fontossá válik, nem egészséges az a hozzá állás ami ilyenkor zajlik.
Nem kötelező ebben részt venni, ezt csinálni sem, így magukra hagytuk őket, tegyék a dolgukat, belátásuk szerint.
A kutyázást nem hagytuk abba, „csak” neveltük, sétáltattuk, tréningeztük a kutyákat.
Nyaralás helyett fedeztetni és tanulni voltunk Németországban! KÖRUNG-on.
Iskolába egy hosszú ideig nem jártunk, de némi keresgélés és intermedzó után, a Happy Dog kutyaiskolán kötöttem ki. 1997. nov.
Igen érdekes dolog nem kezdő kutyásként, „kezdő” kutyásnak lenni egy iskolán. Eltelt néhány hónap, amíg sikerült beilleszkedni. (Majd jött utánam a család is.)

Képekkel illusztrált leírás

Zamival voltam kiállításon, készült HD röntgen, tenyészszemlén felvezettem.
Ztp-re most sem mehettünk, mert a Független dysplázia bizottság értékelése sem volt elég jó a MÁRK vezérkarának.
Ezek régre nyúló emberi dolgok, régi viták és a rugalmas helyzetkezelés hiánya, ami csak "egyeseknek " szól.
Majd BH vizsgát tettünk. Aztán készültünk tovább az IPO vizsgára.
Haladtunk, ahogyan az iskola rendje ezt lehetővé tette.
Bizony sok társadalmi munkát is kellett végezni, mert az iskola rendje az volt, hogy a tagdíjért, a csoportos foglalkozás, a csoportos őrző-védő járt. Aki vizsgára készült annak társadalmi munkát kellett végeznie, a tagdíjon felül.
Legyőzve minden lámpalázamat, elhatároztam, hogy nevezek a Bende kupára is.Őrző-védő fázisban, mert Zaminak az volt az erőssége.
Volt egy kis gondja az eresztéssel. Nekem gondom volt a módszerrel, ahogyan ezt akkor tanították, de a siker érdekében,” ám legyen, győzzön a szakma” felkiáltással, hagytam magam megdumálni. Hiba volt! Sikerült a kutyát az indokolatlan terrorral elbizonytalanítani.
A Bende kupa napján esett az eső és valamiért az addig megszokottól eltérően zajlott minden.
Már maga az a tény is, hogy sok idegen ember, tömeg,- zavaró volt,- de az izgulásom volt a legnagyobb. Ennél már csak a csalódásom lett nagyobb a végén.
Mi voltunk az elsők, hogy majd később tudjak segíteni a rendezvény bonyolításában is. Nálunk ezt hívják irányított sorsolásnak, mint kiderült ez a hazai pályán a legnagyobb hátrányok egyike.
Nálunk a pálya fentről lefele lejt, ha esik az eső, csúszik is.
Fürkészés felugatás, rendben, palánk mögül támadás elhárítás rendben.
Bátorságpróba: Segéd szalad szembe -Zami szalad fog, de nem telit és teljeset, leesik és elesik, (a lendülettől, a szakadó esőben, kicsúszik a lába alóla, seggre esik, megpördül csodálkozó arccal) felugrik és fog , de ekkor a bíró megállítja a gyakorlatot.
Nulla pont.
Gyakorlat összesen. :65 pont.
Nem mondom, hogy valaha kihevertem ezt a csalódást. Az ilyen esetek engem igen letaglóznak, kicsit visszavetik a lelkesedésemet.
Ha nekem ez az egy kutyám lett volna, ha csak ezt csináltam volna, talán még szorgalmasabban, még kitartóbban készültem volna vizsgára.
Nem ez történt, mert a környezetem, a kutyás társaim se adták meg ezt a segítséget.
Ami feltétele volt a segítségnek anyagiakban azt én nem tudtam kifizetni. Arra pluszban, a munka és a kutyák mellett már nem tellett.
Dönteni kell ilyenkor mi az, ami belefér?
A lassú haladás, társadalmi munka , az belefér, a segédek győzködése, az is belefér, a „hobby kutyázás”, az is belefér. Másnak segítés, az is belefér. Vizsgacsalás, variálás, helyezkedés, na ez nem fér bele.Hát nekem, ezért nincsen IPO vizsgám.
(AD vizsgám azért nincs, mert nem tudok lebiciklizni 20 km. Szégyen gyalázat, elpuhult vagyok)
Természetesen ilyenkor az első csalódások után, értékelem a kutyát és a saját teljesítményemet. Erősen elgondolkozom, hogy mit csinálhatnék másként. Majd igyekszem is megvalósítani. Van, hogy sikerül.. Mindez, nem egyik napról a másikra megy, mert „élni kell,” kutyázni csak e mellett lehet.Nekem nem főállásom, sem a kutyakiképzés, sem a kutyatenyésztés. Nem ebből élek, és nem is szándékoztam ebből megélni soha.( ahhoz, egészen más felfogás, és teljesen üzleti alapokra helyezett kutyázás kellett volna)
Zaminak egy iskolai nap alkalmával, térdszalag szakadása lett, ki volt kötve és a kikötőlánc rácsavarodott a lábára. Jött egy kutya, kitámadt, és zsupsz, a szalag elszakadt. Műtét, lassú lábadozás, gyógyulás.
Ami biztos, az- az, hogy én ilyenkor is tovább tartom, és szeretem a saját kutyámat.
Csak addig és annyit nyüstölöm, amíg neki is és nekem is örömet okoz.
Talán e nélkül a baleset nélkül sem jutottunk volna előbbre?!
Szerintem,…. nem, mert már jó ideje nincs „másoknak megfelelni kényszerem”.
Zami 2001-ben gyomorrák miatt a kezemben aludt el.
Előtte egy évvel a mamája is. Ritám pajzsmirigye mondta fel.

1998 .áprilisában Koxi megszületett.

Vissza