Megismerkedésünk története Wolfgang Gaa-val

Egy kérdés kapcsán jutott eszembe a következő történet:
1989-ben gondoltam egyet és írtam /tolmács segítségével/ az ADRK kiképzési főfelügyelőjének egy levelet, mint a Rottweiler klub elnöke kértem a segítségét.

Röviden: szeretnénk tanulni, a kiképzés terén fejlődni egy hétvégi tanfolyam keretében.
Megszerveztem a tanfolyamot a Pestlőrinci kutyakiképző iskola, Oláh Béla bácsi segítségével úgy, hogy volt egy „általános” mindenfajtás tanfolyam és ehhez csatlakozott a speciálisan rottweilerekről szóló képzés német előadóval az egyhetes tanfolyam végén.
Izgalommal készültünk a találkozásra, Szolnoki Béla volt a tolmács így a társalgás is könnyen ment.
Az előadónk Wolfgang Gaa volt.
Az első, bemutatkozó találkozásnál Wolfgang nagyon ismerős volt. Rá is kérdeztem, hogy Őt láttam-e tavaly az ADRK Klubkiállításon több kutyát felvezetni?
Igen, ő és a felesége Coni, a Grüntemblick kennel tulajdonosai!
1988-ban ADRK Klubgyőztes kan Garry Grüntemblick!!! Nekünk nagyon-nagyon tetsző kutya volt.
Hűha!
Wolfgang elmondta, hogy náluk inkább a felesége a „küllemes” ő munkakutyázik, ehhez ért jobban és ezt is szereti. Kemptemben kutyaiskolát vezet, több kutyával versenyzett, teljesítménybíró. Most az ADRK kiképzési főfelügyelője.
Magyarországon még nem járt, de örömmel jött. Nemrég Kanadában is tartott tanfolyamot.
Most éppen a Balatonnál nyaral a barátja a tőle származó kutyával, elhívta őt is Budapestre, így segítsége is lesz a tanfolyam alatt.
A barát Martin Winkler, a kutya Muck von Grüntemblick és 17 hónapos!
Továbbá vele jött Karl, az Ő mestere. Neki otthon Óriás Schnauzere van, de együtt kutyáznak ma is.
Nagyon örültünk. Időnként ma is előveszem a videó felvételeket, mert sok- sok évre elegendő motivációt adott, amit tőlük láttam.
Értik és szeretik a rottweilereket, hárman együtt dolgoztak. Wolfgang vezette a szemináriumot, de mindig kikérte Karl, Martin véleményét, ha egy-egy kutya munkáját kellett értékelni, vagy a gyakorlaton korrigálni.
Ja, és a rottweilerek tudnak felugatni? Nekünk itthon az volt a tapasztalatunk, hogy a rottweiler fog, de nem ereszt, és nem ugat fel. Láttunk számtalan apró trükköt, amit azóta is alkalmazunk, használunk. Nagyon hasznos hétvége volt. Barátként váltunk el.



Szóval, Wolfgangtól búcsúzóul meghívást is kaptunk, látogassuk meg, szeptemberben Kemptem-ben munkaverseny lesz.
A rottweilerek ezen a versenyen az ADRK Mesterbajnokságán való indulás jogáért küzdenek. Ő Kemptemtől 4o km-re lakik, vendégül is lát minket. Az ADRK mesterbajnokságán 40 kutya indulhat, így tartományonként selejtező versenyeket tartanak és az első öt kutya nyeri el a részvétel jogát.
Nem szerettem volna követni az addigi gyakorlatot, hogy minden lehetőséget az elnök” nyúl le”, nem lett volna etikus, ezért ezzel a lehetőséggel Metzker Gábor és felesége Zsuzsa élt, de unszolásra Győző is velük ment. Volt bennük egy kis félsz, hogy Wolfgang vajon komolyan gondolta e a meghívást, és mit szól a család, ha csak úgy beállítanak, de munkaverseny rottweilereknek?
Ezt nem lehet kihagyni!
800 km autóút után hihetetlenül barátságos fogadtatás. Szinte azonnal a kutyaiskolára mentek. Ámulás-bámulás a kutyaiskolán, a környezet, a verseny, szóval minden.
Wolfgangéknak akkor 5-6 kutyájuk volt, az első számú kedvenc Noris, aki tíz hónapos volt.
Győző mondta is Wolfgangnak, hogy azt az egyet haza is hozná! Na azt már nem, mondta a család.
Jó akkor majd egyszer fedeztetünk vele, ha lesz szukánk hozzá és Noris is teljesíti a tenyésztéshez szükséges feltételeket. Milyen feltételeket? Ztp, dysplázia, munkavizsga, kiállítási eredmények stb.
Na persze ezek nem az itthon szokásos feltételek voltak, hanem az ottani szabályok, amit mindenkinek kötelező betartani!
Teltek múltak az évek, történt egy és más 1992-ben Fedeztettünk Noris von Grüntemblickel.

Vissza