Füle Lajos: A Gyermek
Farkas üvöltött kinn az éjben,
s nagyon, nagyon rég, sok-sok éve
eljött a Gyermek Betlehemben
mezítelen, mint bármely ember.
Fektették szalmás jászolágyba,
de csillag volt a koronája,
csillag a huvös, messzi égen.
O meg testének börtönében
oly egyszeru volt, oly parányi!
Nem isteni és nem királyi.
És mégis... eljöttek királyok,
s a pásztorok is rátaláltak,
mert hittek égi, szent jelekben
/oly egyszeru s oly érthetetlen/.
Feküdt a Gyermek csendben, mintha
nem érdekelte volna mirha,
tömjén, arany, a bámuló nép,
s nem értve semmi földi szót még,
de sejtve már a gúnyt, keresztet,
megremegett és sírni kezdett.
