|
„Az, ki nem tartja rendben munkáját,
otthont ád a káosznak. |
Víz nyílvesszők, meg esetleg láthatatlanság ital.
Megjegyzés: A küldetésben szereplő karatekrek, őrök útvonalai jelentősen eltérnek az egyes nehézségi fokozatokon, ráadásul Mosley mindig máshol dobja le a levelet (normál fokozaton a piactéren, nehéz fokozaton meg a város déli részén). Emiatt ez a végigjátszás leginkább csak profi fokozaton használható.
Tipp: A tárgyainkat ne nagyon pazaroljuk el, mert a következő küldetésre mindent átvihetünk, ráadásul ott nem lesz lehetőség vásárlásra.
A pálya már ismerős a Rajtaütés c. küldetésből, de ha játszottunk az első résszel, a nyomon követősdi sem új dolog, hiszen ugyanezt kellett tennünk Ramirez emberei esetében az Orgyilkosok c. epizódban is. Mosley lakása előtt kezdünk, akit még éppen láthatunk befordulni a sarkon, miután elindult otthonról egy levéllel a kezében:
— Mosley hadnagy kiruccant egy kis sétára. Lássuk csak, hová vezetsz engem!
Eredjünk utána, és a saroknál zsebeljük ki elsőként az arra járó férfi őrt, magunkévá téve az életerő italát (1).
![]() |
| A rendőr meglopása élet, erő, egészség! |
Természetesen tartsuk a megfelelő távolságot, mert amikor megáll körülnézni, nem lehetünk az orra előtt nagy fényességben. Amikor befordul balra dél felé, a sötét kapualjba állva várjuk meg a szemből jövő őrt, aztán közelítsük meg a jobbra látható fa járdát. Itt is álljunk meg a sötétben, mert a járda őrét is kizsebelhetjük: egy erszény (100) meg a szokásos közönséges nyílvesszők vannak nála (2). Mivel Mosley a sarkon megint megáll körülnézni, nem fogunk nagyon lemaradni tőle, úgyhogy könnyen utol tudjuk érni. Legközelebb egy női szolga jön szembe; nála szintén van egy erszény erszény (100; Σ: 200) (3). A piacteret elérve várjuk be az őrt és a civil férfit, akiknél szintén van egy-egy erszény (100+50; Σ: 350) (5), illetve a fal mellé rejtett papirusz által még egy alvilági levelezésbe is beleolvashatunk.
A piacot elhagyva Mosley balra fordul, mi viszont egy gyors sprinttel fussunk jobbra, és a részeg őr mögül vegyük el a palack nemes bort (50; Σ: 400). Visszafordulva Mosley-t utol fogjuk érni a következő saroknál, mert szerencsére elég gyanakvó ahhoz, hogy sokszor nézelődjön, így nem jut tőlünk túl messzire. Kövessük tovább a vízpart mellett, majd miután átmegy a hídon, mi még várjunk a sötétben addig, míg a női őr át nem jön szemből, nehogy észrevegyen minket. Türelmünk jutalma egy újabb erszény (100; Σ: 500), amivel elvileg meg is van a 6 kizsebelt ember. Érjük megint utol a hadnagy kisasszonyt, és jussunk el mögötte addig a lámpaoszlopig, ami alatt elejti a levelet, amit ekkor végre el tudunk olvasni:
— Valahogy kétlem, hogy véletlenül ejtette volna el azt a levelet. Jobb lesz megnézni, mi áll benne…
Elolvasás után Garrett így szól:
— Lássuk csak, ki jön el a levélért!
Megjegyzés: Nagyon fontos, hogy a levelet elolvasás után tegyük vissza a helyére, Mosley-t pedig ne kövessük tovább, különben azt fogjuk tapasztalni, hogy egyszer csak elbukjuk a küldetést.
Várjuk meg türelmesen a levél címzettjét, egy pogány futárt, mert innentől kezdve őt kell követnünk. Míg megérkezik, bőven van időnk bekukkantani a nyitható faajtós házba, ahol két jelzőfényt találunk a polcon és egy láthatatlanság italt a földön.
![]() |
| Hú, azt a harcsát visszafelé ki kell fognom! |
A levél új tulajdonosa jó sokáig tekereg az utcákon. A piactértől délre könnyen összefuthatunk az életerő itallal ellátott őrrel (ha mégsem, később mindent pótolhatunk), ami után nem sokkal elmegyünk egy dupla boltív mellett is, aminek az aljában egy kupac aranypénz (25; Σ: 525) hever. Ha nincs még messze a futár, akkor rögtön ezután a csatornafedél melletti kapualj mögött szaladjunk fel a lépcsőn, és söpörjük be a kupac rézpénzt (5) meg az aranypoharat (25; Σ: 555), illetve a kandallóból a tűz nyílvesszőt. Emberünket utolérjük a piactéren, ahol átkel a hídon, és észak felé veszi az irányt. Ha éppen jönnek szemből a hídon, ugorjunk át a szökőkútra és onnan a túlpartra (kissé északnyugati irányban, hogy ne essünk a vízbe). Az egyik saroknál szembejön egy őr, akinek az övéről egy erszényt (50; Σ: 605) lophatunk el. A pogány végül megérkezik a temetőhöz, ahol a Mechanisták rátámadnak, mire az vérezve bemenekül a kapun.
Megjegyzés: Miután a pogány befutott a temetőkapun, fussunk a bal zsákutcában lévő zárt fémajtó mögé, ahonnan kijött az egyik Mechanista. Nemsokára kijön egy másik is, de ne hagyjuk, hogy becsukódjon mögötte az ajtó. Ugyanis így könnyen bejuthatunk a temető elzárt részébe, ahol két aranypohár (2x25; Σ: 655) található az egyik kriptában, ahol a női zombi fekszik. Ha mégis becsukódna előttünk az ajtó, legfeljebb dobozok egymásra halmozásával juthatunk ide be, ami sokkal nehezebb művelet. A temetőből való kijutáshoz ugorjunk ki az utcára a déli kripta bejáratának tetejéről.
Az összeszaladt Mechanisták tanakodni kezdenek:
— Oda nem merészkedhetünk be! A temetők éjjel
nem biztonságosak az élők számára.
— [gúnyosan] Akkor tán haza is térhetnénk, s kovácsolhatnánk néked
egy gerincet!
— Ugyan miért mennénk be?! Ez az egyetlen kijárat, és te már megsebzéd
őt a nyiladdal. Ha nem jő ki hamarosan, elvérezvén bizonyosan ott leli
halálát.
— Rendben, csak csitítsd félénk szívedet – megvárjuk hát idekinn.
Az egyik Mechanista ekkor őrizni kezdi a bejáratot. Nem muszáj leütnünk, mert másképp is bejuthatunk a temetőbe.
Titkos helyszín: A temető keleti sarkánál az utca felé látszik két fáklyatartó, melyek közül a bal elfordítható. Ez megnyit egy titkos falat az egyik kripta belsejébe.
A temetőbe lépve Garrett így szól (ezt már fentebb „elsüti”, ha jártunk már a temető elzárt részében):
— Egy temető. Hah, ez aztán eredeti!
Mielőtt azonban beljebb merészkednénk, esetleg összeszedhetjük a városban található egyéb értékeket is. Nem maradt sok:
Ha közben érintjük a piacteret, szerencsés esetben egy párbeszédet hallhatunk meg két találkozó őrtől (normál fokozaton mindenképpen halljuk őket, míg a futárra várunk):
— Ahh! A fene essen belé!
— Mi az?
— Új csizma. Egy hetembe kerül, míg bejáratom ezt az átkozott lábbelit.
Addig viszont úgy járok benne, mint egy öreganyó!
— [gúnyolódva] Jaaj, csak nehogy feltörd a kis lábujjacskáidat!
— Áhh! Dugulj el!
Csak a teljesség kedvéért, nehéz fokozaton meg az alábbi párbeszédet hallhatnánk egy női és egy férfi őrtől a futár várása közben:
— Tudod, elgondolkoztam…
— Hmm, micsodán?
— Mi a pláne abban, hogy ilyen cifra egyenruhákat viselünk? Az ember
úgy gondolná, hogy nem akarjuk egyik tolvaj orrára sem kötni, hogy ki
közöttünk az őrmester, de még azt sem, hogy egyáltalán fegyveresek vagyunk,
akiket ellenük állítottak szolgálatba.
— Ez a főnökök miatt van, te hígagyú! Máskülönben sosem jegyeznék
meg, hogy kik közülünk az őrök és kik a szolgák. Nem várhatod el tőlük,
hogy megjegyezzék az arcunkat és a nevünket.
Menjünk vissza a temetőbe, és a nyitható kapukon át jussunk el a legbelső parcellába. A közelebbi kriptában a zombi mögül egy vázát (50; Σ: 830) szerezhetünk. Miután a vérző pogányt az utolsó kripta előtt sem látjuk, Garrett megjegyzi:
— Hová lett? Azt hiszem, mégiscsak kell lennie innen egy másik kijáratnak is!
Ami nyilvánvalóvá is válik, ahogy benyitunk a kriptába:
— Na, erre nem számítottam!
![]() |
Aki kíváncsi a forradalmian új krematóriumunkra, az fáradjon beljebb! |
Lépjünk be átjáróba, mire a küldetés véget ér.
| ← Zsarolás | Lap teteje | Vérnyomok → |