Gigi kutyánk az "agresszor",

aki nevével ellentétben kan volt, hihetetlenül domináns és agresszív volt már „apró” korától kezdve. Minden játékban és tevékenységben ő volt a főnök. Szuka testvérével cseperedett.
Ha megszerzett valamit, nem lehetett elvenni tőle. 7 hetesen! Győző elhatározta, hogy megtartja, viselkedésben és formában is tetszett neki. Eleinte jópofának tűnt a hörcsög természete, de később már nem annyira! Nem volt még 3hónapos, amikor úgy döntött, hogy innen tovább csak az történhet, amit ő akar. Komolyan gondolta, hogy a megszerzett tárgy csak az övé lehet, morgott, majd komolyan harapott! Egy ilyen esett után, mondom a Győzőnek, csináljon, valamit a kutyájával, mert ez nem vicc, a kutya terrorizál! Jót nevetett a gyengeségemen! Majd abba hagyja! Nekem különben is szót fogad! Egészen addig, ment ez, amíg ki nem derült számára is, hogy a kutya tényleg nem viccel. A büntetésre még nagyobb agresszióval felelt! Addigra megtapasztalta, megtanulta, hogy mindenki inkább visszavonul és az ő akarata érvényesül a gyenge családtagokkal szemben. A gyerekek és én nem tudtuk leállítani. Harc hát legyen harc, Győző- döntött, amikor már az ő felsőbbsége sem volt egyértelmű. Gigi egyre tovább tágította a határokat.
Szerettük az erős egyéniségű kutyákat, hiszen nagyapja is ilyesmi szerkezet volt, akivel 7 hónaposan kellett a meccset megvívni. Az nagyon nehéz volt, így Győző belátta, jobb ezt előbb megtenni. Bizony meg kellett küzdeni vele 4 hónaposan!
Megizzadt mire eldőlt a meccs.
Gigi azután már csak egy hihetetlenül csúnya nézéssel jelezte, ha valami nem tetszett neki. Mi is toleráltuk az ő egyéniségét és 10 problémamentes évet élt még velünk ezután. Sem előtte, sem utána ennyire domináns, uralkodni vágyó kölyök nem volt nálunk. Voltak erős egyéniségek, de ilyen komoly dominencia vitára nem került sor soha többé. Kattins a kiemelt szövegre.

Olvasd itt, a részletes, képekkel feldolgozott történetet.

Mennél több alom volt nálunk, mennél több kutyát neveltünk, annál gyakorlottabbak lettünk, és a sok olvasás hatására sokkal jobban szocializált, kezelhetőbb kutyákat sikerült felnevelnünk.
Bizonyára az én női hatásom, és a gyerekek is közrejátszottak ebben. Minden alommal nagyon sok időt töltöttünk, megfigyeltük, majd végig kísértük az életüket felnőtt korig. Fotó, jegyzet, iskolai munka, kiállítás, tenyésztés, ha, olyan gazdához került. Győző jó memóriája és az én adminisztrálásom eredménye, hogy ennyit tudunk a régi kutyáinkról is.
A mieinkkel párhuzamosan figyelhettük más tenyésztő társaink munkáját. Minden „nyilvánosságra” kerülő kutya szem előtt volt. Nemzetközi kiállítást csak Budapesten tartottak, előbb egyet, majd évenként kettőt. Kiállítás, pletyka, kutyások mesélte történetek. Ezek az egész „ország-világ” előtt zajlottak. Azaz kezdetben Budapestre koncentrálódott a tenyésztés, majd Kecskemét volt az egyik fő központ, aztán Debrecen, Kiskunhalas. Városok, emberek, akik, alakították a rottweiler állományt. Nagyon hamar kiismertük a szereplőket, így kevesekkel maradtunk szoros kapcsolatban. Üzleti viszonyba, pedig igyekeztünk nem kerülni velük. Néhányukat kifejezetten elutasítottuk, hiszen olyan távol állt tőlünk, amit képviseltek, hogy beszélni sem volt miről velük.


A saját dolgainkra koncentráltunk, „saját” kutyásokat neveltünk. Mindig igyekeztünk a szervezeti életben is tevékenyen részt venni. Hiszen részesei, alakítói voltunk a „rottweileres életnek”. Kezdetben csak a Győző, aztán már én is. Azt mondtam, ha már „muszáj” csinálnom, tegyem jól, örömmel, tanuljam meg, hogyan kell.
Szóval én előbb a tanulással kezdtem, és ha már tudtam, akkor szólaltam meg.
Nem mondható ez el a körülöttem lévő kutyások legtöbbjéről, ezért látom, tapasztalom, hogy kevesen hiszik el, hogy tudok is valamit. Na ezért jó, hogy a számítógép ismeretét is elsajátítottam, így feldolgozhatom a magam és mások számára is az elmúlt éveket.
Tudom, látom, hogy minden kutyás körülbelül azonos utat jár be.
Ami mássá teszi az utakat, az- az, hogy honnan indul, milyen indíttatásból vesz kutyát vagy lesz akár véletlenül rottweiler tulajdonos.
Függ az ember személyiségétől, na meg az eszétől, intelligenciájától is.
Hmmm! Egy remek kutyától, egy történettől, mindig eljutunk a tenyésztéshez, az emberekhez, akik saját maguk számára elQrták és most máson kérik számon, miért itt tartunk.
Mi időben szóltunk! Legalább most, tessék egy kicsit mindenkinek magába nézni! Ne a másikra koncentráljon mindenki!
Semmi nem változik ettől, csak a rosszkedv fokozódik!

Vissza