Gondolatok a tenyésztésről

ROTTWEILER
Rottweil am Neckar-nak a régi sváb városnak, kedvező fekvése folytán a múlt század elején fellendült az állatkereskedelme. Mészárosok, marhakereskedők virágzó piaca volt itt. Mind a terelésben, mind az állatok őrzésében kutyák segítették az állatkereskedőket, sőt őket is védték, hiszen pénz is volt náluk.
Rottweil-i mészároskutyaként kezdték emlegetni a kutyákat, amelyek hamarosan a környező városokban is népszerűvé váltak. Eredetileg nyájőrző, hajtó és harci kutyák voltak az ősei. A fajtát évszázadok során megőrizte a dél-német parasztság. Fokozatosan kiküszöbölték a gyengébb egyedeket és létrehozták az erős idegzetű, erőteljes, szükség esetén jól fogó Rottweilert.
A múlt század második felében lassanként feleslegessé vált, "vásári-terelő" kutya, a mészárosok inkább, mint házőrző kutyát tartották. Messzi híressé vált őrző-védő hajlamával.
Ma már szigorú elvek alapján tenyésztik.
Németországban elterjedt, de a tenyésztő központja ma is dél-németország.
Kísérőkutyaként, igazi barátként tartják.


MEGJELENÉS:
Kitűnő őrző, kísérő, szolgálati kutya.
Tenyésztési cél:
Erőteljes, arányos felépítésű legyen, vörösbarna, vagy világosbarna jegyekkel. Erős alkata ellenére sem nehézkes, de a világért sem magasra állított, levegős. Zömök, erős alkatú.
Intelligens, rendkívül ragaszkodó, nagy munkakedvvel párosult tanulékonyság jellemzi.
Megvesztegethetetlen és igen kitartó.
Megjelenése bátorságot, nyugodt tekintete jóindulatot, hűséget sugároz.
Az izgága, túl heves temperamentum túl távol áll tőle.
Sohasem alattomos vagy hamis.

Részlet, abból a tájékoztatóból, ami Magyarországra, tenyésztőtől vásárolt két rottweiler szukával érkezett. Három oldalas ismertető, standard, és etetési útmutató .
Ezen a három oldalas ismertetőn kívül, nem volt más szakanyag a rottweilerről akkor. (1971.)
Eligazodást az akkori kinológusok, gyakorlott kutyások adták a kiképzéshez és a tenyésztéshez.
Egyetlen könyv volt ebben a témában. Sárkány Pál szerkesztette: A kutya. 1975-ös kiadás. A következő kutyás könyv 1986-ban jelent meg. Dr Kovács Zsolt: Kutyaiskola. A MEOE folyóirata, "a Kutya "közölt még kinológiai tárgyú cikkeket. A többi tudomány "szájhagyomány" útján terjedt. Azaz nem igazán terjedt, mert mindenki titkolózva őrizte a tapasztalatait, főleg a tenyésztésben.
Már akkor is a kiállítás volt az a fő hely ,ahol szakbírálatot adtak a kutyáról. ( hittük, hogy szakemberek, akik bírálnak, miért is kételkedtünk volna?)
További iránymutatást a szukák és utódaik adták, akik ezt a leírást viselkedésükben, és formájukban is bizonyították.
Úgy a kiképző pályán, mint a napi életben, a kutyakiállításon.
Majd az ő utódaik is.
Mi ez alapján tenyésztettünk, ez volt a tenyésztési cél.
Akkor se változtattunk ezen, amikor szembesültünk vele, hogy bizony nem minden rottweiler ilyen!
Pedig mennyi mindenki próbált meggyőzni minket, arról, hogy másmilyen a rottweiler. Na meg arról, hogy a fejlesztett, tanult képességek előbbre valóak, mint az ösztönös, született képességek. Arról is folyt a vita, mi a fontosabb. A szépség vagy a belbecs? Legyen sokszoros győztes, vagy legyen jó kutya? Legyen néhány embernek elérhető, vagy mindenki számára legyen megfizethető. Azaz, legyen kevés, de minőségi, vagy legyen tömeggyártás? A "nagymami" is tenyészthesse, tarthassa a legeldugottabb faluban is, lehetőleg úgy, hogy olcsón jusson hozzá?
Hajaj! Vérre menő vitákat folytattunk, az akkori "tenyésztőkkel" Nem sikerült meggyőzni senkit, semmilyen ész érv nem hatott. Ép testben, ép lélek ,EZ A FONTOS, nem a kiállítási címek hajszolása a fő cél, se nem a minél nagyobb profit szerzés. ÁM EZ NEM JELENTHETI , hogy olcsón, tömegben eladott kutyák jelentik a megoldást, amiknek egyetlen erényük, hogy rottweilernek látszanak és legándát mesélhetnek róluk Sőt, ajándék kutyát sem jelent. Komoly tenyésztést jelent, aminek sokféle útja létezik.
Elhatároztuk, magunknak csinálunk kutyát. Így biztosan olyan kutyánk lesz, MINDIG, amilyent mi szeretnénk.

A leírás 1971-ben érkezett.
1980-ban kezdtünk tenyészteni.
Az első almunk után, öt év múlva volt a második 1985-ben.

1988-ban a világútlevél bevezetésével kitágult a világ. Rottweilerbe mentünk.

Egy új fejezet és egy új tanulás kezdődött el.
1989. Willi Faußner, Adolf Ringer, Wolfgang Gaa, Martin Winkler, ADRK tenyészkönyv, szakkönyvek hatására komoly elhatározás született.

1992-ben új alapokra építkezve folytattuk a tenyésztést.
A régit se dobtuk el, hiszen ők is jók voltak, de ők egy más állomány, más kutyák tenyésztési eredményei voltak. Egy olyan minta volt előttünk, az ADRK-val amit, addig nem láttunk, csak "sejtettünk" gondoltunk, elképzeltünk a leírások alapján.
Továbbra is Győző irányításával.
EZZEL párhuzamosan, az első általam választott, nevelt és képzett kutya is a tenyésztésünk része lett.
Mára az ő unokái, Wendi kutyánk dédunokái határozzák meg a tenyészetünket. Negyedik- Ötödik generációs Sirocco kutyák.
1992.(4) 1994. 1995.(4) 1997. 1998. 1999. 2000.2001. 2002. 2003. Az évek, amikor új kutyákat neveltünk fel, az "öregek" mellett. 2006-ban Roxy haza jött (Viktor fiam nevelte fel) Abban az évben veszítettük el Koxit és Konant is.
Ebből 5, nem nőtt fel nálunk "tenyészkutyának," az egyik sérülés, a másik foghiány miatt, a harmadik a viselkedése miatt, a negyediket, ötödiket, külföldre adtuk el. 1996. 1997.1999. 2001. Ők családi kutyák lettek. 2001-2003-ig a súlyos betegségek évei is. Egymás után veszítettünk el kutyákat. Kettőről, Győző szigorúan döntött.

Az évek alatt a fajta és a tenyésztési irány változott, más lett a követelmény.

Ezt igyekeztünk követni, hiszen követtük, figyeltük az ADRK munkáját.

Nem úgy, hogy másoltuk (a lehetetlent).
Hangzatos szlogenek helyett, több ezer km-t utazva, kiváló fedező kanokat választottunk és egészséges, kiváló utódait tartottuk meg, neveltük fel. Képeztük, dolgoztunk velük mindig a kutyaiskolán!
Nagyon kritikusan szemlélve a természetüket, vézenüket.
Minden új fedező kan, új tulajdonságokat és formát is hozott. Na meg minden szuka is, hiszen a kombinációk száma végtelen, és kiszámíthatatlan a tenyésztés során.
Ehhez a mindenkori szakirodalom nagy segítségünkre volt!
Hiszen örökösen tanultunk, fejlődtünk is e közben!

Na meg éltük az életünket, mert mindezt nem főállásban, a kutyázásból élve tettük. Mindig dolgoztunk is mellette.
A kutya a hobby, ami aztán az életünk meghatározója is lett.
Mert, őket mindig, minden körülmények között, etetni, gondozni, betegségben ápolni kell.
Soha nem dobtuk ki, nem adtuk menhelyre, el sem adtuk azért, mert az életünk nehezebb lett, vagy megváltozott.
Súlyos, menthetetlen betegség esetén bizony a kegyes halált választottuk, szépen elengedtük a kutyát. Zokogva és összetörve, de megtettük a kutya érdekében.

Tisztességgel tenyésztettünk és adtunk el kutyákat.
Nagyon sok örömet szerezve sok-sok kutyásnak.
Minden segítséget megadtunk a kutyásainknak, nagyon sokukkal életre szóló barátságokat kötve. Ma sem tesszük másként. Csak kisebb intenzitással, mert az élet, az ország, komoly változáson ment át. Senki nem vonhatja ki magát ez alól.

Nyugodtan, tessék mellé tenni más tenyésztők munkásságát, eredményeit ezen idő alatt.
FIGYELEM! Elsősorban 1992-2007 KÖZÖTT!!!!!! Ezen idő alatt, lecserélődött a régi állomány. Mindenki új kutyákkal folytatta,, vagy kezdte. Az "ADRK" és "Holland" import beindult!

Nem harminc és húsz éve, régen és egyszer, talán…1992-2007.
A mostani kutyáink ezeknek az éveknek a munkájából születtek.
Minden ősük ott van a formájukban, a viselkedésükben, hiszen a sokszor "szlogenként", "reklámfogásként" emlegetett genetikai bázis ezt jelenti. Látható, ellenőrizhető, annak aki látni akarja.

2011-ben Örömmel csodálkoztam rá ismét a tenyésztés rejtelmeire.

Végeztem egy kis számolást is, mert többször elhangzik, hogy a kutyáink nem láthatóak.
Az elmúlt tíz évben: én két saját tenyésztésű, második generációs, "saját" kutyát neveltem fel. Vezettem fel kiállításon (4alkalommal) tenyészszsemlére felkészítettem, ami természetesen a dysplázia röntgen szűréssel is együtt járt. BH vizsgát tettem, Fázisos versenyen felvezettem. Nálunk töltötték öreg napjaikat is, akkor is az én kutyáim maradtak, amikor újabb utódokat neveltem fel. Magamnak és a család többi tagjának.
A tenyészetemből további 10 amit neveltem, ők részt vettek kiállításon (8 alkalom) és tenyészszemlén 5, BH vizsgán 1, versenyen 1,-a férjem, fiam, vagy a lányom vezette fel kiállításon, tenyészszsemlén, versenyen. Természetesen displázia szűrésen is át estek. És valóban, ezeket a kutyákat nem vezettük fel a "fél" világ kiállításain, CAC-ok CACIB-ok során, önmagunkat és a tenyészetünket reklámozva. Nem hirdettük csúcs és kiváló fedező kannak, genetikai és hasban import különlegességeknek, így sok szemnek valóban rejtve maradt. Ám ez nem jelenti azt, hogy kevesebb érték rejlik bennük, mint sztárolt társaiknak!
Ezen felül még további 17 kutya eredményesen szerepelt a tenyészetemből kiállításon, tenyészszemlén, munkavizsgákon és fázisos versenyeken. Ezen évek alatt ICH, HCH, HJCH , CACIB, R.CACIB, CAC, R.CAC, kitünő, nagyon jó minősítés.5- BH, 3 IPO1,2 IPO 2 vizsgáig is eljutott . IPO 1 szintű őrző-védő versenyen kétszer is szerepelt általam tenyésztett kutya.
A többi kutya szerepe "csak" családi, házőrző funkció volt. Amiben jól helyt is álltak. Küllemükben, viselkedésükben standard kutyák, akiket gazdáik sem kiállításon, sem máshol nem akartak menedzselni, sem tenyészteni.

Velünk párhuzamosan még sokan csinálták.
TEDD MELLÉ! Hogyan? Nézd meg a tenyészszemlén készült videókat, menj a kiállításra, figyeld a kutyák ás gazdáik általános viselkedését. Beszélgess, kérdezz a rottweilerről, mint kutyáról, mint fajtáról Vagy nézd a honlapokat, mit tartanak fontosnak elmondani.
A mi munkánk mellé tegye mindenki, akinek kifogása van, és be tudja bizonyítani, hogy többet, jobban és "szebben" csinálta. Minden duma ellenére rajtunk kívül, nem sokan hozták nyilvánosságra, a teljes tenyésztési eredményüket.. Mi 1994-ben már megtettük,, egyedül a Rotthunter kennel követte példánkat, a nyilvánosságra hozatallal.
Azóta történt egy s más, a technika hatalmas lehetőség. Mégsem látható a magyar rottweiler állomány.
Csak annyi látható, tudható, hogy mindenki a rottweilerről, mint rossz, problémás kutyáról beszél. Állítólag tömegesen kell menteni a fajtát a menhelyekről, akiket gonosz emberek kidobnak, pedig tenyésztőktől származnak. Nos én nem hiszem. A tömegest sem, a tenyésztőtől származást sem. Azt sem hiszem, hogy az emberek gonoszak lennének. Mást sejtek a háttérben, de ebbe nem szeretnék belemenni és részt venni benne. Az üzlet, a pénzszerzés egy más formája, és mint ilyen csak érintőlegesen szól a kutyáról.

Úgy, érzem, nekem meg van az a erkölcsi alapom,30 éves aktív kutyázás után, hogy azt mondjam NEM, én nem hozom helyre más felelőtlen munkájának eredményét.
Nem fogom fennen hirdetni, hogy a beteg, viselkedészavaros kutya pont olyan szeretetre méltó, sőt még hűségesebb, jobb társ! Hiszen ha ezt tenném, az elmúlt évek munkáját tenném semmissé, feleslegessé.
A valódi állatvédelmet támogatom, de az érzelmi zsaroláson alapuló, pénz gyűjtő akciót nem! Érzelmi zsarolás az én szótáramban: az az, amikor beteg, elesett kutyák képével operálnak, és azt hangsúlyozzák, hogy aki nem adakozik az megvetendő, lelkiismeretlen, nem is szereti a kutyát. Erőszakosan kijelölnek egy utat, mintha csak ez lenne az állatvédelem, a felelős állattartás útja. "Váltsd meg" a tiszta lelkiismeretet pénz adománnyal, a többi nem a te dolgod.

A kérésem, csak annyi lenne, hogy ne hitessék el az új kutyásokkal, hogy a gyáva= jó házőrző, a beteg valójában sokkal egészségesebb, a hálától a kutya jobban képezhető. Ne traktálják őket hazugságokkal!

Nem csak "versenycélra"," munkacélra"," kiállítási célra", de hobby célra is egészséges, jó kutya kell!
Hiszen a kutya akkor érzi jól magát, ha egészséges, ha jó az idegrendszere, a stresszes városi környezetet csak így tudja problémamentesen elviselni.
Krauszné Tünde
ui: a szöveg megvágásához, részletek kiemeléséhez nem járulok hozzá! A másoláshoz sem! Ez úgy kerek és összefüggő ahogyan le van írva. Dolgozat, cikk, blog ? A gondolataim ami a témához kapcsolódnak. 2007. okt.
32 bekezdésből 26 a tenyésztésről szól- 6 bekezdés a "fajtamentésnek" hívott tevékenységről. Nem a 6 bekezdés ami számomra nagyon fontos lenne. Csak abban az értelemben fontos, hogy a tenyésztők, ugyan úgy vélekednek a viselkedészavaros, félénk, félős, gyáva kutyákról, mint a "fajtamentők." Így mindkét részről menteni kell a fajtát.
Fajtamentés=Mentsd meg a rottweiler fajtát, az emberi butaságtól!

Vissza