Kezdetek

A Salamon családra vonatkozó első adat 1263-ból való. Egy 1263. szeptember 7-én kelt oklevél tanúsága szerint Salamon, Gál fia a Durugcha nemzetségből, - de genere Durugcha – Danich fiaival, Danich és Guruzlóval, ugyszinte Juro fiával Bransával sümegi várjobbágyokkal, kikkel már előzőleg Moys mester előtt tárgyalták ez ügyet a csázmai káptalan előtt Sümeg megyében fekvő Predemih birtok iránt abban egyeznek meg, hogy Salamon Gál fia, megtartja Predemih birtokot örök tulajdonul, Danich fiainak és Bransának pedig három márkát fizet, melyből tíz pensát azonnal le is fizetett. (Rég. Évkönyv. 1893.)
1272-ben is említés tétetik a Salamon családról. Sixtus esztergomi lector és Gil Gergely fia V. István király által kiküldött bírák, midőn Thotyban a földet szétosztják, említik mint ottani birtokosokat a nobiles de cognacione Salamon, azaz Salamon családbéli nemeseket. (Fejér. Cod. Dipl. VII.4. 146. 1.)
A fent említett Salamon azonban, ki a diplomában magyar nemzetiségűnek – Salamon hungarusnak mondatik, egy későbbi oklevél szerint, mely 1273 márcz. 1-én kelt, de a melyben át van véve IV. Béla 1264. és V. István 1270. évi oklevele is, elhalt örökös nélkül; Predemich birtok pedig IV. Béla királyra szállt. Azonban IV. Béla Moys sümegi és bihari főispán kérésére nevezett birtokot egy másik Salamon fiának, Simonnak adományozta 1264. április 10.
De Simon csak alig tíz évig bírta Predemicht. 1275. évi augusztus 20-án ugyanis, Székesfejérvárott, ahol IV. László és ország rendei országgyűlést tartottak, új lázadás tört ki a király kormánya ellen, olyan, a minőt előbbi évben t.i. 1274. szeptember 30-án Fövény falú és Somlyó hegy között tiportak össze. Csakhogy akkor a lázadás élén Joakhim tárnok mester, és Németujvári Henrik, tótországi bán állott az ő fiával; leverte pedig őket a király szeme láttára a rettenthetetlen Csák Péter, ki megölte a csatában Németujvári Istvánt is; most pedig a lázadást Moys mester, Moys egykori nádor fia, anyjáról a király vérrokona, és a Csák nemzetség egy másik tagja, t.i. Csák Ugrin, Pusa fia idéztek elő, hihetőleg azért, hogy az ingatag király ellenségeiből a kormányra jutott, és a királyi hatalmat bitorló Joakhim tárnok mestert, és a Fövénynél elesett Németujvári Iván fiait, Miklós nádort és Iván tótországi bánt a kormányról letaszítsák.
És Moyssal tartott a lázadásba Simon is, Salamon fia, minélfogva mindketten hűtlenségbe estek, s IV. László megfosztotta őket Zólyomban év nélkül augusztus 20-ike, de biztosan 1275 évre tehető oklevélben birtokaiktól, Simont Predemihtől, Moyst pedig Juretina és Musuna birtokoktól, és adta azokat Belusnak, Belus fiának.
A Durugcsai Salamonok horvátországi birtoklása ezzel úgy látszik megszűnt, s csakis 1359-ben találkozunk velők Fejérmegyében, de már a "de genere Drugcha" nemzetségi név nélkül. (1893. Évkönyv) Ezen Fejérmegyét szorosan nem érintő, de a Salamon család eredetére fényt vető néhány adat után, van számos oly adat is, melyek már mint alapi birtokosokat említi a Salamon családot. E családot megelőzőleg azonban amennyire a névből lehet következtetni Alapot Romandynfi család bírhatta, mert úgy szerepel mint Alapi Romandinfi. (Anjoukori okm. III. 395. 1.)
1359-ben már megjelennek a Salamonok Fejérmegyében, ez évben ugyanis a fejérvári keresztesek konventje azt mondja egy oklevélbe, hogy Alapi Chydur fia András, és másik fia Salamon és ezek unokája Barnabás, Mihály testvérük fia,

a konvent előtt megjelenvén, Alapi Chydur fia András élőszóval kifejezte, hogy Alapon lévő, s kizárólag őtet illető Gálfölde és Chetfölde (Ezt a Ceth valfy Cech földét a mai Czecze községnek lenni vélem.) nevű részbirtokait, testvérének Salamonnak és Barnabásnak Mihály fiának és utódainak örökül odaadományozza, azon kikötéssel, hogy ott helyben való eltartásáról gondoskodni tartoznak.
Észre vehetjük, hogy ezen okmányban kétségen kívül Salamon család tagjai magukat Alapiaknak nevezik. Lehet, hogy miután a következő okmány már Felső Alapról beszél, Alapnak mai Alsó Alap részét, mely talán azelőtt, mint föntebb láttuk Gál földének neveztetett, a család egy másik ága bírta, s ez nevezte magát Salamonnak, s ettől való megkülönböztetés végett nevezték magukat az említett okmánybeliek csupán Alapiaknak. Annyi azonban bizonyos, hogy az Alapi Chydur leszármazottjai valamennyien a Salamon nemzetség tagjai. (1893. Évkönyv)
1376-ban két oklevélben is találkoztunk az Alapi család tagjaival, ugyanis a fejérvári keresztesek és literatus Tamás fejérvári polgár között Diósra nézve fennforgott perben a nádor parancsára Dióst megbecsülik; a kiküldöttek között van Johannes filius Nicolai de Alap, (Fejér. Cod. Dipl. IX. 5. 123. 1.) Ugyanezen ügyet literatus Simon kértére, és a nádor rendeletéből a veszprémi káptalan újra vizsgálja, s ekkor is a kiküldöttek között említtetik Johannes filius Blasii de Alap. (U. o. 192. 1.)
1382-ben már egész nagy számú családdal találkozunk, de ezek meg éppen csak felső alapi nemeseknek íratnak, és csak egy neveztetik így: Johannes, Salamon dictus. De lássuk először is a családtagokat:

Ezek közül Miklós és Mihály, Jakab fiai, ez utóbbi úgy saját, mint Vince testvére fiának Jánosnak is, - ki Salamonnak hivatik - ne¬vében egy részről, más részről pedig János Márton fia, és Mihály, Tekke fia előadják: hogy miután bizonyos felső alapi ülésük – sessio - melyet a győri káptalan egy másik levele szerint még atyáik Mihály és Miklós, Jakab fiai és azoknak elhunyt testvérei kaptak adományul, a benne való tartózkodásra és lakásra nézve nagyon szűknek bizonyult, Jakab fiaival úgy egyeztek meg békességesen, hogy János Márton fia ezen telekt, mely különben őtet illeti, Mihálynak Tekke fiának és Péternek Kozma fiának és azok utódainak adja, Mihály pedig és Miklós, Jakab fiai, János Márton fia, Mihály Tekke fia és Péter, Kozma fia iránti kölcsönös szeretetből, Jánosnak, Márton fiának azt a kúriális telket adják, melyben most maga János lakik; ha pedig ez a telek tőlük t.i. Mihálytól és Miklóstól, Jakab fiaitól idő múltával idegen kézre menne, ez esetben Mihály azt az ülést adja Jánosnak, mely az ő kúriája mellett délre fekszik.
1391-ben Joannes, filius Blasii de Alap egy oklevélben, melyben a fejérvári keresztesek Iszka elfoglalása ellen tiltakoznak, mint a keresztesek procuratora szerepel (Fejér Cod. Dipl. X.1. 732. 1.)
1392-ben is szerepel az Alapi család. Fejér megye előterjesztést tesz a keresztesek Izka birtokában Szentgyörgyi Imre által okozott károkról, s vizsgálatra kiküldi Alapi János megyei szolgabírót. (Fejér. Cod. Dipl. X.2. 86.) Ugyanezen Alapi Jánost említi Teleki is a "Hunyadiak kora" czímű művében, hol Alapról, mint helységről is megemlékezik midőn Fejérmegyét ismerteti. (Teleki Hunyadiak Kora VI. 143. 1.)
Fejér Codex Diplomaticusában a Fáncsi család leveleit közli, s e levelekben számos vonatkozást találhatni az Alapi családra; így 1394-ben Fejérmegye főispánja felterjesztést tesz Zsigmond királynak, hogy Alapi István fiai, Péter, Kelemen és Demeter Fáncsi Mátyás fiának Balázsnak és nejének Margitnak alapi birtokrészét elfoglalták. (Fejér. Cod. Dipl. VII. 5. 296. 1.)
1359-ben ugyancsak a Fáncsi család leveleiben említtetik Alapi Dombó szolgabíró. (Fejér. Cod. Dipl. VIII. 5. 295. 1.) Ugyanezen évben Zsigmond királynak egy beigtatást elrendelő levelében találkozunk az Alapi család tagjával Alapi Péterrel, Miklós fiával. (Hazai okmtár II. 159. 1.)
1398-ban a már többször említett Fáncsi család iratai adnak ismét felviágosítást az Alapiakról. Fáncsi Mátyás fia Balázs neje Margit és fia Balázs nevében Alapi István fiait Kelement, Pétert és litoratus Demetert, valamint Alapi Gergely fiát Jánost alapi részbirtokának elfoglalásától eltiltja. (Fejér. Cod. Dipl. VIII. 5. 297. 1.)
Szerepel a család ismét 1432-ben, szinte Alapon. Egy ez évben kelt oklevél szerint ugyanis Alapi Salamon fiának Jakabnak fia István, ki Durowi Moys Lászlóval Zsigmond király udvari emberével, kit a király ellen föllázadt florencziak meggyilkoltak, Zsigmond kiséretében volt német- és olaszországi útja alatt, megkapja Zsigmondtól a Fejérmegyében fekvő alapi birtok részt, melynek már ő és testvérei, meg elődei is birtokában voltak, s vele együtt kapják István atyja Jakab, testvére Péter, János, Lőrincz fia Benedek, Tamás fia, valamennyien Alapiak és osztályos atyafiak. Családfájuk ez:

Végre 1464-ben Garai László nádor parancsára a fejérvári káptalan előtt beiktatja Alap birtokába Alapi Lukács fiát Istvánt, s ennek fiait Istvánt, Antalt és Mihályt, t.i.

Eddig terjednek a Salamon családot érdeklő oklevelek.
Már most az a körülmény, hogy a legelső diplomák ugyanazon egy családról, a Durugcsai Gál fiáról Salamonról és másik Salamon fiáról Simonról s ezeknek ugyanazon birtokáról Sümeg megyében fekvő Predemihről szólnak, a mindkettőben ugyanazon Moys mester szerepel, akivel Simon oly szoros viszonyban volt, hogy őt még lázadásban is követte; továbbá az a körülmény, hogy az 1274-ik évi átiratban Predemih határai szóról szóra az 1263. évi oklevélből vannak leírva, végre az a tény, hogy azon oklevelek, melyek szorosan a Salamon családot tárgyalják, mint az ősöktől átöröklött beszélő emlékek máig is Alapi Salamon család birtokában őriztetnek: mindezen körülmény kell, hogy kezességet nyújtson annak bizonyosságára nézve, miszerint az az 1263-ban szerepelt Salamon, Gál fia, valamint az 1264-ben Moys mester kérelmére az előbbi Salamonnak birtokával Predemih-vel megadományozott Simon, Durugcsai nemzetségbeli Salamon fia, a mai fejérmegyei Alapi Salamon család ősei voltak.
Hogy magyar nemzetségbeliek valának, bizonyítja az oklevél azon kitétele, hogy Danich fiai Predemih birtokukat "Salamoni hungaro" adták el.
Nemzetségi előkelőségükre nézve pedig elvitathatatlan bizonyíték az, hogy az adományozó diplomában Salamon fiát Simont a király "de genere Durugcha", majd ismét "de genere Durugcha", tehát Durugcsai nemzetségből származottnak mondja, amit pedig nem mondott volna, ha az illető előkelő család nem lett volna.
Nagy Iván azt mondja : hogy Salamon nevű genus is volt, de hogy ezzel összeköttetésben állt-e az Alapi Salamon család, az okleveles kimutatást vár.
Azt mondja Ipolyi , midőn az Eszterházyaknak a Salamon nemzetségből "de genere Salamon" való származását vitatja, hogy ez a Salamon nemzetség a honfoglaló nemzetségek egyike volt. És hogy Alsó- és Felső-Csallóközben Pozsony és Komárom között már a XI. században való birtoklásuk okmányokkal kimutatható. A XII. században pedig a Salamon nemzetségbeliek, mint királyi emberek, szabad vitézlő nemesek, közispánok és főnökök említtetnek Komárom vára alatt az aranyosi és örkényi, az esztergomi érseki nemesek ersekléli és vajkai, pozsonymegyei vattai és magyarivárjobbágyok földjei közt messze és mindenfelé elterülve. Ama hosszú földterület Felső-Csallóközben, mely mintegy Vásáruttól és Kürttől kezdve a Kis Dunaág mentében Vattáig és Magyarig felnyúlik, volt a Salamonok egyik ősi fészke.
Itt állottak a család Salamon Vatha nevű székelyei, és a különféle Salamon nevű helységek, melyeknek létezését már csak oklevelekből ismerjük.
Csallóköz lassan szűknek bizonyult az elszaporodott és birtokban meg is apadt nemzetség tagjainak, tehetősb ágai tehát átszármaztak a Dunántúlra, Veszprémbe, Sopronba, Vasba és Esztergomba, hol már a XII. században találunk Salamon nemzetségbelieket, kik újabb székhelyeket alapítottak Salamonfalván és Salamonvárrt.
Ugyan ezen Salamon nemzetségbelieknek mondja IV. Béla egy oklevele (Cod. Dipl. IV. 1. 149.) Sivákot, Tivadart, Izsákot és Miklóst, - "viri nobiles de genere Salamon", kik a pozsonyi várjobbágyokkal, akik a Salamon nemzetség Vatha és Salamon helységeik mellett fekvő részeket, névszerint Általutallya nevűt megtámadták, a király rendeletére kopja viadalra kelnek, s a király és főnemesek szemeláttára mint győztesek hagyják el a porondot.
Igaz ugyan, hogy ezen adatok kétségen kívüli tényenek bizonyítják azt, hogy létezett egy ősi Salamon nemzetség, -genus- és hogy az ott bírta ősi fészkeit Csallóközben a neveztt helyen, de egyetlen okleveles adattal sem bizonyítja azt a tételt, hogy ebből a Salamon nemzetségből származtak le az Eszterházyak, holott ha oly határozottsággal állította, utána kellett volna kutatni Lehoczky közlemény nyomán, vajjon az Eszterházy család 21-ik fokozatán álló Márton, ki első volt a Szerházi nevet fölvenni, abban a perben, melyet a veszprémmegyei Salamonok okiratai nyomán, a mag nélkül kihalt Tankházy Ábrahám Vatha és Salamon nevű birtokaiért megindított, mi alapon, minő hiteles oklevelek nyomán azt, hogy László fia, ez Balázsé, ez Miklósé, ez Jánosé, ez pedig a Salamon nemzetségbeli Péteré? Mert ha ez az állítás oklevelek által igaznak bizonyul, úgy tény, hogy az Eszterházyak a Salamon genusból erednek. De Ipolyi ezt nem kísérelte meg, sőt állításánál még Lehoczky ezen adatáról sem tett említést, holott csakis ezen közleményekből terjedt el a vélemény, hogy az Eszterházyak a Salamon genus leszármazottjai.
Tény, hogy volt Salamon genus, de hogy viszonyban áll-e ez az alapi Salamonokkal, talán a jövő fogja kideríteni.(Évkönyv 1893.) Boldogult Alapi Salamon Vincze is érdeklődéssel foglalkozott a család történetével, de mielőtt áttérnék az ő adataira, még két a család származására vonatkozó véleményt kell ismertetnem.
Dr. Thallóczy Lajos, bécsi közös pénzügyi levéltár igazgatója, olvasva a Fejérmegyei régészeti egylet 1893. évi évkönyvében a Salamon családra vonatkozó közleményemet, barátságos jóindulattal 1894 július 15-én hozzám intézett levelében egész alapossággal kifejtette, hogy a Durugchai genus slavoniai eredetű s nem jelent szükségképen ős származást, felemlíti, hogy Slavoniában 1526-ig erősen szerepeltek a Kis Horváthiak, kiket horvátosan Halapcsicsoknak hívtak. Ezek a Halapcsicsok magyarok, ők magukat magyarul Alapiaknak nevezték, ez a diplomatikus nevök s kérdést intéz hozzám, hogy a rendelkezésemre álló okmányokból nem lehet-e valami összeköttetést kimagyarázni ezen horvát család és az Alapi család között.
Egy másik jóbarátom Nagy Géza, múzeum őr, összevetve a Salamon család Durugchai leszármazását az 1359-ben élt alapi Chydur név bessenyő jellegével inkább hajlandó a Salamon családot bessenyőktől származtatni annyival is inkább, minthogy van egy oklevelünk Róbert Károlytól 1352-ből, amelynek tanusága szerint Róbert Károly az összes fejérmegyei besenyőket, a hozzá folyamodó Alapi Tamás, Tombó fia és Kanch János fejérmegyei besenyők kérésére, valóságos nemesekké tette, és a fejérmegyei főispén bíráskodása és joghatósága alá helyezte. Ez oklevelet később Zsigmond király át is írta.
A felvetett kérdésben határozott véleményt mondani nem tudok. A Durugchai nemzetségbeli származtatást egyedül annak tulajdonítottam, hogy a Durugchai féle oklevelek az Alapi Salamon család birtokában vannak, ami biztosan némi összeköttetésre vall. A bessenyőktől való származtatás szinte lehetséges, de azért még bizonyításra szorul és így is igen régi család, mert a bessenyők már Szent István idejében jöttek be és III. Béla 1193. évi oklevelében, melyben a fejérvári keresztes vitézeket javadalmazza Czeczét, mely szinte ősi bessenyő telep úgy említi, mint Czecze comes birtokát.
Alapi Salamon Vincének már előbb említett a családra vonatkozó fontosabb adatai nyomán a család folytatólagos történetét a következőkben adhatom:
Az Alapyak Salamon ága, hogy mely időben vette fel a Salamon nevet és ki után? Bizonytalan; a korábbi adatokból következtetve ez ág a XVI-ik században már határozottan a Salamon nevet viselheti, de már a XIV-ik században élt Alapi Vincze Salamonnak is neveztetik; 1464. évben a már 1432. és 1436. évben is előfordul Alapi István, mint nádori emberjelölt szintén alapi Salamon István néven szerepel, holott ugyan ezen okmányban később csak mint Alapi István szerepel.
Midőn 1514. évben a fejérvári keresztesek theberi Istvánffy Benedek kir. emberrel Keszy Imre budai alvárnagyot és testvérét Pált magvaszakadt szentágotai Istvánffy Demeter alapi részbirtokába igtatják keleti szomszédul Salamon fiai említtetnek.
A Salamonok minden valószínűség szerint Chydurnak Salamon fiától származnak, mert ezen ágra vonatkozólag maradt meg néhány eredet okmány a család birtokában.
1514-től a nemsokára bekövetkezett török uralom folytán több mint száz évig mit sem tudunk róluk 1628-ig, midőn Alapra új adományt kérnek és kapnak.
1628 Salamon János, András és István, miután régi adomány leveleik igen elrongyolódtak, új nádori adományt kapnak a török uralom alatti Alapra, melyet egy azon korabeli záloglevél rácz falunak és Mező Alapnak is nevez.
Jánostól származnak az összes alapi Salamonok. Andrástról csak annyi emlékezet maradt, hogy 1650. évben alapi részre újabb 25 magyar forintot vesz fel Csajághy Gergely Komáromvármegye pénztárnokától és feleségétől Konkolyi Borbálától.
Az adományos Istvánnak fia János 1671. évben Pázmándon lakott Győrvármegyében, különböző időben 29 magyar forintot vesz fel Csajághy Gergelytől és feleségeitől Konkolyi Borbála és Sidó Katalintól alapi részére, ezen Jánosnak fia volt István, kiről nevénél egyebet nem tudunk.
Az adományos Jánosról még ismeretes, hogy anyja Tekenyey Demeter leánya egy régi zalavármegyei családból és hogy 1632. évben elzálogosított Alapot Farkas Krisztina, Szalai Istvánné és Farkas Erzsébet, Fiáth Ferencznétől, miután a fennt említett hitelező Csajághy Gergely unokája Csajághy László zálogjogát 1696. évben 358 forintért átruházza Fiáth János Győr és Komárom vármegyék alispánjára és Farkas Mihály győri kir. Postamesterre; ugyancsak 1696. évben Alapy Mihály elzálogosítja alapi részét Farkas Mihálynak 418 magyar forintért.
A családnak czímer levele nincs, elkallódhatott, de közhasználatban a következő czímer van (ámbár a XVII. És XVIII. században találunk más czímert használókra is) Kék mezében zöld halmon ágaskodó arany oroszlán, jobb első lábában arany markolatú kivont kardot tart, melyre levágott vérző törökfej vab szúrva, sisakdísz a kinövő oroszlán, takaró: aranykék, ezüstvörös. (Leírás egy régi heraldikailag metszett pecsétnyomó után.) A bárói czímerben a mező vörös, a takaró vörösarany, a többi változatlan. (Alapi Salamon Vincze feljegyzései.)

Károly János: Alap története