avagy elhullajtott csillagmorzsák
Székely János: Caligula helytartója c. művének próbáin
(részletek)
lejegyezte: Cseke Péter
Koncentráció.
A színészek többsége egy-egy alakításával
nem „többletet” ad a textushoz, inkább a maga képére formálja, elvesz belőle,
redukálja a szerepét, hogy számára kényelmes legyen, hogy kevés erőbedobással
tudja végig játszani a szerepét.
Váratlanság.
A jelenetek nem egymásból
következően, hanem egymás ellen hatnak. Méghozzá a váratlanság erejével.
Színház = játék, vagyis
színjáték, teatralitás.
A színház nem a valóság!
A színházi előadás egy stílus.
A színészi fontosság eltörpül a
szerep által élt fontosságok mögött.
Természetesség.
A színésznek nem természetesen,
hétköznapian, kell élnie a szerepét, hanem olyan dimenziót kell adni
alakításának, amit a szerep megkíván. A természetesség látszatát keltve, minden
hasonló lesz és ezáltal semmi nem fontos. Ez rossz!
A mű, az okozat. Az előadás meg kell találja az okokat!!! A szavak mögötti történéseket kell
az előadásnak megkeresni.
A gesztusrendszer pont olyan
fontos, mint a gondolat.
Leszokni a színpadon bármiről is
lehetetlen, ehelyett van a rászokni valami másra.
Nincs megtiltva, hogy a színésznek gondolata
legyen!!!
Gesztusrendszer.
A stilizál gesztusoknak az eleje
és a vége is tudatos színészi munka eredménye kell
legyen! A gesztus főcselekménnyé válik, nem kísérője a szövegnek, mint a
realista játéknál, ahol öntudatlanul jön a szöveghez a gesztus. A „nem gesztus”
pont olyan erőteljes, mint a gesztus.
A színész minden pillanatban a
létében konkrét dolgot kell csináljon! Például: ülni
mozdulatlanul, mert nem akarok részt venni valamiben, egyenértékű azzal, ha sorra
öldösne karddal mindenkit. Ezt tudatosan kell felépíteni.
Aktualizálás.
A gondolatot és a helyzetet kell
közelinek éreznem, nem azt, hogy biciklivel érkezik-e a hős.
A színészi létezés, vagy jó, és
akkor kevés, vagy rossz és akkor soknak tűnik!!!
Az igazi színház, az első
pillanatban megfogja a nézőt, és nem engedi el.
Fontosság.
Ami a színésznek elhanyagolható,
nem biztos, hogy az általa alakított jellemnek nem fontos. Az elemzés ezt is
szolgálja. Pontosítani a jelentős mondatokat, helyzeteket
A hangsúly, óriási fegyver a
színész kezében. Meg kell találni a gondolatot, amit a hangsúly aláhúz.
A színpadi gesztus, inkább
balett.
A teatralitás győz, a realista
összemosásnak vége!!!
Megértés.
Az érzés és a gondolat
mennyiségét egyensúlyba kell hozni, hogy megértse a közönség.
Szünet.
Egy gondolat kicsengése adja meg
a súlyát a mondanivalónak.
Gyakorlat.
Sok elemzés és próba szükséges,
és állandó gyakorlás, hogy a jelenetek mögé építse a színész a helyzetet.
Feszültség.
A feszültség a színész
legnagyobb fegyvere a színpadon.
„… az a veszély fenyegeti az előadást, hogy
egy nyugodt lefolyású lesz. Ettől tartok…”
„…ez is
talán egy jó instrukció, ha nem tévedek…”
„Ha-ha! Hát nem elég, hogy ez az
ablakom alá izél, még bekopog papírért!…”
„… ritkán járok szórakozni
színházba…”
„… ezt úgy kell játszani… itt
jön egy fordulat… itt te leszel a góré… a Schwajda
meg, a portás…”
„… ott még megkérlek…
elfelejtettem, … na mindegy!!!”
„… Ez nagyon jó volt! Most
megnézzük véletlen volt, vagy már tudjátok!…”
„… becsületszavamra: az sincs,
akit megfúrjon az ember…”
„… csak ha egyszer már
megegyeztünk, azt tartsuk is meg, mert ha nem, akkor az már a Kőmíves Kelemené lesz…”
„… - Mi jön most?
- Ülj
le rabbi…
- Ja!
Hát akkor szünet van!!!”
„… Most próbáljuk meg ismét, s
ha nem sikerül, átrakjuk egy másik előadásba…”
„… gyerekek, ez olyan jó volt,
hogy megérdemeljük, hogy még egyszer megcsináljuk! …”
„… - Jaj! Mit nem adnék érte, ha
ma nem kéne próbálni, …annyit, mint te Jánosom!…
„… AAA… nem úgy van az… én tudok
nyitott szemmel aludni…”
„… Nem port! Hamut! Hétfőn
találkozunk gyerekek!…”
„… - ide is kéne valami
megoldás…
-Sándorkám, én
nem tudok segíteni, leragadtam valahol a tangónál…”
„… nyilvánvaló, hogy őrült,
hiszen meztelenül szaladgál Kairó közepén…!”
„… ha az nem így lesz, akkor az
ügyetlenségünket bizonyítjuk ékesen…”
„… Bárki, aki hozzá akar szólni,
az forduljon a miniszterhez!…”
„… itt valami tévedés állt be,
mert jó!…”
„… mielőtt még továbbmennénk… hű
barátom már fél kettő van?!… akkor köszönöm szépen…!”
„… ezt ajánlom mindenkinek,
akkor is, ha nem kért tanácsot…”
„… a nézőknek kényelmesen tudni
kell bejönni, leülni, elővenni a mogyorót…”
„…valami
baj van velem? … vagy mi van?…”
„… ez a sötétség dolog a színpadon
olyan, hogy rengeteg ember ezért nem jön a színházba…”
„… - Mennyi szünetünk van tanár
úr?
- Ezt szeretném én is tudni!”
„… ezt tartsák
meg mert jön a Bánk Bán!…”
„…én
most azt mondom, ne zavarjuk többet egymást és menjünk haza…”
„… Jánosom, ezt végigpróbálhatjuk még, vagy menjük haza?…”
„…Hát
nem tudom… hívjátok fel a feleségemet, azt fogja mondani, hogy próbán vagyok…”
„… Anikó, haza megyünk… Nagy
csapás ez magának???”
„… Drága! Meg lehetne oldani,
hogy ez a víz ne legyen annyira bugyborékos?… Mert
olyan ügyesen ég tőle a gyomrom…”
„… nagyon jó! Majdnem
eltapsoltam magam…”
„… amikor a színésznek a
színpadon a szőrszál keresztbe áll az orrában, addigra a közönségnek a haj már
rég égnek áll…”
„… Na
menjünk tovább gyerekek, mert úgy megy ki belőlem a dolgozni akarás, mint a
fene…!”
„… megengeded, hogy ne maradjak
itt bosszankodni?…”