Verekedés


Arnold kutyánk nagyon erős, domináns kan kutya volt, de soha nem kezdeményezett verekedést. Ha mégis verekedésre került sor, a kutyát fellökte, ráfeküdt és nagyon csúnya morgással a földön tartotta. Ily módon, a nagy ijedségen kívül nem okozott komoly sérülést. Nem is volt ellenfele, mivel mindig győztesként került ki a” harcból” nem volt miért izgulnia. Hat éves volt, amikor hozzánk került egy 1 éves kan kutya, amelyik szintén rottweiler volt.
Sétálni indultunk a két kutya viszonylag jól meg volt egymással, némi berzenkedés, morgás, de férjem tartotta az egyensúlyt a két kutya között. A patak partján viszont az addig elfojtott feszültség egy hatalmas verekedésben tört ki. Arnold a szokásos technikát követte, de döbbenetére, nem sikerült az első mozdulattal fellökni a kutyát. Sőt az még harapott is. Na akkor láttam életemben először komoly verekedést kutyák között. Nekem kezem- lábam remegett, még jó hogy nem nekem kellett szétválasztani őket. Később azt is meg kellet tanulnom, de addig még eltelt néhány év.



Verekedés a kutyák között
A lehető legrosszabb megoldás, amikor a verekedést úgy próbálod megakadályozni, hogy a kutyád fojtod, feszegeted, ütöd. Ilyenkor próbálj higgadt maradni és nem a legrosszabbra gondolni, most megöli! Hidd el, a kutyák jól megoldják egymás között. Némi pózolás és erőfitogtatás után, a fegyelmezettebb kutya a másiktól elhívható. Általában az azonos nemű kutyák között tör ki komolyabb verekedés.
Akkor meg kellene várni mindkét gazdinak, hogy a kutyák olyan pozícióba kerüljenek, hogy a két hátsó lábuk felemelésével egyszerre széthúzhatók legyenek. Csak így elmondva ennyire bonyolult, bár némi rutint kíván. Tilos ütni, rúgni a másik kutyát, a sajátunkat sem, mert még nagyobb harcra ingereljük őket.
Ha kölyök és fiatal korban a kutyák jól szocializáltak, lehetőségük van játékra, játékos harcra, mindent jól megtanulnak. Ismerik az erejüket, a másik kutya jelzéseit.
Sajnos nem mindig ilyen kutyával találkozunk.
Akkor én bizony hagyom, hogy a kutyám tegye a dolgát. Persze amikor kiderül, hogy az én kutyám erősebb, hallgathatom a szózatot a verekedős, gyilkos rottweilerekről, akkor én sem túl nőies hangnemben szoktam reagálni.
Ha véletlenül az én kutyám fegyelmezetlensége a balhé oka, igyekszem megnyugtatni a másik tulajt, sűrű elnézések közepette.
DE azt a luxust, hogy egy rottweiler fegyelmezetlen legyen senki nem engedheti meg magának.
Kné Tünde


szólj hozzá: Verekedés lett a játékból
Nézzük a videót ahol két rottweiler játéka nézeteltérésbe torkollik. Egy szuka és a egy kan. Hörgés, morgás, kivillanó fogak, de ez játék. A fiatalabb szuka kezdeményezésére, a kan időnként átmegy "kölyök üzemmódba" Felnőtt korára ezt ő soha nem kezdeményezi, csak reagál a szukák "kihívására" amikor olyan kedve van. Egy durvább, fájdalmasabb fogásra a játék közben a szuka agresszióval reagál. A kan válaszol, de tulajdonképpen csak igyekszik lecsillapítani a szukát, aki sehogyan se tud leállni. Akkor egy erőteljes hanggal és mozdulattal figyelmezteti. Na itt szóltam én bele, mielőtt tényleg mérges lesz Úzó és komolyan megveri a szukát. Idegen kutyák között, amikor azonos nemüek, bizony nem csak jelképes fogások vannak. Akkor teljes testi erővel és a fogak használatával megy a harc. Csúnya sérülések lehetnek belőle, mert a rottweiler hapapása igen erős. A harcban nem adja meg magát, ha ő egy domináns, vezető típusú kutya.

Vissza

Valid XHTML 1.0 Transitional Frissítve: 2010. május 19.
Design by Tóth Nikolett
Valid CSS!