Jobb-e a benti levegő, mint a kinti?
 
 Jogos a kérdés.
És meg fognak lepődni a válaszon: Rosszabb.
Gyakran kétszer-ötször-tízszer nagyobb egyes, egészségre ártalmas anyagoknak a koncentrációja a lakás levegőjében, mint az utcán.
Csak néhány, erősen reakcióképes kémiai anyag fordul elő nagyobb töménységben épületen kívül, mint belül. Ilyen kimondottan utcai légszennyező a kéndioxid, az ózon, a szulfátok, a nitrátok és az ólom. Ezek hamar elnyelődnek a talajban, a tárgyak felszínén. (Ezért is szokták ajánlani, hogy forgalmas út mellett ne szedjünk és ne is vásároljunk gyümölcsöt, zöldséget.)
Az utca levegőjét szennyező többi anyag viszont a lakásban (iskolában, irodában) is megtalálható. Megfejelve egyéb, kifejezetten a zárt térhez kötődő szennyezésekkel, amelyek az emberi tevékenység nyomán keletkeznek. Olyan szükséges tevékenység során, mint a főzés, fűtés, takarítás, renoválás, - és olyan haszontalan tevékenység során, mint a dohányzás...




Az amerikaiak nyolcvanöt százaléka nincs tisztában azzal, hogy az otthona levegője egészségkárosító lehet - mondja az Amerikai Tüdőgyógyász Társaság elnöke - saját felméréseikre hivatkozva.
Pedig a lakás levegőjétől ugyanúgy lehet allergiát kapni, mint a virágportól. Csak a szobában nem a növények okozzák a szemviszketést, tüsszögést, orrcsöpögést, hanem a külön szellőzés nélkül működő gázkészülékek, a préselt, rétegelt lemezből készült új bútorok, a kárpitok, szőnyegek, a frissen festett falak, ablakkeretek, az újonnan lakkozott padló, a vadonatúj lambéria.
Az utóbbi évtizedben vagy évtizedekben romlott a beltéri levegő minősége. Ennek az egyik oka, hogy nagyon sok olyan városba, faluba - még egészen kis falvakba is - vezették be a földgázt, ahol azelőtt másképp főztek-fűtöttek. Kétségkívül, kényelmesebb lett az élet, de a lakás levegője megsínylette. A gáztűzhely levegőszennyezése a legnehezebben kikerülhető dolog. Nincs hozzá olyan berendezés, ami a lakáson kivülre vezetné az égéstermékeket. Ugyanez a helyzet a vízmelegítővel. Legalább fűtésre nem volna szabad, csakis olyan megoldást engedélyezni, amelyik kifelé, a szabadba szellőzik -kéménnyel vagy anélkül.
A másik nagy változás, ami a lakás levegőjét rontotta, az energiatakarékos hőszigetelés alkalmazása volt. A "túl jól" záró ablakok, ajtók lefogják a levegőcserét. Hideg időben keveset szellőztet az ember - őrzi a fűtés melegét. Azelőtt ablaknyitás nélkül is kicserélődött a szoba levegője úgy háromóránként. Az energiatakarékos szigetelésű lakásokban a kicserélődés időtartama a duplájára nőtt. Megnőtt a lakásban a páratartalom, csorog a víz az ablaktáblán, a kellemesen nyirkos környezetben gyorsabban szaporodnak a poratkák, a penészgombák, erősebben párolog a formaldehid az új bútorokból, lambériából... És elhasználtabb, ártalmasabb a levegő, mint a régi - huzatosabb - lakásban-, hacsak nem szellőztetünk gyakrabban a megszokottnál.
A harmadik dolog, ami elgondolkodtató a belső terek, épületek romló levegőjével kapcsolatban: a modern ember idejének kilencven, kilencvenöt százalékát épületen belül tölti. Nem közömbös, hogy mennyire egészséges vagy egészségtelen körülmények között... Ne feledjük, hogy a beltéri légszennyezés - csak ráadás a kültérire...
Hogyan, miként árthat a földgáz a lakásban?
A földgázt alkotó szénhidrogén-gázok (metán, etán, propán), azok szennyezőanyagai (mérgező szerves fémvegyületek, radioaktív radongáz) és a gázhoz adagolt szaganyagok (kéntartalmú anyagok - merkaptanok - hogy észlelhető legyen a szivárgás), önmagukban sem ártalmatlan anyagok. A lakás belső terébe "szellőző" gázkészülékek az égés során szénmonoxidot, széndioxidot és vízgőzt termelnek. Ezek közül az anyagok közül az elsőről tudjuk, hogy mérgező, a másodikról, hogy túl sok belőle elhasználttá teszi a levegőt (csökken az oxigén aránya a levegőben), a harmadik: a vízgőz teljesen ártalmatlannak tűnik. Csakhogy: a pára koromrészecskéket visz magával, amelyek a földgáz szennyező anyagainak elégéséből vagy elégett porból származnak - és ezek a levegőbe kerülnek, ahonnan belélegezzük. Az ilyen szilárd koromrészecskék, amelyek policiklusos aromás szénhidrogéneket és illó szerves vegyületet -formaldehidet - tartalmaznak, rákkeltő hatásúak lehetnek, és kialakíthatnak egy újkeletű betegséget is: a kémiai anyagokra való érzékenységet.
Az égés során - másodlagos reakcióként - nitrogénoxidok is keletkeznek. A felsorolt anyagok egyenként is egészségproblémát okozhatnak, hát még kombinációjukban és egymást erősítő hatással.
Dr. William Rea, az USA egyik Környezetegészségügyi Kutatóközpontjának szakértője kijelentette - negyvenhétezer, kémiai anyagokra való érzékenységben szenvedő ember betegségét tanulmányozva - arra a megállapításra jutottak, hogy ennek a betegségnek a keletkezéséért elsősorban a külső szellőzés nélküli gázkészülékek okolhatók (gáztűzhely, vízmelegítő, konvektor). A kémiai szenzitivitásban szenvedőknek első lépésként azt tanácsolja az orvos: távolítsák el lakásukból a gázkészülékeket, és a használjanak helyette elektromos berendezéseket.
Sokakat meglep ez a megállapítás, hiszen a földgázt, mint "tiszta" tüzelőanyagot szokták emlegetni. Ez igaz lehet akkor, ha nem a lakásban tüzelik el a gázt, hanem az erőművekben. Ott a gáznak az előnyös tulajdonságai érvényesülhetnek, és nem károsítanák az emberek egészségét a földgáz közvetlen felhasználásakor jelentkező veszélyes égéstermékek... Az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy fa- vagy széntüzelésnél, az olajtüzelésnél ugyanúgy jelen vannak káros anyagok -részben hasonlóak, részben különbözőek, csakhogy a fűtés szezonális dolog, míg a főzésről, vízmelegítésről ez nem mondható el. Az ételkészítés során is keletkeznek levegőt szennyező, egészségre káros anyagok. Főként az olajban-zsírban való sütéskor kerülnek a zsiradékba, a sülő húsba és a levegőbe rákkeltő (és asztmás rohamot előidéző) aromás anyagok.
A másik olyan gáz, ami a földgáz mellett a beltéri levegőre a legnagyobb hatást gyakorolja: a formaldehid. Hála sokoldalúságának, megtalálható építőanyagban, szigetelőanyagban, bútorokban - farostlemezből készült bútorokban, lambériákban, de a formatartó ingeket és drapériákat is ezzel kezelik. Adagolják ragasztókhoz, egyes festékekben és fedőanyagokban tartósítószerként alkalmazzák. És ne feledjük, hogy keletkezik minden égés során (gáz, fa, szén, olaj- és cigaretta).
Az otthonokban (és irodákban, tantermekben) a legfőbb forrása mégis az urea(húgy - vizelet)formaldehid-gyanta, a préselt falemezből készült polcok, szekrények. A hetvenes években divat volt urea-formaldehides habszigeteléssel tömíteni a réseket a falban- szintén energiatakarékossági okból. 1982-ben aztán az amerikai fogyasztók Termékbiztonsági Bizottsága tilalmat rendelt el az urea-formaldehid szigetelésre - értelmetlen egészségkockázatnak nevezve.
Nem hiszem, hogy be kellene mutatni a jellegzetes új-bútor-szagot (ahogy az éppen üzemelő gáztűzhely szagát is mindenki jól ismeri). De azt érdemes megemlíteni, milyen problémát okozhat:ez az erős, átható szagú gáz már 1 ppm mennyiségnél is észlelhető, ennél nagyobb mennyiségben már irritálja a szemet, orrot, torkot, nagyobb koncentrációban könnyezésre ingerel, nehézzé válik a légzés, égeti a gáz a légutakat. Nemcsak nagy koncentrációban ártalmas, a hosszú ideig tartó, kis koncentrációban belélegzett formaldehid ugyanúgy irritálja a légutakat, gyulladást okoz, rontja a tüdőfunkciót, fejfájást, hányingert, hányást, orrvérzést idézhet elő, allergizálhat és kémiai érzékenységet válthat ki. Ezen kívül a formaldehid valószínűleg humán karcinogén. Az USA Nemzeti Rákkutató Intézete vizsgálta a formaldehiddel dolgozó szakmájú embereknek a kockázatát. Megállapították, hogy az anatómusoknál és a preparátoroknál a leukémiára és az agytumorra való kockázat nőtt meg, a vegyi anyaggyártásban, farostlemez gyártásban, plasztikgyártásban dolgozóknál pedig az orrüregi daganatok kockázat volt hétszerese a normál lakosságénak. És: harminc százalékkal gyakoribb volt közöttük a tüdőrák is.
Egy kedves ismerősöm, szép fiatal nő boldog mézesheteit töltötte párjával egy kivül-belül felújított, vadonatúj bútorokkal bebútorozott lakásban. Nem volt semmi panasza az új lakásra, amíg terhes nem lett. Akkor viszont, ahogy belépett a lakásba, elfogta a hányinger, és addig kínozta, amíg ki nem menekült a lakásból. Panaszkodott, hogy nem bírja azt a szagot. Teljesen érthető a reakció - terhesség alatt érzékenyebb a szaglás, aminek ne feledjük el, védő funkciója van: segít abban, hogy elkerüljük a veszélyt rejtő környezetet. De hogyan védekezzen az ember a saját lakása ellen?
A legjobb, ha már az elején megtesszük azóvintézkedéseket:csökkentjük a formaldehid jelenlétét. Például megkérdezzük a vásárlás előtt, milyen nagy a formaldehid-tartalma a faárunak. Ha mégis bekerült a lakásba, akkor heteken át folyamatosan tárva tartjuk az ablakot - esetleg szívóventillátort szereltetünk a helyiségbe, és szünet nélkül járatjuk. Kevesebb formaldehid-gáz szökik ki a faanyagból, ha mérsékeljük a fűtést, és csökkentjük a páratartalmat.
A nyár a lakásfelújítás időszaka. A lakásfelújítás sűrített légszennyezés: porral, festékkel, lakkal, higítóval végrehajtott támadás a tüdő ellen. Jól fontoljuk meg, milyen festéket választunk - nem árt megbeszélni a festővel az igényünket, hogy ne legyenek benne illó szerves anyagok - tanácsolja az amerikai Tüdőgyógyászok Szövetsége. Ha kisgyermek vagy allergiás személy van a háznál, jobb, ha elköltöznek arra az időre. Ha társasházban lakunk, akkor a többi lakó számára is az lenne a jobb, ha elköltözhetne a házból a lakásfelújításunk idejére...
Nehogy azt higgyük, hogy ezzel végére értünk a lakást megszállva tartó egészségkárosítóknak! Még nem beszéltünk a takarításhoz, a fertőtlenítéshez, mosáshoz, vegytisztításhoz, bútor-padló, kárpit-szőnyeg tisztogatásához használt vegyszerekről, a hajlakkokról, dezodorokról... Sem a már lakásokban is megtalálható printerekről... Valamennyi illó szerves anyagokat bocsát ki, daganatkeltőket.
Mit lehet itt tenni? -megfontolni, mit veszünk meg, mit engedünk be a lakásunkba, mivel engedjük festeni ajtónkat-ablakunkat, és szellőztetni. Ha légkondicionálónk van, havi rendszerességgel cserélni a szűrőbetétjét, hogy por helyett nehogy baktériumokat nyeljünk. És elvárni és megkövetelni, hogy az építőmesterek, festők-mázolók, kereskedők értsenek az általuk használt anyagok egészségkímélő kiválasztásához és alkalmazásához. Követelni, hogy tiltsák be a veszélyes anyagok használatát a lakásokban...

(cikk a független környezetvédelmi lapból)

KEZDŐLAP