Moira özvegyének háza

„A történelmet a megfigyelő írja,
míg a propagandát a győztes.”
/Igazságok könyve/

Feladatok:

• Juss be valahogy a Kilátó birtokra!
• Találd meg és lopd el a Gyalázat Kompendiumaként ismert aranytáblát!
• Hagyd el a Kilátó birtok területét!

Megjegyzések:

• Moira özvegye talán tudja, hol tartotta a férje a Gyalázat Kompendiumát.

Megszerezhető zsákmány:

• Fém: 1200
• Drágakő: 1300
• Értéktárgy: 1700
• Összesen: 4200

Térkép megszerzése:

• A kikötőben, a Tomboló Orkán nevű hajó rakományjegyzékének az elolvasásakor kapjuk meg, legkorábban a harmadik városi napon.

Bejutás a birtokra

A csónaktól menjünk el a lifthez, és a gombot megnyomva utazzunk fel rajta. Üssük le a járkáló őrt, de vigyázzunk, nehogy jobbra az első fáklya utáni sötétben akarjuk elrejteni, mert ott egy túloldalról nyíló titkos ajtó van, amit visszajövetelnél fogunk tudni használni, de csak akkor, ha nem torlaszoljuk el. Kicsit tovább két őr játékkal üti el az időt:

— Már rég te jössz.
— Tudom, tudom, csak hadd gondolkozzam…
— Várok…
— Ne sürgess már! Épp lépni készülök!
— Figyelj, nem olyan nehéz! Szóval pelikánjaid és a makréláid vannak, igaz? Csak játszd ki őket sorban, és viszel legalább két… ó, a francba!
— Mi az? Mi a baj?
— Megnyerted. Vagyis megnyertem neked.
— Ha-ha! Fizess, Mortimer! Mit nyertem?

Az egyikük feláll az asztaltól, és elkezd járkálni, a másik ülve marad. Óvatosan csenjük el a két kupac aranypénzt (2x75; Σ: 3%) az asztalról, a ládából meg vegyük ki a villanóbombát. A lépcsőn felérve vegyük el az asztalról a három közönséges nyílvesszőt, és lépjünk ki a szabadba.

Még huszonhárom láda és kész vagyunk. És fiúk, tegyétek őket inkább a bejárat alá, nehogy megázzanak. A vendégek majd bemásznak az ablakon…

A legegyszerűbb bejutás, ha balra végigkúszunk a szemétdomb mögött a sötétben, aztán a főbejárat melletti falon felmászunk a lapostetőre, és az ott látható ablak alatt középen kinyitjuk a kis panelt, ahol bemászhatunk a házba.

Külső lakrészek

Egy kis raktárféleségbe jutunk, aminek a ládájában egy aranyrögöt (150; Σ: 7%), a szőnyeg másik végén, a földön meg egy kulcsot találunk. Másszunk fel a létrán a csapóajtó felnyitása után a szobába, ahol olvassuk el a naplót, majd távozzunk a kandallóval szembeni, déli ajtón. Üssük le a részeg őrt, és nyissunk be a kék ködhöz legközelebbi ajtón a fürdőbe, ahol keressük meg a gyémántgyűrűt (100; Σ: 9%) a paraván mögötti asztalon.

A másik kijárattal szemben a lépcsők aljában egy tolvaj párosra nyithatunk rá:

— Itt van? Te látod?
— Ne olyan hangosan, Lavinia! Nem, még csak nem is ebben a szobában van.
— És már majdnem végeztünk az emelettel. Ha te lennél Moira özvegye, hol tartanád a néhai férjed távcsövét?
— Ebből az özvegyből nem szedünk ki semmit, drágám. Épp az előbb lestem meg; fent van a tetőtérben, félrebeszél, és még egy mezei egértől sem tudna megkülönböztetni.
— Nem is úgy értettem, hogy…
— Tudom, kedvesem. De a kérdés inkább úgy hangzik, hogy hová tette azt a néhai Moira kapitány? Biztos nem hagyta csak úgy heverni valahol a sellő teleszkópot…
— Brice, mi helyesen cselekszünk, ugye? Úgy értem, a szépsége csak kárba vész Moira özvegyénél. Ő amúgy sem értékeli a finom holmit.
— Nos, szívecském, ez nekünk ugyan jó, de mint a Városi Őrség tisztje, be kell valljam, hogy az özveggyel szemben valószínűleg nem tisztességes.
— Akarod mondani, „mint a Városi Őrség csirkefogója”, nem? Hahaha…
— [Garrett] Úgy tűnik, Moira özvegyének nem csak miattam kell ma este aggódnia.

Álljunk félre, mert a nő ki fog jönni, akit ekkor leüthetünk (legjobb, ha kioltjuk a sarokban a gyertyát). Üssük le a férfit, és az asztalkáról emeljük el az erszényt (50; Σ: 10%). Térjünk vissza abba a három ajtós szobába, ahová felmásztunk a padlón át, és a lépcső alatti ládát törjük fel a rubin nyakláncért (75; Σ: 12%). Valamelyik túlsó ajtón kerüljünk át a szomszéd szobába, ahol a nő alszik. A felébresztése nélkül lopjuk el mellőle a gyémántgyűrűt (100), a kandalló tetejéről a gyémántkelyhet (150) és a szekrényről a két réztálat (2x100; Σ: 23%).

A nő melletti ajtón jussunk ki a folyosóra, ahol üssük le az őrt, ha éppen arra jár, illetve jobbra, egy másik kék köd közelében nyissunk be az újabb szobába. Olvassuk el a naplót, aztán távozzunk is a nyugati ajtón. A lépcső tetejénél szerezzük meg a ládából a rubin nyakláncot (75), a túloldalról meg az értékes portrét (150; Σ: 28%), végül menjünk le a földszintre.

Feküdj, alávaló szolga! Arccal a fal felé, kezek hátul összekulcsolva!

A szobában, ahol a női szolga ténykedik, egy aranyurna (175) van az ablak alatt, két ezüst gyertyatartó (2x50) a kandallópárkányon és egy gyémántkehely (150; Σ: 38%) a kanapén. Ha le is ütjük szegényt, akkor is maradjunk óvatosak, mert az ajtó mögül benyithat néha az egyik őr.

Az ajtó mögött a földszinti előtér van, jó pár őrrel. Rögtön balra, a nagy váza közelében egy ritka portéra (150; Σ: 42%) tehetünk szert. Jobbra, a főbejárattal szemben olvassuk el az átvételi elismervény gyanánt szolgáló levelet, majd hagyjuk el az előteret a túlsó kijáraton. Az asztalnál ülő őr mögött egy nagy értékes portré (200; Σ: 47%) lóg a falon. Az üvegajtón át lépjünk be a könyvtárba.

Különleges zsákmány – 1: A könyvtárban egy szerencsepénz (25; Σ: 47%) található az asztalon.

A külső területekkel ezennel végeztünk. A belső területeket ugyanígy az emeleten fogjuk kezdeni, ezért a földszinti kék köd használata helyett érdemes még ezen az oldalon visszamenni a lépcső tetejéhez legközelebbi átjáróhoz, mert odaát elég nagy a földszinti forgalom.

Látogatás az özvegynél

A túlsó oldalra érkezve üssük le az előttünk álló őrt, amikor épp visszaér a folyosóra. Törjük föl a zárt duplaajtót, a ládából lopjuk ki a gyémánt nyakláncot (100; Σ: 50%), és olvassuk el a könyvet az íróasztalon.

Új megjegyzés:

• Moira kapitány üzenetet hagyott a feleségének egy gramofonon, a főhálóban.

Használjuk hát a gramofont, és hallgassuk meg azt a bizonyos üzenetet:

— Edwina! Itt a te Roberted beszél. Van néhány fontos dolog, amit el kell mondanom neked. De először el kell küldened mindenkit, aki jelen van, igen, még Ginny-t is. Hagytam számodra néhány dolgot, biztonságosan elzárva egy titkos szobában: a pénzt, amit az évek során spóroltam össze, és egy furcsa tárgyat, amire nemrég akadtam. Ha nem térek vissza a következő utamról, menj a dolgozószobámba, ahol elrejtettem egy kis kapcsolót. A kapcsoló egy rövid időre kinyit egy titkos ajtót az északi galériában. Használj mindent, amit csak ott találsz, és soha ne feledd, hogy mindig én leszek a te hűséges férjed, Robert.

Garrett így reagál (mintha már hallottuk volna tőle):

— Egy titkos szoba, mi? Mindig az a kedvencem egy házban…

Új feladat:

• Használd a rejtett kapcsolót a dolgozószobában! Azután menj az északi galériába, mielőtt a titkos ajtó bezárul! Az északi galéria a Kilátó birtok földszintjén van, pontosan a főháló alatt.

Különleges zsákmány – 2: A főhálóból (ahol a gramofon van az üzenettel) nyílik egy fürdőszoba, ahol megtaláljuk az özvegy tükrét (125; Σ: 52%).

Menjünk vissza a folyosóra, onnan pedig át a kupola körfolyosójára, ahol egyrészt üssük le az őrt, másrészt hallgassuk meg a földszintről felhallatszódó beszélgetést:

— Mivel vagy elfoglalva?
— Egy kis bort készültem vinni Moira özvegyének a tetőtérbe.
— Azt hittem, világosan meghagytam, hogy az özvegy nem kaphat bort! Szörnyű állapotban van! Még közted és egy üveg mérget felszolgáló gyilkos között sem tudna különbséget tenni…!
— De…
— A bor az utolsó dolog, amire szüksége van! És ha holtan esik össze? Azt akarod, hogy a te lelkeden száradjon?
— De amikor letettem elé az édességes tálcát, felismert, és megesketett, hogy hozzak neki egy üveggel!
— Tényleg? Akkor most azonnal menj a szakácshoz, és mondd meg neki, hogy dugja el az üvegeket, nehogy egy másik féleszű szolgának is az az ötlete támadjon, hogy megszegje a parancsomat!
— Igenis, Véreb Úrnő!
— Mire vársz? Hordd már el magad!
— [sírással küszködve] Igenis, Véreb Úrnő!

A kupola alatt induljunk át a túloldalra, és közben a nyugati falról lopjuk le a nagy értékes portrét (200; Σ: 57%), mely kivételes módon nem csillog. Közben lehet, hogy „Véreb Úrnő”, azaz Ginny, odalenn a föl-alá járkálás közben összefut egy őrrel, akivel ilyenkor beszélgetni kezd:

— Ó, nem tetszik ez nekem. Nem, nem, egy kicsit sem.
— Mire érted ezt, Ginny?
— Az özvegy minden éjjel odafent van a kupolában, mászkál a hidegben, és teljes értelmetlenségeket zagyvál. És a vendégei! Legszívesebben kitenném az összes szűrét.
— Na igen… kellemetlen társaság…
— [közbevágva] Kettejüket odafönn találtam az özvegy nappalijában, és nem tudom, mit csináltak ott, de meggyőződésem, hogy bűnösnek látszottak, annyit mondhatok.
— Érdekes. Talán meg kéne említenem a munkavezetőnek…
— Valóban meg kéne! Valóban meg kéne!

A lépcsőt elérve forduljunk balra, és jobbra nyissunk be az első ajtón. Az ágy előtti ládából szerezzük meg a rubingyűrűt (75; Σ: 59%), majd a nyitott ajtóhoz húzódva hallgassuk meg az arisztokraták csevejét:

— Remek összejövetel, igaz, kedves?
— Valóban.
— Igen.
— Sokkal inkább, mint McAfferty estélye a múlt idényben a nyári lakban.
— Valóban.
— Igen.
— Az étel fenséges volt.
— Valóban.
— [egy harmadik fél, hisztérikusan] Igen! Valóban! Igen! És így tovább! Soha nem unjátok meg magatokat?
— Ejnye, vajon mi ütött a mi Varia kisasszonyunkba?
— Valóban!
— Igen…

A felháborodott hölgy időközben kirohan a beszélgetés helyszínéről a folyosó felé, míg a párbeszéd végén a másik nő felénk indul el. Üssük le, emeljük le az olajos flaskát a szekrényről, és menjünk át az iménti társalgás színhelyére, ahol egyedül egy férfi maradt. A csigalépcső aljából már hallhatjuk fentről a magában mindenfélét beszélő özvegyet. Amikor felérünk hozzá, ezt mondja:

— Bryant azt mondja, üzenetet hagytál nekem a gramofonon. Na de Robert, nem tudnád személyesen elmondani? Az a buta gramofon idegesít! Miért kell annak a csúnya Mechanista szerkezetnek a hálószobánkban lennie? Ha tényleg olyan fontos az üzeneted, akkor majd elmondod személyesen a vacsoránál. Igen, vacsora… meghagyom a szakácsnak, hogy a kedvencedet készítse…

Közelítsük meg, mire úgy tűnik, vak létére érzékeli a jelenlétünket:

— Ön bizonyára Robert barátja, igaz? Az embernek igazából fel kéne ismernie a saját vendégeit, de a köd nagyon sűrű lett az utóbbi időben. Hozna… lenne olyan szíves és hozna nekem egy üveg bort? A szolgák megfeledkeztek róla.
— [Garrett, maga elé] Bort, mi? Hűvös egy éjszaka… talán kereshetek valamit, amivel felmelegíthetem magam…

Jó ötlet. Mielőtt kiforgatlak a vagyonodból, szívesen megiszom veled egy-két pohárkával.

Új megjegyzés:

• Az özvegy egy kis bort szeretne inni.

A Kompendium megszerzése

Tegyük zsebre a kulcsot az asztalról, és menjünk vissza a csigalépcsőn, majd a lépcsőházhoz visszaérve induljunk le a földszintre. A fordulóban vegyük el a rézurnát (100; Σ: 61%) az asztalról, leérve pedig húzódjunk jobbra, az árnyékba. A felhajtható rács mögötti járatban egy aranyrögre (150; Σ: 65%) lelhetünk. Közvetlenül a „bejárati” rács mellett egy másik is van, ami a dolgozószobára nyílik. Az íróasztalon egy ezüst pénzkupac (50) és egy napló, a ládában egy gyémántgyűrű (100; Σ: 69%) és egy életerő ital található. Az íróasztal alatt bújik meg az a gomb, ami a galériában lévő titkos ajtót nyitja. Egyelőre fölösleges megnyomnunk, mert a titkos ajtó egy rövid idő után magától bezárul, de jegyezzük meg a helyét, hogy visszajöhessünk, ha már végeztünk.

Északra, az étkezőben, a kandalló fölött egy réz gyertyatartót (25), az asztalon meg egy jáde- (75) és egy rubinkelyhet (100; Σ: 73%) találunk.

Mi lesz már, asszony?! Ide azzal a vacsorával!

Még északabbra a konyha van, a bal szekrény tetején egy rubinkehellyel (100; Σ: 76%), az égő kemencében egy tűz nyílvesszővel, az asztalon meg egy szakácskönyvvel, benne a kapitány kedvenc receptjével. Innen könnyen tudunk bort is szerezni, ha megesett a szívünk az özvegyen – csak kapjunk föl egy palackot, és térjünk vissza a padlásszobába, ahol tegyük le az özvegy elé:

— Köszönöm! Most már talán megnyugtathatom szegény idegeimet. Kedves öntől, hogy hozott nekem, mert így maradhatok, és várhatom tovább a drága Robertemet. Tudom, hogy nem köszöntem meg önnek eléggé. És hogy egy szegény asszony hálája nem sokat ér manapság, igaz? Már alig bízhatok meg a többi vendégben… azt hiszik, hogy nem hallom, ahogy itt settenkednek… pedig hallom. Ha az én Robertem visszatér, majd leszámol minddel, aki csak lopott tőlem. Így vagy úgy, Robert, az én tengerészem mindig vigyázni fog rám!

Na, ha tudná, miért is jöttünk… tényleg, nincs idő nézelődni, menjünk le ismét a lépcsőn, és ezúttal tartsunk a kupolacsarnok felé.

Különleges zsákmány – 3: A kupolacsarnok földszintjén van kiállítva a kapitány sellő teleszkópja (400; Σ: 85%).

Északra az üveg duplaajtó mögött van az északi galéria, ahol a láda egy rubinkelyhet (100; Σ: 88%) rejt. A nyugati üres polc a titkos ajtó, amit a dolgozószoba íróasztala alatti gomb nyit. Ha zárva van, akkor most, hogy tudjuk az utat, szaladjunk vissza, és nyissuk ki, majd időben térjünk vissza, hogy bemehessünk rajta.

Utazzunk le a lifttel és nyissunk be az ajtón, mire fel is tűnik az asztalon az aranytábla:

— Ez csak a Kompendium lehet.

Tegyük el a Gyalázat Kompendiumát, és olvassuk el a mellé kitett könyvet.

Új megjegyzés:

• Az özvegynek szüksége van a kapitány titkos szobájában található ládában lévő pénzre a megélhetéshez, de a Kompendiumra nincs szüksége.

Nagyon sajnáljuk, de profi fokozaton nincs helye lágyszívűségnek, különben nincs ki a kötelező 90% (amúgy meg egy rossz szava nem lehet, hiszen készségesen leitattuk), úgyhogy vegyük csak el a ládából az özvegy örökségét (500; Σ: 100%). Az ajtó mögötti kék köd rögtön vissza is juttat minket a pálya első felére, ahol a kar meghúzásával működtethetjük a csónakhoz vezető járatra nyíló titkos ajtót, feltéve, hogy nem pont az elé dobtuk az esetlegesen leütött őrt a pálya elején. Használjuk a felvonót, és a csónakot elérve fejezzük be a küldetést.