Tapasztalataim a pávaszemes pulyka tartása és tenyésztése során

 

 

A pávaszemes pulyka / Meleagris Ocellata / élőhelye a közönséges vadpulykáétól délre, a Yucatán-félsziget párás, síkvidéki őserdőiben található. Különösen kedveli az erdővel szegélyezett tisztásokat. A vadpulykánál feltűnőbb színezetű, alapvetően fémes zöld- és rézszínű, faroktollain a páváéihoz hasonló foltok találhatók. Lábai hosszúak, a kakasokon fejlett sarkantyú található. Fejének és nyaka felső részének bőre csupasz, élénk kék színű. A fej tetején több, narancssárga különféle árnyalataiban pompázó bőrkinövés található, amelyek a kakasokon jóval kifejezettebbek, mint a tyúkokon. Egyébként a két ivar hasonló megjelenésű, különbség közöttük még a méretben látható / kakas 4-5 kg, tyúk 3-3.5 kg /

A frissen kikelt kismadarak a házi pulykához hasonlóak, sárga-barna csíkosak, az első tollruhájuk szürkésbarna, fénylő tollaik kb. 4-5 hónapos korukra fejlődik ki.

   Hazájukban évközben kisebb csapatokban élnek. Kora tavasszal a tenyészidőszak kezdetén a tyúkok kiválnak a csoportból, és költőhelyet keresnek maguknak, a kakasok pedig harcokat vívnak egymással a tyúkokért. Poligám madár, a tyúk egyedül kotlik, a kakas nem vesz részt a kicsik felnevelésében. Általában a tölgy-, vagy vegyes tölgy-fenyő erdők talajában készíti fészkét, ami egy egyszerű gödör, néhány fűszállal kibélelve. Élőhelyén magvakkal, rügyekkel, bogyókkal, rovarokkal, egyéb apróbb állati eredetű élelemmel táplálkozik. Élőhelyén a faj megfogyatkozóban van, elsősorban az erdőirtás és a sport-, valamint az élelmiszer céljára történő kiterjedt vadászat miatt.

      Néhány éve ragadta meg a figyelmemet ez a rendkívül látványos madárfaj. Tavaly télen azután sikerült egy kakast és két tyúkot beszereznem. A madarak szemmel láthatólag nem voltak túl fiatalok, ezért nagy izgalommal vártam, hogy milyen eredményt sikerül majd elérni velük. Madaraim Németországból származnak, Nyugat-Európában is meglehetősen ritkán látható tenyésztőknél a faj. A hosszú szállítás alatt az egyik tyúk mycoplasmosisban megbetegedett, szerencsére Tylan injekció néhány napos adagolására tökéletesen rendbejött.

Mivel trópusi fajról van szó, a telet egy kb. 3X3 m-es, fűthető belső térben töltötték, bár a tapasztalt tenyésztők szerint a néhány fokos fagyokat száraz időben jól bírja. Az éjszakát, mint általában a fácánfélék, a lehető legmagasabbra felülve töltik. Takarmányozásukra fácántápot, különféle magvakat szárazon és csíráztatva kaptak, kedvencük a napraforgó, a kukorica, ezekkel nagyon kell vigyázni, mert elhízhatnak tőle. Szerencsére nagyon kedvelik a jóval egészségesebb zöldtakarmányokat és gyümölcsöket. Leveles ágakat, tyúkhúrt, pitypangot, fűféléket, káposztát, salátát egyaránt szívesen fogyasztanak, gyümölcsök közül a cseresznyét és a meggyet egészben, magostól fogyasztották. Szeretik a reszelt almát, sárgarépát. Rendszeresen kapnak sódert, ásványianyag-, és vitamin-kiegészítést.

       A fagyok elmúltával kiengedtük őket egy 2,5X7 m-es röpdébe, ahol  Lafayette-tyúkkal voltak együtt, a legbékésebb egyetértésben, inkább a tized akkora Lafayette- kakas próbálta néha támadni őket, ami elég mulatságos látvány volt. A röpde sarkaiba ferdén kukoricaszár-kötegeket helyeztünk, hogy reményeink szerint ezek mögött alakítsák majd ki a fészküket. A tenyészidőszakban időnként reszelt főtt tojást is kaptak. A költésre elég sokáig kellett várni, talán az elhúzódó tél miatt. Május második felében kezdett a kakas udvarolni, ami nagyon érdekes látvány volt. Erre az időszakra a fejen lévő bőrfüggelékek megduzzadtak, a kék szín is intenzívebbé vált, a kakas kihúzva magát, farkát pávaszerűen széttárva járkált a tyúkok között, közben olyan hangot hallatott, mint amikor többször egymás után belefújunk egy üres üvegbe, ezt sorozatban, egyre erősödve ismételte. Május végén, az egyik kukoricaszár-csomó alatt megjelent az első tojás, kb. akkora, mint a fényfácáné, igazi sűrű pettyes pulykatojás. A második tyúk jóval később kezdett tojni, és tojásaikat mintázatuk alapján fel lehetett ismerni.

Hol az egyik, hol a másik sarokban lévő fészket használták. A röpdék szomszédokkal közös oldalát megfelelő magasságig nádszövettel borítottuk, mert enélkül a szomszédaikkal csipkelődtek a dróton keresztül. A tojásokat naponta összegyűjtöttük, oldalukra fektetve, naponta forgatva tároltuk, majd keltetőgépben keltettük, bár állítólag nagyobb helyen ki is költi a tojásait.

A tojások kb. 70 %-a volt termékeny, és 28 napi keltetés után kibújt a tojásból az első magyar tenyésztésű kis pávaszemes pulyka. Ezután egy napot a gépben töltöttek, majd felszáradás után az általunk használt , villanykörtével fűtött nevelődobozokba kerültek, közösen más, békés kisfácánokkal, amelyekkel végig jól megfértek. Az első eledelük morzsázott fácántáp, reszelt főtt tojás, sárgarépa volt. Ivóvizükbe időnként Laktiferm probiotikumot kevertünk. Amikor kinőtték a nevelődobozt, bekerültek a madárház belső terében lévő zárt nevelőhelységébe , és csak amikor már jó öklömnyi méretűek, és teljesen tollasak voltak, akkor engedtük ki őket a külső röpdébe, de a belső térben még hosszú hetekig ment az infralámpa, ami alá éjjel beültek. Kicsi korukban rendkívül melegigényesek, ha nincs elég meleg, könnyen megbetegszenek. A megfelelő időben megkapták a többi tyúkfélével együtt a kokcidiózis elleni megelőző kezelést, majd később a féregtelenítést. A rendszeres féregtelenítés nagyon fontos, mert a pulykafélék vakbelében élő Heterakis férgek terjeszti a Hisztomonadózist, ami a pulykafélék egyik legveszélyesebb, egysejtű által okozott betegsége, amely a májat károsítja elsősorban. Ezenkívül érzékenyek még a mikoplazmózisra, és a TRT

rövidítésű / Turkey rhinotracheitis / vírus által okozott betegségre, ami szintén légzőszervi tüneteket okoz. Jelenleg a kis madarak már be vannak zárva a hideg miatt, a tollazatuk már fémesen fénylő, de az ivarukat még nem lehet elkülöníteni, véleményem szerint fiatal madaraknál csak a DNS- vizsgálat ad biztos eredményt. Egyelőre a fiatal madarak tenyészetünkben maradnak, megpróbálunk egy nagyobb létszámú törzsállományt létrehozni rendszeres vérfrissítéssel, hogy minél kisebb beltenyésztettséggel lehessen folytatni a tenyésztést. Remélem, a jövőben többen kedvet kapnak ennek a szép madárnak a tenyésztéséhez, és sikerül minél szélesebb genetikai alapokkal rendelkező hazai állományt létrehozni.

 

Dr. Dankó István

http://web.t-online.hu/profidog/