Az újszülöttnek minden vicc új” – szokták mondani. Évente több ezer kutya kerül új gazdához, akiknek jó része egyszerűen csak szeretné jól felnevelni a kis jövevényt, de lesznek köztük olyanok is, akik kiképezni is megpróbálják, sportolni szándékoznak vele, vagy akár majd tenyészteni is szeretnék.
Sorozatunkban a rottweiler fajtán keresztül mutatjuk be a kutyavásárlással és-neveléssel kapcsolatban mérlegelést igénylő kérdéseket, de a tanácsoknak bármilyen más (elsősorban őrző-védő) fajta kedvelői is hasznát vehetik. Az előző részben már eljutottunk odáig, hogy döntés született a vásárolandó kutya neméről és koráról. Folytassuk vizsgálódásunkat az optimummal, vagyis induljunk el felkutatni a számunkra legesleginkább megfelelő kölyköt.
Sorozatunk eddigi részeiben áttekintettük mindazokat a dolgokat, amelyeket végig kell gondolnunk, mielőtt kutya – kiváltképp egy nagy mozgás- és foglalkozásigényű őrző-védő fajta, például rottweiler – beszerzésére adnánk a fejünket. Kitértünk arra is, hogy milyen szempontok szerint válasszuk ki a tenyésztőt, akitől leendő ebünket beszerezzük. Ott hagytuk abba történetünket, hogy a kiszemelt tenyésztőnél a kölykök egy hetesek.
Sorozatunk a rottweiler fajtán keresztül ad általános útmutatást a kölyökkutya beszerzéséhez és gondozásához, felhívva a figyelmet olyan dolgokra is, amelyek a jólinformált állatbarát számára sem mindig egyértelműek, mert többnyire még a szakkönyvekből is kimaradtak. Akárcsak az eddigi részeket, a most következőt is jó szívvel ajánljuk – nem csak rottweiler kedvelőknek
Még mielőtt napok folyásával arányosan tovább haladnánk, egy pillanatra vissza kell lépni az időben. Elkövettem egy apró hibát a kölyökválasztással kapcsolatban...
Szinte hihetetlen, hogy már egy hónapja járunk Artúrral a kutyaoviba. Ő rengeteget tanult, és mi is valamennyit. Például ő már tudja, hogy a „Hozzám!” vezényszó mit jelent, és azt is tudja, hogy komolyan is gondoljuk, amikor kimondjuk. Megtanult ülni, feküdni, néhány percig helyben maradni.
Legutóbb, ha emlékeznek rá, már átléptünk az iskolás csoportba, és azon hezitáltunk, hogy miképp és merre folytassuk Artúrral. Valóban felmerül a kérdés: mi legyen, ha nagy lesz? Azóta ebben a kérdésben már meghoztuk a családi döntést.
Itt van az ősz, itt van újra Nemcsak szép, hanem jó is annak, aki szeret a kutyával sétálni, barangolni. Ilyenkor a városi kutyázás is sokkal egyszerűbbé válik. Artúrral is egyre többet megyünk sétálni, gyalogosan a közeli ligetes prérire. Az elmúlt nyár, a sok úszás maradandó nyomokat hagyott kutyáinkon: szép, nagydarab kanná cseperedett.
Kezdő kutyatartóknak és kiképzőknek szóló sorozatunk most egy röpke pillanatra „interaktívvá” válik: az aktuális kutyanevelési tudnivalók átadása mellett a szerző a fajtaklubok szervezeti problémáival kapcsolatos kérdésekre is keresi a választ. Tegyük hozzá rögvest: minden hasonlóság és párhuzam külső személyekkel bizonyára csakis a véletlen műve lehet…
Kezdő kutyatartóknak és -kiképzőknek szóló sorozatunk újabb lépéshez érkezett. Ezúttal az őrző-védő munka alapjai lesznek terítéken – és a kezdő sportkutyával ellátogatunk a sportorvoshoz is…
Kezdő kutyatartóknak és -kiképzőknek szóló sorozatunkban ezúttal az őrző-védő munkára való alkalmasság a téma a fogáskészség, a védő- és zsákmányszerző-ösztön – és a bátorság, amelynek hiányát nehéz leplezni, amióta nem vágják le a rottweilerek farkát.
Kezdő kutyatartóknak és -kiképzőknek szóló sorozatunk eseménydús epizódhoz érkezett: az Olvasó a kutyaiskolán felmerült nézetkülönbségeknek lehet tanúja. Szó esik a kutyatartó felelősségéről, a tudományos kutyanevelésről, és arról, hogy valóban „vadállat”-e a rottweiler
Kezdő kutyatartóknak és -kiképzőknek szóló sorozatunkban ezúttal a kiállításokról lesz szó. Az érdeklődők bepillantást nyerhetnek a kiállítási követelményekbe, a felkészülés pillanataiba, és kesernyés ízelítőt kaphatnak a sporttársak közti furcsa viszonyból.
Kezdő kutyatartóknak és -kiképzőknek szóló sorozatunk fűhőse, az Artúr nevű ifjú rottweiler ezúttal tenyészszemlén vett részt, méghozzá kiváló eredménnyel. Ezúttal sem marad el a széthúzó kutyás-társadalom éles kritikája, de az igazi szakértelemnek szóló tiszteletadás sem.
Kalandos epizódhoz érkezett a sorozat:Artúr, az ifjú rottweiler kalandjain keresztül megtudhatjuk, milyen kihívást jelent kutya és gazda számára egyaránt a kitartáspróba. Egyben olyan elhatározásnak leszünk részesei, amely újabb érdekfeszítő fejezetek sorát vetíti előre.
Rottweilerkedvelőknek címzett, de minden más, elsősorban őrző-védő kutyásnak szóló sorozat jelen epizódját elsősorban a bátorságnak szenteljük: egy olyan tulajdonságnak, amelyet mindenki elvárna a kutyájától, de egyáltalán nem könnyű definiálni, még kevésbé felismerni.
Sorozatunk újabb tanulságos tapasztalatokkal folytatódik: ezúttal körképet kapunk arról, hogy milyen sokféle ember próbálkozik ebtenyésztéssel, s milyen nehéz komoly szándékkal kölyök kutyát vásárolni. A rottweiler szót pedig ki-ki helyettesítse be annak a fajtának a nevével, amely közel áll hozzá.
Fontos állomáshoz érkezett a kezdő kutyatartóknak és-tenyésztőknek szóló sorozat: ismét kölyök kutyát választunk, ezúttal kimondottan tenyésztési célla. Talán kimondani sem kell, hogy a rottweilerekkel kapcsolatos tapasztalatokat és tanácsokat más fajtákra is nyugodtan alkalmazhatjuk.
Egy időre búcsút veszünk Artúrtól, az ifjú rottweilertől és gazdájától. Útravalóul néhány jó tanács hangzik el egy tapasztalt tenyésztőtől. S bár a sorozat szerzője a rottweiler elkötelezett híve, az intelmeket természetesen bármilyen fajta kedvelői megszívlelhetik.
Sokat beszélnek mostanában kutyás berkekben a széthúzásról, a sporttársiatlanságról, az elüzletiesedésről, a fajták valódi értékei helyett egyéb érdekek előretöréséről. A kívülálló talán néha nem is tudja elképzelni, miről van ilyenkor szó, hogy kell elképzelni mindezt a gyakorlatban. Az alább következő, leplezetlen keserűségről árulkodó, szubjektív, de roppant tanulságos beszámoló a Rottweiler Fajtaszakosztály történetén keresztül próbál meg képet adni minderről.
Vissza az oldal tetejére
