Gondolatok a vézenről

A vézen definíciója: „ A veleszületett és szerzett (viselkedés) mintázatok és a pillanatnyi pszichés állapot összessége, amelyeket a kutya felhasznál a környezeti ingerek megválaszolásában. Weidt,1989.”

A kutyások között lépten-nyo mon találkozhatunk egy kifeje zéssel: vézen. A szó német ere detű, írása kétféleképpen lehet helyes. Vagy német helyesírás szerint kell írni: das Wesen, vagy pedig fonetikusan, a magyar he lyesírás szabályai szerint: vézen. Én az utóbbi mellett voksolok, mert ez felel meg helyesírási sza bályunknak, valamint kifejezi, hogy - jobb híján - szakmai kö rökben általánosan meghonoso dott formáról van szó. A német változat ellen szól az is, hogy a hozzá fűződő toldaléko kat csak kevésbé gördüléke nyen, kötőjellel lehet írni, ami és ezt eddig oly gyakran tapasz talhattam - több lehetőséget ad a hibás írásmódra. Hibás a „Wésen", a „wésen" és a „wesen" forma is, mert a szót helyesen dupla W betűvel és ékezet nélkül kell leírni. Tehát vagy németül vagy, magyarul, de helyesen. Az ún. öszvér meg oldást el kell vetnünk!

A vézen szó világszerte elfoga dott, használata szinte természe tessé vált. A kutyások értik Ma gyarországon is, általában he lyesen alkalmazzák, és szeretik e kifejezést. Ennek oka az, hogy a szó rövid, frappáns, benne van minden, amit magyar nyelven teljes pontossággal csak több szóval, részletes magyarázatok kal és körülírásokkal lehet nagy hitelességgel visszaadni!

A „das Wesen" magyar jelenté se: lény, lényeg, természet. Ami kor a kutya vézenéről beszélünk, akkor az állat egész lényére gon dolunk. Arra, hogy milyen az idegtípusa, karaktere, vérmér séklete, hogyan viselkedik a kü lönféle szituációkban, milyen az alkalmazkodóképessége. De je lenti a vézen a tanulékonyságot, felfogóképességet, vezethető séget, képezhetőséget, vala mint azt is, hogy könnyen be tud- e illeszkedni fajtársai vagy eset leg más faj egyedei közé. Milyen a kan viselkedése az ivarzó szukákkal, illetve a tüzelő kutyáé a kannal szemben, és jelenti azt is, hogy milyen gondos anya, ho gyan istápolja, neveli kölykeit stb. stb. A vézen tehát sokkal többet jelent annál, mint amennyit a szakzsargonban általában jelez ni kívánnak vele. Nagyon sok tu lajdonságról nem is gondoljuk, hogy az is a vézen része. Tehát a leggyakoribb hiba a leegyszerűsített véleményalkotás. Ha pl. egy kutya nagy fogáskészséggel rendelkezik, még nem biztos, hogy jó vézenű is, de annak hiányában biztos, hogy nem tekinthető jó vézenűnek: lehet nehezen képezhető, csökönyös vagy buta, kevésbé bátor, antiszociális stb.

A vézen kifejezés bizony nagyon sok résztulajdonság együttes értelmezését jelenti, sok-sok oldalnyi, tudományos igényességü értekezés anyaga egyetlen rövid szó szintézisé be sűrítve!

Miközben minden tiszteletem a magyarításon - ha nem is hiába, mindenesetre eredmény nélkül - fáradozóké, nem tehetünk mást, használjuk a kifejezést, mégpedig használjuk úgy, aho gyan az adott helyzet megköve teli. Mindennapi beszélgetése ink során se feledkezzünk meg arról, hogy micsoda hallatlanul összetett, árnyalt, sokrétű kife jezésről van szó, és ha tudomá nyos értekezést nem is, de azt joggal elvárhatjuk, hogy kifejt sük vagy érzékeltessük az éppen felmerülő probléma bonyolult ságát. Vagyis legyünk igénye sek, sőt legyünk még igényeseb bek!

Milyen a jó német juhászkutya vézen bírói szemmel?

Miközben a körungon (tenyész szemlén) az éppen mérés alatt lévő kutya adatait állapítom meg (testsúly, marmagasság), fél szemmel már a következő ku tyát figyelve kapok fontos infor mációkat. Kezdve azzal, hogy miként közelíti meg a mérési he lyet, hogyan hat rá az ott gyüle kező idegen emberek és kutyák csoportja, hogyan lehet rávezet ni a magasságmérő padozatra, és hogyan viselkedik a mázsára felültetve. Az, hogy némi meg illetődöttség, zavartság felismer hető a többnyire még fiatal, ta pasztalatlan kutyán, az szinte természetes, nem ez a viselke dés az igazán rendellenes. Min denesetre a felszabadult, nyitott bemutatkozás vált ki elismerést, az ilyen benyomást keltő kutya a kívánatos!

A nálunknál fejlettebb kinológiai kultúrával rendelkező országok ban a nyitott viselkedés sokkal általánosabb, azt is mondhatom, hogy ez a természetes. Igen, mert pl. egy németországi kutya rendszeresen autózik, bejáratos olyan helyekre, helyiségekbe, ahová magyar kutya ma még - sajnos - csak elvétve. Egy német juhászkutyánál magától értető dő, hogy kb. féléves korától, ki jár a város egyik (a legközelebb eső) kutyaiskolájára. Összessé gében is más a német ember vi szonya a kutyához: nagyobb a szakszerűségre törekvés igénye a táplálás, a tartás, a nevelés, a kiképzés és az állategészségügy, valamint az állatvédelem, egy általán a környezet megóvása tekintetében.

Irigylem tehát azokat a bírókat, akik az ilyen körülmények kö zött felcseperedő egyedek közül nagy biztonsággal szűrhetik ki a gyengébb idegzetű, alacsonyabb alkalmazkodóképességű kutyá kat.

Nekünk egy ideig még nagyon sok zavaró körülményt, egyéb tényezőt is figyelembe kell ven nünk, magyarul: nálunk még sokáig nem csupán a kutya vizsgázik, hanem a gazda, a tartási körülmények, a kutya kiképzés általános színvonala, tágabb értelemben az a társa dalmi és gazdasági közeg, melyben ma Magyarországon kutyákkal foglalkozunk!

Visszatérve a gyakorlathoz (tenyészszemléhez, körunghoz) megállapíthatjuk, hogy az alacsony küszöbértékű, kis tűrőképességű egyedek to vábbi sorsa már a mérések alatt, a tulajdonképpeni elbírá lást közvetlenül megelőző - per sze annak szerves részéül szolgá ló! - procedúra során eldől. Ennyi új, szokatlan benyomás ki zökkenti a kutyát a rendes ke rékvágásból, magába roskad, teljesen elbizonytalanodik, hi szen még az eddig mindig és minden helyzetben nyugodt, magabiztos gazdi is oly furcsán viselkedik, mindenre másként reagál a megszokottnál. Egysze rűen új kérdések sora tolul elő, amelyekre a kutya nem isme ri (heti) a választ. Már csak a pó ráz köti az emberhez, az eddigi sé mák kimerültek, nem marad más, mint a vészreakció, a menekülés. Ebben a helyzetben még a simo gatás is idegenül, szinte bántóan éri, lelapul, összerándul a bőre, és egész teste belerándul... Ráadá sul a gazda lekötötte egy cövekhez és otthagyta idegen helyen és vad idegen kutyák között: az egyik ugatva vezeti le feszültségét, a másikból a jól ismert félelemve rejték szaga árad és veszi el a ma radék bátorságot... És ekkor megszólal a pisztoly! Ilyen körül mények között a 6 mm-es riasz tónak is olybá tűnik a hangja, mintha „ágyúból lőtték volna".

Az első próba lezajlott, a leg gyengébbek nem bírták, kies tek. Ezek az egyedek nemkívá natosak az 1. számú használa ti kutya rangjára joggal igényt formáló németjuhászkutya-te nyésztésben!

Sokan a lövéspróbán még állva maradnak, de a máskor könnyűszerrel teljesített fogás próbán nem, ott már a legki sebb változás kizökkenti őket, és csődöt mondanak. Az ő sorsuk persze már jóval korábban meg pecsételődött, a stressz össze adódott (utazás, idegen pálya, ideges gazda, sok vadidegen ku tya, a mérési procedúra, lövés stb.), ekkor érkezik el az egyed a tűrőképességének határáig.

Az elsőre sikertelen kutyák ki sebb hányada megfelelő felké szítés mellett egy következő pró bán esetleg sikerrel járhat. A si kertelenségben szerepet játsz hat a pillanatnyi rossz idegálla pot, a helytelen bánásmód, be tegség vagy rendkívüli fiziológi ai állapot (pl. a felfokozott nemi működés) is. Nem véletlen az, hogy a német tenyészszemlén (körungon) „megállapítások a körung napján" megjegyzéssel adnak véleményt az akkor és ott látottakról! Ebben benne van a későbbi kijavíthatóság és persze a rontás esélye is.
Egyik videokazettámon az egyik Szlovák Főtenyészszemle, egy másikon a mi Pécsi Főtenyész szemlénk (MNJK) látható. Augusztusban Szlovákiában egy osztrák kan a ki fejezetten sportos mozgású, jóko ra suhángját pörölyként táncolta tó segédbe valósággal belerob ban. Az értő közönség tapssal ju talmazza a látványt. A kan gyönyö rű egyede fajtájának és nemének, ő lesz tehát a szlovák győztes! Jo gosan!

Ugyanez a kan októberben Pé csett csődöt mond, holott a se géd itt is abszolút korrekt és pro fi, talán még egy fokkal „szelí debb" is, mint a villámló botú szlovák kollégája. A szlovák győztes Pécsett kénytelen-kel letlen visszalép, vastaps helyett sajnálkozás, sőt csodálkozás kí séri: „ez kettes-vizsgás?" Ha nem látnám peregni a szalagokat, magam sem hinném el, hogy bi zony ugyanarról az egyedről van szó!

A kutya a megismert gyakorla tokat, élethelyzeteket, a felme rülő kérdésekre adott és begyako rolt válaszokat az ismétlések szá mával egyenes arányban és biztonsággal oldja meg. A váratlan, rendkívüli, meg nem ismert prob lémákra csak akkor tud válaszol ni, pozitívan reagálni, ha ismeret anyagában felleli azokat. Emberi mértékkel nem képes gondolkod ni, reagálni, ismeretlen feladat megoldására csak ösztönös vá­laszt adhat. Az ösztönös válasz pedig mindenkor a lehető legegy szerűbb megoldás, a konfliktus el kerülése, a túlélés, a fennmaradás válasza. A legriasztóbb fenyege tő mozdulat, ha azt a kutya már ismeri, többször és negatív követ kezmények nélkül megélte, nem vált ki ijedtséget, pánikot. A be gyakorolt akciósorral meghalad ja, megoldja a konfliktust, a lánc nem szakad meg. Ebből az is kö vetkezik, hogy minden kutya ese tében létezik egy határ, egy kü szöb, amelyet a gondolkodó em ber-lévén magasabb szellemisé gű élőlény - fel tud kutatni. Ez a küszöbérték a domesztikált állat fajok között a kutya esetében meglehetősen magas. A mi né met juhászkutyánk pedig a fajon belül is az egyik legkönnyebben alkalmazkodó fajta.

Kiképzéssel, gyakorlással, sok foglalkozás sal tenyészkiválasztási szisztémánk küszöbgyakorlatait (tenyészszemle, körung) viszonylag könnyen teljesítheti minden egészsé ges német juhászkutya!

A kutya és az ember sok ezer éves kapcsolata mára soha nem tapasztalt mértékben elmélyült. Az egykori létfennmaradási ér dekközösségből napjainkra új fajta kapcsolat jött létre. Megvál tozott az eredeti felállás, a kölcsönös egymásra utaltságból az emberi felelősség óriási méretűvé sokszorozódott. A kutya, mint faj -miként az egész élővilág, beleért ve az emberi életteret is- veszély ben van. Veszélyben van a német juhászkutya is. Ki más gondolna rá, ha nem mi?

Kiképzéssel, értő foglalkozással, szeretettel csökkenthetjük az egy re szaporodó stressz helyzetekkel szembeni kiszolgáltatottságát.
A német juhászkutyának tulaj donságainál fogva minden esélye meg van arra, hogy a harmadik évezredbe érkező ember mellett ott lépdeljen farok csóváló hűség gel.

Mert a jövő embere sem lehet meg hűség és szeretet nélkül, és e fo galmaktól-amíg ember lesz a földön - a kutya el nem választható.

Kisbán Kázmér


A leírtakkal döntően egyetértek, csak ezzel a résszel vitatkoznék egy kicsit.

„Miközben a körungon (tenyész szemlén) az éppen mérés alatt lévő kutya adatait állapítom meg (testsúly, marmagasság), fél szemmel már a következő ku tyát figyelve kapok fontos infor mációkat. Kezdve azzal, hogy miként közelíti meg a mérési he lyet, hogyan hat rá az ott gyüle kező idegen emberek és kutyák csoportja, hogyan lehet rávezet ni a magasságmérő padozatra, és hogyan viselkedik a mázsára felültetve. Az, hogy némi meg illetődöttség, zavartság felismer hető a többnyire még fiatal, ta pasztalatlan kutyán, az szinte természetes, nem ez a viselke dés az igazán rendellenes.”

Nem, nem kell természetesnek gondolni a megilletődöttséget!
Mindenesetben a felszabadult, nyitott bemutatkozás vált ki elismerést, az ilyen benyomást keltő kutya a kívánatos!

Hiszen az ösztönös adottságok, amik öröklődnek, nem az ezerszer begyakorolt sémák, amivel elfedjük a kutya gyengeségeit.

"A nálunknál fejlettebb kinológiai kultúrával rendelkező országokban a nyitott viselkedés sokkal általánosabb, azt is mondhatom, hogy ez a természetes.
Igen, mert pl. egy németországi kutya rendszeresen autózik, bejáratos olyan helyekre, helyiségekbe, ahová magyar kutya ma még - sajnos - csak elvétve. Egy német juhászkutyánál magától értető dő, hogy kb. féléves korától, ki jár a város egyik (a legközelebb eső) kutyaiskolájára."

Nem ezért! Ezt a szakaszt megelőzi egy sokkal fontosabb időszak, ami döntően befolyással van a kutya viselkedésére. A születéstől az első 16-hét! A mama kutya, a tenyésztő, a környezet „tanító” hatása. A bevésődés időszaka, ami több szakaszból áll.

"Összességében is más a német ember viszonya a kutyához: nagyobb a szakszerűségre törekvés igénye a táplálás, a tartás, a nevelés, a kiképzés és az állategészségügy, valamint az állatvédelem, egy általán a környezet megóvása tekintetében."

Mert tanult, mert olvasott, mert több generáció tudása egymásra rakódik. Nem a szájhagyomány útján terjedő „okosságok” alapján tenyésztenek, tartanak kutyát.

"Irigylem tehát azokat a bírókat, akik az ilyen körülmények kö zött felcseperedő egyedek közül nagy biztonsággal szűrhetik ki a gyengébb idegzetű, alacsonyabb alkalmazkodóképességű kutyákat."

Talán el kellene érni, hogy a „ti” kutyáitok is így nőjenek fel. Ne legyen természetes, hogy az elhanyagolt, gyenge kutyákkal pénzt akarjanak keresni. Aki az alapokkal sincs tisztában, ne „tenyészhessen”.

Sokkal hatékonyabb felvilágosító munkára lenne szükség, egy kutya központú gondolkozásmódra. A kutya szeretete, ne pedig eszközként való használata legyen a fő motiváció! Kné T.

Miért is került ez ide? Egyrészt egy nagyon világosan és érthetően leírt definició a vézenről. Másrészt logikus érvelés, bírói szemmel. Harmadsorban meg azért, mert a rottweilereinket is nj-bírók birálják.- Kné T. 2007.

Vissza