Salamon Mihály (1767-1840)


Báró, a 4.sz. Ferdinánd vértes ezrednél százados. 1809-ben a fejérmegyei
nemesi felkelő lovasságot mint alezredes (kapitány, hadnagy) vezeti.
1801-ben a Mária Terézia rend tulajdonosa, 1816-ban mindkét nembeli utódjaival együtt magyar báróságra emeltetett.

Ez a cím úgy hangzik mintha valamilyen uralkodóházi fogadásnál a szertartásmester (hoppmester) jelentené be a meghívott előkelőségek előtt ,- a megjelent ismeretlen vendéget, magyar katonát.
Bizony az ő korában a lovasság aranykorát élte. A XVIII. század a nagy katonai bravúrok korszaka. Hadik, Nádasdy, Simonyi obester, a porosz és francia háborúk magyar hősei.
A kor megérdemli, hogy pár sorban még ebben az életrajzban is foglalkozzunk vele.
A két nagy katonazseni, Nagy Frigyes és Napoleon példamutatónak nevezték a magyar lovasság merész támadásait, harcmodorát. Az 1848-49-es szabadságharc vad és elkeseredett huszárrohamai félelmet ébresztettek. Később 1914-ben, az első világháború kezdeti lovascsatái adtak emlékeztetőt az ellenségnek, (vörös ördögök)
A múlt század hatvanas éveiben megjelenik a gyorstüzelésű hátultöltő fegyver,a golyószóró (a mitrailleuse) azután a gépfegyver, az automata fegyverek, a fejlett tüzérség. A repülés korszakának felvirradásával a lovasság perdöntő szerepét a hadtörténelem lapjai idézik.
Megjelentek az eleinte ormótlan páncélkocsik, tankok. Sokszáz lóerejükkel egyre félelmesebben tökéletesedtek. Hol volt már ezektől a múlt század vérteskatonája, nehéz lovassága.
A "vasasnémetek" ,a künsszirok, a sokféle nemzetiségű tisztekből és legénységből, - a múlt századok páncélját viselő - elit ezredek. A támadószellemet hagyományosan a magyar katonaanyag képviselte. A magyar legénységet idegen ezredekbe sorolták be.
Ha az események mögé tekintünk, figyelembe vesszük a tényeket, sok esetben tanúi lehetünk az elkendőzött magyar vitézségnek, amelyet akarva nem akrva tudomásul kellett venni.
Ebből az elismert vitézségből, illetve elismeréséből egy fénysugár családunkra is esett.
Salamon Mihály a 4. Ferdinánd vértesezredével szolgált. Az ezred "stab"-ja Debrecen, ugyanis a nagyrészt idegen ezredeket Magyarországon, a megyar ezredeket pedig Galíciában, cseh földön, a Délvidéken, vagy az Olaszországi helyőrségekben állomásoztatták.
Most érdekesen úgy alakult, hogy Mihály, a Neider Österreichise Kürassier Regiment keretében ide haza maradt. (persze békeállományban.)
Ennél az ezrednél 1672-től - létesítésétől -, német, olasz, francia főranguak parancsoltak:
1778- tól kezdve a mecklenburgi herceg Mecklenburg-Strelitz Georg August Prinz zu
1786-tól Kavanagh Móritz gróf (emigrált angol vagy ír)
Viszont 1802-től nem kisebb halandó az ezredtulajdonos mint Ferdinánd Kronprinz und Thronfolger. Kronprinz und Thronfolger. Koronaherceg és Trónörökös. A vérteseknek így hatalmas pátrónusuk volt, bár a 9 éves ezredtulajdonos még Napóleont fakarddal fenyegette.
Ilyen volt az ezred, amelyben Mihály úr fiatalságától kezdve szolgált. Mihály 35 évesen 1793-ban főhadnagy és a francia forradalmi hadsereg lóporfüstjében felbukkan rohamra induló alakja.
Mint főhadnagy az 1794 évi hadjáratban Belgiumban Beaureliquies mellett, rohammal 4 ágyút, Charleroy-nál 8 ágyút ragad el a kétségbeesetten védekező franciáktól. Ugyanekkor 20 lőszerkocsit és 10 egyébb fogatot zsákmányol. (Hadipénztár, vezérkari iratok, felszerelések stb.) Úgy látszik vértesi között számos magyar katona akadt, mert ezt nagyon huszárosán csinálta. (Adatok a Mária Terézia rend káptalani anyagából)
A lista még nem teljes, mert 1796-ban mikor a francia hadvezetés fölénybe került,- Reuchen mellett 90 vértesével lóról szállva 5 óra hosszat tartja fel a császári sereget üldöző, kemény harcokban előretörő francia hadoszlopokat.
A hátráló sereg rendezett visszavonulását fedezi, önfeláldozóan biztosítja, a vereséges futástól megmenti. Nagy csapattesteket, talán egy-két főherceget is megment helytállásával.
A legénységet személyes példájával bátorítja, buzdítja. Tudjuk, hogy az eredményes parancsnok a legénységéért tűzbe megy, de az is igaz hogy a legénység szeretett parancsnokáért a maximunot adja. Ez történt itt is. Mihály azonkívül jó kardforgató, a rajtaütések és gyors akciók embere. Tanult Hadik generálistól.
Most már felfigyelnek rá és mindezen érdemeiért 1801-ben megkapja a Monarchia legnagyobb katonai kitüntetését a Mária Terézia Rend Lovagkeresztjét. (1829 Mill. Schem. 78.o.)
A Fejérmegyei Levéltárban fellelhető okmányok szerint a 4. sz .Ferdinánd vértesezredben szolgáló Salamon Mihály "secundarius equitum", azaz főhadnagy 1801-ben nősült és tette le, illetve tábláztatta birtokára a 8.000 ft. kauciót.
Feleségével bonyhádi Kliegl Franciskával (1783-1854) a bonyhádi uradalmon egyrészét hozományul kapja, de szép birtokrésze van Alapon is.
1805 körül, talán sebesülése, vagy egyébb okok miatt elhagyja századosként, a katonai szolgálatot. Nyugalma azonban nem sokáig tart.
Napoleon árnyéka ismét rávetül a Monarchiára. Korának egyik legjobban felszerelt és vezetett hadserege elindul. Magyarországot "fel akarja szabadítani" a Habsburgok uralma alól. Átrendezi, letiporja Európát, majd az orosz vereség gyógyíthatatlan sebét nem tudja kiheverni és a szövetségesek végeznek vele. (más szereposztásban mindez a második világháborúban megismétlődött.)
A wagrami ütközet után 1809-ben Napóleon ellenálhatatlanul vonul Ausztrián keresztül Magyarország felé. A nemesi felkelést, az insurrekciót akarják talpra állítani, meg kell védeni az országot. De mivel..
Hiányzik a fegyver, a lőszer, a felszerelés, a ruházat. A kiképzésről ne is beszéljünk. Fokos, kard, rossz fegyver, nyeregnélküli kötőfékes lovasság, hogyan is mérkőzhetne az ellenséggel.
A katonaanyag kitűnő, viszont felszerelés és fegyver nélkül nem sok értelme van a katonásdinak. (Ez is ismerős szöveg a második világháborúból)
A rosszul vagy egyáltalán fel sem szerelt harcrakelt seregből kitűnt a jó felszerelésű és fegyelmezett Fejér és Veszprém megyei lovasság.
A sereg felszerelése egyöntetű és tetszetős. Piros csákó, kék ruha, kék zsinórokkal, sárga gombokkal. A csizma fekete, a köpenyük fehér. Ez persze a lovasság viselete, amelyet két vármegye és nagybirtokossal áldozatkézségéből készülhetett el. A fegyverzet: Kard, pisztoly, 2 db és karabély. Több csapattestnél meg kellett elégedni az elavult, megbízhatatlan ártó holmival. A császári tüzérségi igazgatóság kardot sem adott. Az ősi fringiákkal, vagy fokossal indították el a felkelő hadakat a "Grand Armee" ellen. (Középkori alabárd is akadt.)
Mária Ludovika császárnő (a császár jó szelleme) igen kedvelte a magyarokat, a Főparancsnok József Nádor előtt kimondotta:
"Der Kaiser befahl, das die Insurrektion ausmachieren soll, man gibt aber Ihr keine Waffen".
Ez mindent megmagyarázott.
Nos visszatérve a két megye lovasságához, ezekből egy félszázad felvonult Pozsonyban a Király előtt, ahol dicsétetet igen, de kiképzőtiszteket nem kaptak.
Az u.n. felső vezetés gyatrán működött. A tehetséges Károly főherceget féltékenységből elmozdították, helyette a dilettáns és balkezes fiatalembert, a wagirami csatából "elkésett" János főherceget nevezték ki a magyar hadak élére. Mindez jóval nem biztatott.
A két megye egyesített lovasezredének Zichy Károly gróf volt a parancsnoka, de tulajdonképen a tapasztalt katona és háborús tapasztalatokkal rendelkező tiszt, Salamon Mihály kezében futott össze a vezetés. "Ezredes főhadnagyi" rangja az alezredességnek felelt meg.
Egyedül Fejérmegye 419 lovast és 239 gyalogost állított ki. A lovasok között szolgált mint insurgens második kapitány: Salamon András is.
Mihály úr a vértesek fűzöld parolis fehér kabátját (fehér gombokkal) már nem ölti fel, helyette piros csákót, kék mundért, lódingos tarsolyt vesz magára, az egyenes vérteskard helyett, fringiát övez derekára. Most már magyar ruhában, magyar földön harcolnak.
József Nádor segédtisztje, Kisfaludy Sándor százados (a költő) az utolsó nemesi felkelés kudarcát hitelesen megírta. Művét abban az időben érthetően elsüllyesztették. Súlyos bűnök, szándékos mulasztások, a hadvezetés csődje, a felszerelés, utánpótlás stb. vétkes elmulasztása nem a harcoló katonát terheli. Talán nem mertek fegyvert adni a magyarság kezébe. Tény, hogy a horvátokat felszerelték.
Politikai bűnbakot kerestek és találtak, legalább megcsendesednek a reformokat sürgető rebellis magyarok. Die Rebellen. Most már azt is kisütötték, hogy nem olyan bátrak (persze fegyver nélkül) mint a hűséges cseh, osztrák, olasz legénységű ezredek.
Az igaz, hogy a fegyelem és a kiképzés nem volt erős oldala a máról-holnapra lóra ültetett megyei nemesi felkelőknek. Kisfaludy megemlíti emlékirataiban, hogy a házasember aki feleségét szereti, félkatona. Többen a szolgálatból haza haza szöktek. Így ő is gyakran hazaszökött Rózájához Sümegre.
A veszprémi insurgensek piros ruhás cigánybandával húzatták ütközet alatt nótáikat (a skót dudások is ezt tették Waterloo-nál a megrohamozott gyalogsági négyszögek közepén), de a cigányok az első ágyúszóra szétszaladtak. Úgy vélték, hogy veres dolmányuk után a francia legalább tábornoknak nézi együttesüket, így előbb őket veszi célba. A tragédiában is felködlik olykor a mosoly.
Kisfaludy Sándor forrásmunkájára hivatkozva, Jókai Mór a Névtelen Vár című regényében megírta a magyar katona kicsúfoltatását a győri vereség vesszőfutását. Ha mesélt is, most a valóságos történést adta elő.
Kisfaludy után Jókait is el kell olvasni, már azért is, mert regényében akad egy olyan fejezet, amely témánkhoz kötődik. A fejezet címe a karakói napok:
Salamon Mihály alezredes a fejérmegyeiek két lovasszázada élén 1809 június 11-én Karakónál (Vas m.) az ellenség balszárnyát megtámadja. A nagyobb létszámú francia lovasságot szétveri és ez szorongatott ezredparancsnokát gr.Zichy Károlyt kézitusával kivágja a túlerőből.
A roham elején, kezdetnek két franciát levág "kegyetlen fringiajával". A legénységet példájával buzítja. Mindez igen kedvezőtlen terepen, ingoványtól határolt töltésen ment végbe. (mint 1944-ben a magyar huszárok a Pripjet mocsarakban)
A vitézeket, valamint parancsnokukat ismételten kitüntették. Persze ez csak egy epizód a sok közül, úgy hogy ezért is 1816-ban mindkét nembeli utódaival együtt magyar báróságra emeltetett.
Waterloo után elcsendesedtek a fegyverek, várta a katonákat a rég áhított otthon. Salamon Mihály házasságából két leány, Vilma és Lídia és egy fia született.
Oszkár fia (1809-1861) 20 éves korában a 4.sz.Mährisches Dragoner Regimentben, a Leopold II. Toscanai nagyhercegről elnvevezett ezredben kadet (1829) később tiszt. Mivel idegen ezredben szolgált ő is Nagykanizsán, idehaza maradt.
A szóbanforgó Salamon Oszkárnak felesége Senkey Amália volt, akitől két fia és két leánya született. A leányok férjhez mentek, a két fiúutódnak pedig folytatása nem maradt.
Ebből az ágból ismét egy Mihály élt (1856-1907) Székesfehérváron, agglegény maradt. Alapon birtokos 507 hold földje van. Õ már nem katonáskodik, árvaszéki ülnök Fehérváron.
Vele a család bárói ága kihalt, mert a család ellenzéki és 1848-as szereplésével szöges ellentétben állott,- hogy a kiegyezés mindent elfeledtető hangulatában,- a friss hódolattal telített felségfolyamodványban kérjék a bárói cím kiterjesztését.
Úgy a szepesi, mint a dunántúli ág tagjai az osztrák börtönök kenyerét ették. Nem úgy mint a megbárósított, Bécsbe futott Fiáth, vagy az érdemes és szolgálatkész nagyiparosok, kereskedők és készpénzzel fizető bankárok, tőkések.
A magyar báróság, sőt a grófi cím is vásári portéka lett.
Ingyen nem osztogatták. A Nákó, Karácsonyi, Vigyázó örmény kereskedő családok százezreket fizettek a rangos címekért. Magyarországon a történelmi címek lejáratása mellett az inkasszó szempontja uralkodott.
Történelmi tény, hogy a Monarchiában szolgáló magyar tisztek közül a XVIII. század végén az Uralkodót többen kérték, rendelje el a magyar ezredeknél a magyar vezényszót, az önálló Magyar Haditanács felállítását. (1848-49-es szabadságharcban a régi huszárezredek német kommandóra harcoltak az osztrákok ellen.)
Ezt kérelmezte Salamon Mihály vértestiszt több tiszttársával együtt, tőlük függetlenül így tett tolnai gr. Festetics György alezredes is. A tisztek memorandumot terjesztettek fel 1790-ben az Országgyűlés elé.
A nemzeti eszme védelmén kívül a közkatonákért is felszólaltak. Az erőszakos katonafogdosás megszüntetését, a hosszú szolgálati évek után megszolgált obsit megadását követelik. A dicsőségből a közkatonának legfeljebb a falába vagy a rokkantsága megadandó. Ugyanekkor Festetics a továbbszolgáló és rokkant közhuszárok részére nagy alapítványt tett
Persze ezek a kérelmek nem teljesültek, sőt mint "forradalmi követelések" a felszólalók minősítésében (conduit List) igen rossz pontokat jelentettek.
Míg a háború tartott, a jó katonára nagy szükség volt, de későbbi előléptetésüket mindaz lefékezte. Így Fesztetics György, Salamon Mihály is elhagyják a katonai szolgálatot, hazamennek gazdálkodni.
Amint mondani szokás, a rosszban is akad valami jó. Így például, ha Festetics György tovább szolgál, nincs Georgikon keszthelyi Helikon, nem tud annyit nemzetéért tenni. Amikor a kardot a szögre akasztotta, utána maradandó nagy értékeket alkotott.
A francia forradalom vetései, a nemzeti öntudat, a szabadságvágy átlépték az országhatárokat. Még a francia háborúból hazatérő orosz tisztek zsebében is ott rejtőzött Voltaire vagy Rousseau kiskönyve. Az 1825-ös dekabrista összeesküvés szálai innen keletkeztek, amelyet I.Miklós cár vérbefojtott.
A csendes magyar fészekben, a Dunaföldváron, ahol akkor még az oroszokról nem is álmodhattak. Salamon Mihály jó módban, de hivalkodás nélkül élt. Sok barátja, rokona, katonatársa tisztelője kőzött megbecsült fia a megyének.
1840-ben halt meg, családjával együtt a dunaföldvári temetőben tért örök nyugovóra. Kemény, bátor katona volt, jó magyar ember, aki éles kardjával, vérteseivel, majd nemesi felkelő lovasaival parádésan vonult be a hadtörténelem lapjain keresztül a családi krónikába.

Salamon Aurél