|
![]() |
| A börtön első szabálya: mindenki ártatlan. |
Nem sokkal azután, hogy magunkhoz térve elkezdünk ismerkedni a cellánkkal, vendég érkezik az ajtó elé:
— Szóval ez az a hírhedt Garrett! Talán hallottál már rólam… Stout felügyelő vagyok. Ezt a nevet hamar megtanulod tisztelni! Csak azért hagytunk életben, hogy megtarthassuk a nyilvános kivégzésedet! És csak semmi trükk… a Sziklazár Börtönből senki nem menekül élve. Az a néhány szökésünk, ami volt… nos… legyen elég hozzá, hogy már nem élnek. A szökött raboknak nincs második esélyük… nem, bizony… egyszerűen levágjuk őket az utcán. Még hogy mestertolvaj! Pha!
A felügyelő ezután megvetően köp egyet, majd távozik, miközben tovább beszél:
— Végül csak elkaptunk, Garrett! Már hosszú-hosszú ideje szálka voltál a Városi Őrség szemében. Na most aztán ki nevet a végén, he?
Nem kell sokáig várnunk, nemsokára jön egy másik őr, és azzal a tipikus „szekírozzuk egy kicsit a rabokat” hangon rákezdi:
— Ho-ho-hó! Mi legyek, ha ez nem Garrett személyesen! Nem is tűnsz nekem olyan okosnak! Személy szerint remélem, hogy megpróbálsz megszökni, hogy aztán legközelebb személyesen ölhesselek meg, ha észrevesznek!
Megszökni könnyebb, mint gondolnánk. Hogy jobban feltűnjön a kulcskarikája, az őr még hátat is fordít nekünk egy kicsit, hogy könnyen ellophassuk tőle, amin a cellánkat nyitó kulcs is van. Nincs semmi baj, ha nem sikerül, lesz még alkalmunk elvenni tőle. A mi cellánktól rögtön a szemköztihez megy, ahol már sokkal barátságosabb hangot üt meg:
— Üdvözlöm, Albright úr, kijózanodott már? A felesége kereste. Ő kérte, hogy tartsam itt egy kis időre. Azt mondta, hogy teljesen józanul és bűnbánóan szeretné visszakapni magát. Most legyen jó fiú, és igya meg azt a kávét, amit hagytam magának!
Ha nem akarnánk megszökni, az őr visszajön, és a következők egyikét mondja:
— Rosszul vagyok tőled!
— Ez történik, ha keresztbeteszel a Városi Őrségnek!
— Na, most már érzel némi tiszteletet a törvény iránt, ugye?!
— Ki akarsz jönni? Na? Csak mert itt van nálam a kulcs… Ha-ha! Csak vicceltem. Akkor sem engednélek ki, ha te volnál az utolsó rab a világon!
— A bűnözés nem kifizetődő, bumburnyák! Fogadok, erre már magad is rájöttél, igaz?
Ha eddig sem kapcsoltunk volna, Garrett megjegyzi:
— Annak az őrnek van egy kulcs az övén. Talán elérem innen bentről…
Most már tényleg szabaduljunk ki, de csak ha nem felénk jár az őr, mert meghallhatja a zár nyitását:
— A zárka nyitva van. Most vissza kell szereznem a felszerelésem.
Zárjuk be magunk után az ajtót, és rögtön jobbra a cellánktól kússzunk be az üregbe, aminek az északi végében egy életerő ital (*) hever. Amikor az őr az itteni rab zárkája előtt áll meg, hallhatjuk a hozzá intézett nem túl szívélyes megjegyzéseit:
— Te még élsz? Azt hittem, már rég éhen haltál. Mi a francot eszel? Férgeket, vagy mit? Úgy kell neked, te mocskos szemét!
Kússzunk el a járat déli végébe, és előbújva kapcsoljuk le a világítást a kar meghúzásával. Az őr erre ideges lesz, de amint lenyugodott, az íróasztal mögötti polcról vegyük el kulcsot (*), nyissuk ki vele a rácsos ajtót, és bentről lopjuk vissza a felszerelésünket. Tegyük még el a rubinkelyhet (100*) és a villanóbombát (*) a polcokról, továbbá törjük fel a széfet az ezüstpénz kupacért (50) meg a palack nemes borért (100).
![]() |
| Nem, az a falon nem poszter, és nem jó ötlet felajánlani, hogy dedikáljuk. |
Az elkobzott tárgyak raktárát elhagyva üssük le az őrt, olvassuk el a levelet az asztalánál, és a visszaszerzett tolvajkulcsainkkal törjük föl a ládát egy újabb villanóbombáért (*).
A cellasor északi végében menjünk föl a lépcsőn, és törjük fel az ajtót. A hordókba fúródva öt közönséges nyílvessző (*), illetve a hordókra tett deszkán egy villanóbomba (*) található. A két sarokban lévő kis asztalokról egy életerő ital (*) és egy zajkeltő nyílvessző (*) szerezhető.
A túlsó kijáraton túl újabb lépcsők következnek, a fordulóban egy közönséges nyílvesszővel (*). A zárt ajtó után egy újabb nyájas őr zaklat két rabot előszeretettel:
— Pinket úr! Jobban bűzlik, mint egy sárkánygyík feneke! Ha-ha! Hé-hé-hé, még soha nem hallott szappanról és vízről? Mi?! Hohó, ne pofázzon vissza nekem… vagy elintézem, hogy soha többé ne beszéljen. Értve vagyok?!
— És te! Miért vagy már megint idebent? Bármi is legyen az oka, biztos az a leghülyébb indok, amit valaha hallottam. He-he-he… Még azt sem érdemled meg, hogy egy olyan tanult ember beszéljen hozzád, mint én!
A következő zárt ajtó mögött egy nagyobb terem van két őrrel.
![]() |
| Egy jó szándékú tolvaj sokat tehet annak érdekében, hogy az őrök elfeledjék minden addigi problémájukat. |
A közeli hordón három közönséges nyílvessző (*) sorakozik, a távolabbin egy villanóbomba (*) található. Az északi verem mögötti egyik hordón van egy zajkeltő nyílvessző (*) és egy olajos flaska (*), illetve a déli oldalon a vastag cső alatt a kar meghúzásával vonhatjuk fel a rácsot, ami mögött feljebb juthatunk.
A cső szájánál, amiből a víz ömlik, egy víz nyílvesszőhöz (*) juthatunk. Lépjünk fel a pallóra, és balról, a hordóról tegyük el a villanóbombát (*), majd megfordulva a palló túloldalán a földről vegyük fel a rézkést (25*). Ezután egy létrát találunk, de mivel bajos róla a lejutás, inkább másszuk meg a lépcsőket a túlsó sarokban (lehetőleg lopakodva, és persze vigyázzunk a fenti őrrel). Az északi szobában ülő őr előtt egy levél olvasható a karanténról, illetve szerezhetünk egy jádekelyhet (75*) az asztalról. A közeli ládában két közönséges nyílvessző (*) meg egy erszény (50*) lapul. A még feljebb vezető lépcső melletti hasadékon átmászva már a felszínre mászhatunk a létrán, míg ha a lépcsőt választjuk, egy őrön még keresztül kell verekednünk magunkat.
| Lap teteje |