Pelles Tamás

A fiumei Tengerészeti Akadémia

Recenzió

Horváth József A "Nautica" A fiumei Tengerészeti Akadémia Története című könyvéről

(Róna [HA-JÓS Bt.], Budapest, 1999)

Megjelent az alábbi folyóiratban:

Iskolakultúra XI/5.

Pécs, 2001. május, 105-107. oldal

 

A magyar tengerészképzés első 150 éve Fiuméhez kötődik. A város 1776-ben került a magyar korona fennhatósága alá, és hosszabb-rövidebb megszakításokkal az első világháború végéig magyar kikötő maradt. Kormányaink sok gondot fordítottak egyetlen tengeri kijáratunk, a fiumei kikötő és ezzel együtt a város folyamatos fejlesztésére. Emellett – adriai jelenlétünk erősítése végett – igyekeztek megteremteni a magyar tengerészetet, ami nem kis feladat volt ebben az olasz kultúrájú, de majdnem felerészben szlávok (horvátok és szlovének) által lakott városban.

A Mária Terézia által Triesztben alapított tengerészeti tanfolyam 1774-ben települt át Fiumébe teljes felszerelésével. Ez az intézmény alapozta meg a magyar tengerészképzést, ami több mint száz évvel később élte virágkorát. Közben azonban 1785-ben az iskola ismét visszatelepült Triesztbe, és közel negyven évig nem található nyoma a fiumei tengerészeti oktatásnak. 1822-ben a fiumei gimnázium mellett megkezdi működését egy tengerészeti tanfolyam, amely 1841-ben önállósodik. Az iskola tannyelve – mint korábban a tengerészeti tanfolyamé is – olasz volt, a növendékek között alig találunk magyarhonost. 1848-ban a város, és vele együtt az iskola is, horvát kézre került. A tengerészképzést horvát szellemben átalakították. A fiumei tengerészeti iskolában a többi tengermelléki horvát tengerészeti iskola tanterve szerint oktattak, a tannyelv is horvát lett. A fiumeiek azonban nem tűrték el, hogy városukat megfosztották az olasz nyelvű tengerészeti képzéstől, ezért 1852-ben olasz tannyelvű tengerészeti magániskolát alapítottak. Ez az iskola nem követelte meg az olasz nyelv előzetes ismeretét, a felvételhez elég volt a német vagy a horvát nyelvtudás is, ami a tanítás során – az első hónapokban mindenképpen – segédtannyelvek használatát feltételezi. Az olasz mellett német, angol, francia és horvát nyelvet is tanítottak. A magyar tengerésztanulók (1867‑ben már tizenhárman) is inkább ezt az intézményt látogatták, hiszen a horvát iskolában kizárólag horvátul folyt a tanítás, még az óraközi szünetekben és az egymásközti beszélgetések során is tilos volt a növendékeknek más nyelven megszólalniuk.

Magyarországnak a Kiegyezés után nyílt lehetősége önálló tengeri kereskedelem kialakítására, a magyar tengerészet megteremtésére. Ez nyelvészeti szempontból is érdekes feladatot jelentett, hiszen a magyar tengerészeti szaknyelv létrehozásán kívül magyar, vagy legalább magyar érzelmű, több nyelvet beszélő tengerésztisztképzést is szükségessé tett. Egy magyar tengerésztisztnek ismernie kellett a magyart, mint az állam hivatalos nyelvét, ami a magyar tengerészetben is egyre nagyobb szerepet kapott, a németet, mint a Monarchia legfontosabb nyelvét, az olaszt, ami a Földközi-tenger térségének kereskedelmi és hajózási nyelve volt, a franciát, és a hajózásban egyre fontosabbá váló angolt. Ahhoz, hogy a legénységgel is szót tudjon érteni beszélnie kellett még a horvátul, illetve azon a tengermelléki olasz-szláv keveréknyelven, ami a matrózok többségének vernakuláris nyelve volt. (A tengermelléki nyelvet beszélők a belső horvátot egyáltalán nem, az olaszt nagyon kis mértékben értették.)

1870-ben Fiumében megszűnt a horvát fennhatóság, a városban magyar provizóriumot vezettek be. A két tengerészeti iskolát ekkor egyesítették Királyi Tengerészeti Főtanoda (Regia Scuola Nautica Principale) név alatt. Az új iskola tannyelve az olasz lett, a horvátot választható nyelvként tanították. Az angol óraszámát megnövelték, és – feltehetően nem kötelező jelleggel – bevezették a magyar nyelvet is. Az iskolának ekkor már szép számmal voltak magyar anyanyelvű tanulói. Az 1881/82. tanévben az intézmény átszervezésre került, aminek leglényegesebb eleme a képzési idő három évre emelése volt. A tannyelvet és a tanított idegen nyelveket az átszervezés nem érintette.

Igazán nagy változásokat az 1894-es év hozott, amikor az iskolát teljesen átalakították. Ekkor kapta a Magyar Királyi Tengerészeti Akadémia (Regia Ungarica Accademia Nautica) nevet. Az átszervezést az indokolta, hogy a tengeri kereskedelemben egyre nagyobb szerepet kaptak a nagy méretű gőzhajók, amelyek vezetése új ismereteket igényelt. Az olasz tannyelv ekkor is megmaradt, hiszen a magyar kereskedelmi tengerészet és a tengeri kereskedelem üzleti nyelve ekkor még kizárólag az olasz volt. A tannyelv ezen megválasztása mellett szólt továbbá az olasz anyanyelvű fiumeiekre való jóakaró tekintet is, mert a magyar nyelvű oktatással el lettek volna zárva az intézet látogatásától. A tanulók nagy része viszont magyarországi iskolából jött, ezért az első félév lényegében előkészítő félév volt, ahol elsősorban az olasz tannyelvet tanították. Az idegen nyelvek közül a rendes tantárgyak között a magyar és az angol található. Rendkívüli tárgyként németet és horvátot lehetett tanulni. A francia ekkor már nem szerepel a kínálatban. A felvételit olasz vagy magyar nyelven lehetett letenni. Az akadémia értesítőit kezdettől fogva két nyelven adták ki, a bizonyítványok is magyar-olasz nyelvűek voltak.

Az 1903/1904. tanév már az iskola számára készült modern épületben kezdődhetett meg. Ekkor nyílt lehetőség előkészítő osztály nyitására is, amit elsősorban az intézet kétnyelvűvé válása tett szükségessé. A közismereti tantárgyak esetében ugyanis áttértek a magyar tannyelvre, míg a szaktárgyakat továbbra is olaszul tanították. Az előkészítő évnek tehát elsősorban az volt a feladata, hogy a különböző anyanyelvű tanulókat mindkét tannyelvből a tényleges tanulmányok folytatásához szükséges szintre hozza. Ennek megfelelően a magyar és az olasz nyelvet külön tanították a magyaroknak és az olaszoknak. A magyarok az olaszt heti 8 órában, a magyart heti három órában tanulták, az olaszok fordítva. Egymás nyelvének kölcsönös megismerését nagymértékben segítette az internátusi együttlét is. 1894-től 1918-ig az akadémia tanulóinak 66%-a volt magyar, 25%-a olasz, közel 6%-a horvát és 1%-a német anyanyelvű.

A háború nagy változásokat hozott az iskola életében. Több tanárt és diákot is behívtak katonának. A háború után az Akadémia olasz irányítás alá került, a tannyelv ismét kizárólagosan olasz lett. A legtöbb magyar diák ekkor elhagyta az intézetet. Később az olasz magyar kereskedelmi egyezmény lehetővé tette, hogy az 1938-41 közötti években az iskolát magyar diákok is látogassák, de nem sok ilyenről tudunk.

A magyar tengerészeti szaknyelv megteremtése nehézkes és lassú folyamat volt. Az Akadémián kezdetben olasz, esetleg német nyelvű tankönyveket használtak. Az első olasz-magyar kétnyelvű hajógéptan tankönyv (Pizzetti Rókus: A hajógéptan elemei) 1903-ban jelent meg. Tisztán magyar nyelvű tankönyvet először 1911-ben adtak ki, ami egy olasz nyelvű tankönyv fordítása, illetve átdolgozása volt (Edoardo Mazelle: Légtünettan és tengerrajz, Hankó Márton fordításában és átdolgozásában). Olyan tankönyvre, amely eredetileg is magyar nyelven készült 1914-ig kellett várni (Pavlicsek Rezső: Kalauzhajózástan). Az olasz nyelvet azonban 1918-ig nem sikerült nélkülözni a magyar tengerészeti szakoktatásban, néhány szaktárgy tannyelve mindvégig olasz maradt.

Horváth József, aki maga is hajóskapitány – igaz folyami és nem tengerész – évek óta részt vesz a magyar hajósok gyakorlati képzésében. Munkája során fogant meg benne a gondolat, hogy megírja a magyar hajós és tengerészképzés történetét. Ennek első kötete, ami tengerészképzésünk első másfél évszázadát dolgozza fel, hosszú évek kutatómunkájának eredménye. A fényképekkel és korabeli dokumentumokkal gazdagon illusztrált mű minden tekintetben részletes ismertetést ad a fiumei tengerészképzésről. Az első rész tengerészeti iskolánk történetét ismerteti hiteles dokumentumok alapján, színes, olvasmányos stílusban. A második részben az iskola tanárainak rövid – több esetben fényképpel ellátott – életrajzát találhatjuk. A harmadik rész pedig az egykori növendékek későbbi életútját ismerteti – ugyancsak sok fényképpel. Közülük többen is neves kapitányokká váltak, öregbítve a magyar tengerészet hírnevét.

A kötetet nemcsak a hajózás, a tengerészet, a tengerészképzés és az iskolatörténet iránt érdeklődőknek ajánlom, hanem azoknak is, akik szeretnének újabb ismeretekhez jutni a magyarországi modern nyelvoktatásnak, a magyar, mint idegen nyelv tanításának és a két tanítási nyelvű oktatásnak a történetével kapcsolatban, hiszen a fiumei Tengerészeti Akadémia ezek egyik bölcsőjének tekinthető.