- Nem túl régen, néhány hete jelent meg egy új klip a Féktelen éj című dalból. Mit lehet erről tudni?
- Körülbelül három hete látható a videó. A dal a harmadik nagylemezről a harmadik dal, és a kedvenc felvételem ez. Egész nyáron énekeltem és tényleg nagyon szeretem, éppen ezért vártam már, hogy forgassunk hozzá egy klipet.
- Milyen volt a klipforgatás, a hangulat?
- A hangulat az nagyon jó volt. Ez egy táncos, bulizós, nagyon laza videó klip. Az eleje volt egy kicsit nehezebb, amikor még egyedül forgattam.Aztán amikor már a tömegjelenetek jöttek nagyon jól éreztem magam. Rengeteg ismerősöm volt ott, és a táncosaim is szerepelnek a klipben. Tehát nem volt idegen közeg, az pedig különösen jó volt, hogy megint Indiánnal dolgoztam. Vele sok klipem készült már el, és minél több ilyet csinálunk annál jobban érzem magam ezekben a helyzetekben.
- Miről szól a Féktelen éj?
- A dal egy hatalmas buliról. Arról, hogy amikor az ember elmegy bulizni, akkor tényleg tökmindegy, hogy mi a probléma otthon, mert a partyban eltöltött 5-6 óra nagyon jó, és majd minden megoldódik. A klip az valamivel érdekesebb. A táncosaim ugye ikrek, és azt próbáltuk valahogy megmutatni. És azt, amit az emberek gondolnak az ismertebb személyekről. Hogy ez egy kirakatélet, és hogy ki milyen lehet a való életben. A klipben egyébként van is egy kirakat, ami elválasztja egymástól a két fiút. Ez két külön életet jelenít meg, de aki megnézi, az szerintem érteni is fogja, amiről beszélek.
- Valóban két különböző élet van? Te is ismert vagy. Létezik egy, az általunk ismert Lola és egy teljesen hétköznapi lány?
- Ez valószínű, hogy így van, de mivel én nem egy szerepet játszom, így nem hiszem. De akik nap mint nap találkoznak velem, vagy együtt dolgozom nagyon így látják. Ez két, teljesen különböző világ. Persze van olyan, hogy én is reggel hatkor felkelek és megyek be suliba, és nem érdekel az, hogy mennyire egyenes a hajam, vagy hogy vagyok kisminkelve. De ha fellépni megyünk, akkor ezek a dolgok, a külsőségek nagyon fontosak.
- Azt olvastam valahol, hogy Lola már-már egy érett nő...
- (nevet) Ilyeneket mindig szoktak írni. Az tény, hogy 16 voltam, amikor elkezdtem komolyabban énekelni, most pedig már 21 éves vagyok. Egy lány életében ez sok, ennek ellenére én nem mondanám magam annyira felnőttnek. De igyekszem megkomolyodni és felnőni.
Egyébként is azt szokták mondani, hogy ebben a szakmában, ebben a közegben minden év hármat jelent. Én ezt nem mindig érzem így. Persze vannak olyan helyzetek, amikor nem 21-nek, hanem jóval többnek érzem magam, de lehet pont azért, mert én hamarabb kimaradtam a suliból, és máshogy fejeztem be, mint a korombeliek. Ezért biztosan vannak olyan részei az életnek, ahol megmaradtam 16 évesnek.
- Régóta tart ez a sikersztori, de egyre több trónkövetelő akad. Mit gondolsz, meddig lehet ezt tartani, hogy folyamatosan reflektorfényben vagy?
- Ha belegondolunk, akkor az egész szakmában nagyon sokan vagyunk. Az pedig nem korosztályfüggő, hogy éppen ki a konkurenciánk. De addig hiteles egy előadó, amíg látszik rajta, hogy szereti csinálni amit csinál. Mert abban a pillanatban, hogy valaki úgy megy fel a színpadra, hogy „jajj, már megint meg kell ezt csinálni” azt megérzi a közönség, és nem fogja már szeretni. Én sosem úgy gondolkodtam, hogy tartanom kell a pozíciómat mindenáron, és nekem kell mindig az elsőnek lenni, hanem úgy vagyok vele, hogy szeretem csinálni amit csinálok. És hiába vannak újabbak, én velük is nagyon sokat barátkozom, és próbálok nekik elmondani dolgokat, hogy mit hogyan csináljanak. Én azt vallom, hogy ha segítjük egymást, és esetleg a másik fél valami jobb dolgot elér, az nekem is jó, mert van előttem jó példa.
- Én azt látom, főleg a popzenében, hogy van az eggyel idősebb generáció, és vagyunk mi fiatalok rengetegen. Ha mi most összefogunk az egyáltalán nem baj. Például a harmadik nagylemezemre Molnár Tomi, az Anti Fitness énekese írta a szövegeket. Tény, hogy volt aki azt mondta, „miért kell ezt csinálni” és „miért segítesz egy másik, veled egykorú zenésznek” – de erre én csak azt mondtam: Mert ezt akarom. Most már látszik, ez a közös munka jól is sikerült.
Molnár Tomi most egyébként is sok szöveget ír mindenfelé…
- Mert nagyon megbízható, és tök jól dolgozik. Igazából ő ráérez arra a fiatalos nyelvezetre, amit használnak manapság. De például ha arra gondolok, hogy SP is az egyik legnagyobb sztár a fiatalok között és egy évvel ezelőtt én láttam a fotóit, azt, hogy milyen jó képeket csinál, én szerettem volna, ha ő készíti az albumborítómat, ami meg is valósult. Tehát én szeretek olyan emberekkel dolgozni, akik velem egykorúak, vagy egy picit frissebbek a szakmában, mint én.
- Nemsokára jön a karácsony! Te hogyan készülsz erre?
- Minden évben elhatározom, hogy most tényleg összeszedem magam, és hetekkel előbb elkezdek készülni. De hogy őszinte legyek ez most még nem sikerült. Nálunk a karácsony egyébként is arról szól, hogy hazamegyünk, együtt vagyunk, mert nagyon ritka az, amikor a család együtt lehet. A nővérem most fog költözni, ezért elég rohanós lesz minden, de megpróbáljuk összetartani a családot.
A másik, hogy ebben a szakmában az a szó, hogy ünnep… Simán felléphetsz még december 23-án este, de akár 26-án is. Úgyhogy a nagyim egy picit ki szokott akadni, de általában megnyugtatom, hogy elmegyek pár órára, aztán majd jövök.
- Mire vágysz még?
- Ez érdekes dolog, mert amikor ezt megkérdezik, akkor annyi mindent tudnék mondani. De amit most csinálok, azt nagyon szeretem, és amíg lehet, ezt is akarom, vagy amíg szeretnek az emberek. Mert ez úgy jó, ha van visszajelzés is. De szeretnék egy sulit is befejezni, vagy utazgatni is. Vagy megismerni a világot, mert mostanság nagyon azt érzem, hogy szeretnék egy kicsit külföldön élni. Nagyon sok barátom volt kinn fél- vagy egy évet, és úgy jöttek vissza, hogy rengeteg tapasztalatot szereztek, és nagyon tetszett nekik az, amit odakinn láttak. Én ezt még nem tehetem meg, nem szeretnék fél évre kiesni semmiből. Majd egyszer, amikor úgy érzem, hogy kell egy kis szünet, akkor majd lehet elmegyek.
- Lola könyv lesz valamikor?
- Gondolkodtam már rajta, de azért vicces lenne, mert még csak 21 vagyok, és van még bőven mit megélnem. Majd akkor, ha jóval több tapasztalatom van, és lesz mondanivalója a dolognak, akkor majd biztosan.
- Ha már az előbb a sulit említetted, akkor áruld el mit tanulsz.
- Főiskolás vagyok, de most passzív féléven. Igazából amikor leérettségiztem kinéztem egy sulit, hogy hova akarok menni. Oda fel is vettek, de nem egy olyan szakra, amit szerettem volna. Jelenleg éppen ezen variálok, hogy hogyan is csináljam. Az a lényeg, hogy már bejutottam, aztán meglátom, hogy hogyan folytatom.
- Melyik szak érdekel?
- Ez is nehéz, mert médiával kapcsolatos szakot választottam, olyat ahonnan mehetek tovább rendezőnek, vagy bárminek. De lehet, hogy valami teljesen mást kéne tanulnom, és nem a médiával kéne foglalkoznom, úgyhogy majd még meglátom mi lesz ebből.