Interjú Jürgen Müllerrel, 2007 ADRK német bajnokával

Három egymást követő IFR csapatvilágbajnoki címet követően most ADRK német bajnoki cím. Mondhatjuk, hogy ez volt kutyás-sportolói pályafutásod csúcspontja?
Jürgen Müller:

Biztosan állíthatom. Az ADRK csapattal közös, a 2005-ös floridai, a 2006-os ausztriai és a 2007-es rottweili eredményekre a DM megnyerése tette fel a koronát, ez az amiről minden kutyasportot űző álmodik. Ezt a címet értékelem a legtöbbre sportoló szemmel is, hiszen a DM-en az ellenfelek is erősebbek.

Ezekhez jön még Cäsarral a VDH DM-IPO-n való részvételünk Waldmünchenben. Mindíg arra vágytam, hogy egy ilyen nagy rendezvényen elindulhassak. Az ADRK teljes csapata remekül felvezette a kutyáját, és „szuperül” bemutattuk a fajtánkat.

H.B:
A munkakutyázáshoz vezető utad is kissé szokatlan volt.

J.Müller:

Így van, az első rottweilerem 1990-ben Branca vom Rotchbogen nevű szuka volt, aki a fiam miatt került hozzám, mert Ő olyan édesnek találta a kölyök rottweilereket. Úgy gondoltam, hogy a kutyával valamit foglalkozni kéne, ezért még relatív kezdő kutyásként beléptem a Schutterwaldi Kutyasport Szövetségbe . Ebben a szövetségben a „turniersport”-ra helyezték a hangsúlyt. (agiltity szerű izé http://www.hsv-voerde.de/ths.html )

A BH vizsga után Barcával eredményesen szerepeltünk a Dél-németországi Bajnokságon és a Német Bajnokságon 2000méter terepfutásban.
H.B.:
Ami valószínűleg a fajtánk elismertetésének remek módja

J.Müller

Pontosan, turniersport fellépéseink alkalmával a rottweilerrel rendszerint pozitív elismerést váltottunk ki.

H.B:

Hogyan jutottál el a VPG sporthoz (VPG: Vielseitigkeitsprüfung für Gebrauchshunde, „sokoldalúsági vizsga használati kutyák részére)
J. Müller:

A véletlennek köszönhetően ismertem meg 3 munkakkutyást, akik VPG-vel foglalkoztak.Hozzájuk csatlakoztam, azóta együtt tréningezünk és barátság alakult ki köztünk, ami ma is tart. Így tettem le 1993-ban Branca-val az első VPG vizsgámat. A VPG 3-at az FH1 követte. 1996-ban Badisch Nyomkövető Bajnoka lettem Branca-val, akit 1996, 1997, 1998- ban háromszor vezettem fel az ADRK DM FH-n. 1994-ben vettem meg második rottweilerem, Amos vom Teichacker nevű kant, akivel VPG és FH versenyeken is eredményes voltam, többek között 99 ponttal 3. lettem a 2002-es DM FH-n.

H.B:

2000-ben került hozzád aztán Cäsar von der Rotmainquelle kölyökként. Hogyan jutottál akkoriban hozzá?

J.Müller:

C-ra tulajdonképpen az ADRK újság fedeztetési hírei alapján találtam rá. Alapfeltétel volt, hogy a szülők HD-,ED- legyenek. A kan, Troll vom Hause Anin széles körben ismert sportkutya volt. Nem szeretném elhallgatni, hogy korábban egyszer már pechem volt.

Egy másik tenyésztő eladott nekem egy teljesítményorientál tenyészetből (leistunszucht) , ahol a szuka VPG 3-as szinten dolgozott, amit én sokra értékeltem.

Később kiderült, hogy a szuka csak VPG 2-es vizsgáig jutott és a Körungon vézenhiba miatt megbukott. A kölyöknek pedíg mészlerakódás alakult ki a jobb első lábában és egy fekély az izületben. A tenyésztő azt tanácsolta, hogy adjam el a kutyát, amit természetesen nem tettem meg. A kutya nálam él családi kutyaként.

H.B:

Ha az ember már kölyökkorában magához veszi, természetesen nagyban befolyásolja a későbbi szocializációját(?).

J. Müller:

Éppen ezért csak kkölyök kutyát vásárolok. Mindíg nagy hangsúlyt helyeztem arra, hogy a rottweilerünk teljesen beilleszkedjen a családba és minden családtagnak jó legyen a viszonya a kutyánkkal.. Két egymás melletti házban lakunk- amik egy terasszal vannak összekötve- 80 éves anyósommal és 78 éves nagynénivel. Mindketten naponta többször átjönnek ellátni a kutyákat, amíg mi dolgozunk. A rottweilereink és az idős rokonok számára a legszebb időtöltés, ha a kertben vagy a teraszon egy-egy órát együtt tudnak lenni.

H.B:

Anton Bopp (2004) után, akinek Attila von den Ellwanger Bergen nevű kutyája 7 éves volt akkor, Cäsar von der Rottmainquelle révén ismét olyan kutya foglalta el a DM első helyét, aki 7,5 évével nem tartozik a legfiatalabb indulók közé, ezzel bebizonyítva, hogy ebben a korban is nyújtható csúcsteljesítmény. Szerinted ez mire vezethető vissza?

J,Müller:

Első sorban azért, mert ebben a korban egy kutya már mindent tud, minden apróságot x-szer gyakorolt. Ezért természetesen a legfontosabb, hogy a kutya kondícionálisan csúcsformában legyen, hogy így a benne lévő minden tudást elő tudja adni.

H:B:

Cäsar nem kapta el röviddel a rottweili WM után a kennelköhögést, mint olyan sok kutya Németországban?

J. Müller:

Igen, Cäsarnak a WM után kennelköhögése volt, így a röviddel DM előtt tréningre nem is gondolhattunk. Egy héttel a verseny előtt 2 rövid nyomkövetést, egy kevés fegyelmezőt és egyetlen tlejes örző-védőt gyakoroltunk. Őszintén szólva biztos voltam abban, hogy a gyakorlás hiányát legyőzi a kutya tapasztalata, de a kondíciójában már nem voltam ilyen biztos. De láthatóan a hosszabb kihagyás még jót is tett.

H.B:

A fegyelmező munkátokat figyelve két dolog tűnik ki, a Te nyugodt vezetői stílusod és Cäsar munkakedve. A kutyán a fegyelmező gyakorlat elején az látszik, hogy szinte lázban égve várakozik, hogy mikor kezditek végre.

J. Müller:

Az a művészet a kutyakiképzésben, hogy a kutyádat azon a bizonyos X napra a legélesebb formába hozzd. Ha az embernek olyan ehhez még egy olyan kutyája is van mint Cäsar, akinek mindez önmagától szívesen sikerül, az remek dolog. Az említett nyugodt vezetési stílus arra a totális bizalomra vezethető vissza, amit a kutyába vetettem és amit Ő szintén érez irántam. Egyszerűen tudom, hogy megbízhatok a kutyámban.

H.B:

A bizalom persze csak akkor alakulhat ki, ha a kutyavezető nem hibázik a kiképzés során, például ha a durva kényszer alkalmazásával lerombolja a bizalmat.

J. Müller:

Úgy gondolom, hogy a kényszerítés összetöri a bizalmat és a kutyával nem lehet sokáig eredményesen dolgozni. Ma úgy kell egy kutyát kiképezni, hogy szívesen mennyen a pályára. Ha durva kényszerítéssel képeznénk, egy-két nagy vizsga után összetörne. Ezért vagyok büszke arra, hogy Cäsart ilyen sokáig magas szinten sikerült tartanom.

H.B:

Adnál egy rövid betekintést, hogyan építed fel a z egyes ágazatokat?

J. Müller:

Természetesen nehéz lenne a teljes felépítését leírni, de a nyomkövetést élelemmel építem fel, a Kufner módszer alapján.

( http://terrier-og-nuernberg.de/Literatur___Videos/Videos/body_videos.html)

Itt is nagy hangsúlyt fektetek motivációra, mert ha túl nagy a nyomás a nyomkövetésnél, a gyakorlat nehezebbé válásánál a kutya csődöt mond. A fegyelmező is az élelemre épül, nagyon hasonlóan a Dildei módszerhez. Mindenesetre fontosnak tartom, hogy a fiatal kutya már pontosan dolgozzon. Így később nem kell kikényszert alkalmaznom, és öszintén szólva egy fiatal kutya szemszögéből mindegy, hogy egyenesen, vagy ferdén ül. Ha a kutya az egyes részleteket már tökéletesen tudja, akkor folytatódik a munka azösztönző eszközzel, a labdával. Az örző-védőnél arra ügyelek, hogy a fiatal kutya ne kapjon túl sok ösztönzést, ezáltal kezelhető marad.

H.B:

Mire számítottál az eschweili DM előtt?

J.Müller:

Meg mondom őszintén, hogy a versenynek azzal a gondolattal indultam neki, hogy az első tízben végezni remek eredmény lenne Cäsarnak és nekem. A 96 pontos nyomkövetés nagyon jó kezdés volt és igazán megnyugtatott.

H.B:

Mekkora nyomást jelentett neked az utolsó ö-v csoportban pályára lépni úgy, hogy tudtad, hogyha 95 pontot érsz el, már sikerült.

J.Müller:

A 96 pontos jól sikerült fegyelmező után szinte biztos voltam, ma sikerülhet! Ezért az ö-v előtt nem volt olyan borzasztó a drukk. Sok sporttársam és barátom veregette meg a vállam és azt mondták: Sikerülni fog!

A gyakorlás során Cäsar nagyon jó volt és a nagy stadionnal sem volt problémája. Amikor Cäsarral az ö-v-höz pályára léptünk, eszembe jutott a waldmüncheni WM-DM-IPO. Ott minden kutyavezető választhatott magának bevonulózenét az ö-v-höz, én a „Ha most nem, akkor mikor“ címűt választottam.
Erre gondoltam amikor C-al az ö-v-höz mentünk. A stadion atmoszférája lenyűgöző volt, az volt az érzésem, hogy senki sem beszél már és mindenki minket néz. Be kell vallanom, hogy a végén felhangzó csodálatos taps könnyeket csalt a szemembe, Cäsarnak és Nekem sikerült, Német Bajnokok vagyunk!

H.B:

Kinek szeretnél köszönetet mondani?

J. Müller:

Nincs szebb annál, mint a nézők őszinte jókívánságai, sporttársak ölelése és a bírók dícsérő szavai. Ám mindenekelőtt a családomnak, különösen feleségemnek Isolde-nek szeretném köszönetet mondani, az Ő támogatásuk nélkül ez nem lett volna lehetséges.
Köszönöm az eschweili helyi szervezetnek és Rene Külzernek ennek a remek rendezvénynek a lebonyolítását, mindent a lehető legjobban megszerveztek.

Továbbá köszönöm a „bajtársaimnak“ és edzőpartnereimnek Markus Oehlke-nek, Klaus-Peter Busam-nak, Christian Straub-nak, és Karl-Heinz Schwaderer-nek, akik végig támogattak. Köszönetet szeretnék mondani Milan Skoric-nak, aki mindíg mellettem állt, ha tanácsra vagy segítségre volt szükségem. Külön köszönöm harcostársaimnak Karl Max-nak és Andrea Kernig-nek, akik 2005-ben még Amerikába is elkísértek.

Minden résztvevő nevében szeretnék gratulálni a második és harmadik helyezetteknek, Karl-Heinz Nieratzky-nak és Gerhard Dietrich-nek és mindenkinek köszönöm a sportszerű versenyzést.

Végezetül szeretném üdvözölni a VDH DM-en és IFR WM-en induló eredményes csapatunkat.

forrás: ADRK honlap.
A fodítás nem szó szerinti, de nem tartalmaz saját véleményt, sem kommentárt.
Gyál, 2008. januar 10.
Krausz Viktor
http://www.working-dog.eu/dogs-details/33877/Caesar-von-der-Rotmainquelle

Vissza