A Káosz Gyomrában
„A súlyok a mérleg mindkét serpenyőjében nagyban megnövekedtek. |
Feladatok:
- Ereszkedj le a Káosz Gyomrába, és keresd meg Konstantint!
- Cseréld ki az igazi Szemet a Kalapácsosok által készített másolatra!
- Pusztítsd el az átjárót, ahonnan a szörnyek előjönnek, mielőtt Konstantin befejezné a rituáléját!
Felső barlangok
A kiképzést leszámítva talán ez az egyetlen végig lineáris (ugyanakkor nagyon látványos) küldetés, így az útvonal a legtöbb helyen elég magától értetődő.
Olvassuk el a Kalapácsosoktól kapott papiruszt (az említett kristályok a négy elemi nyílvesszőre utalnak, amik az induló készletünk részét képezik). Mielőtt a közeledő rovarszörny és patkányember észrevenne minket, lépjünk be a vörös fényekkel borított alagútba, és várjuk be őket a sötétben, ahol leüthetjük mindkettőt.
 |
| Átszellemültebb arcot kérek, amikor az időalagútba lépsz! Újravesszük! |
Az előttünk lévő hosszú márványlépcső mentén háromszor is találunk lila barlangokat. Ezeken a helyeken mindig a barlangokat válasszuk a központi lépcső helyett, már csak azért is, mert ezekben összesen nyolc gáz nyílvesszőhöz juthatunk. A lépcsőn fölfelé jövő szörnyeket próbáljuk elkerülni, ami a barlangokba és árnyékokba húzódva nem nehéz feladat.
A lépcső alját elérve kövessük a fekete falú járatokat a lávatavon túli újabb barlangokba, majd az egyetlen elágazásnál menjünk balra, aztán mikor kiérünk a gyűrű alakú, lávató fölötti pillérre, ahol a pogány teremtmények „megszületnek” az idáig szálló nagy buborékokból, ugráljunk le az északi pilléreken.
Kristálybarlangok
A nagy kék kristályokkal vigyázzunk, mert ha hozzájuk érünk, veszítünk az életerőnkből. Tovább nehezíti a dolgot, hogy a jég nagyon csúszik, ugyanakkor az egyes kristályok tövében összesen hét víz nyílvesszőre elegendő vízkristályt gyűjthetünk be. Egy szinttel lejjebb három békaszörny ugrabugrál és újabb két víz nyílvesszőt találhatunk. Még lejjebb egy kristályokkal borított lesiklópályához érkezünk. Lecsúszás közben próbáljunk nem hozzáérni ezekhez, és a végén folyamatosan fékezzünk, hogy még a szemben, a fal tövében lévő kristályok előtt megálljunk. A kaland végén Garrett közli a véleményét:
— Ezt most inkább ne ismételjük meg…
Innen már láthatjuk is jobbra a három tűz elemet lebegni a szomszéd helyiségben. A szerzett víz nyílvesszőkkel ezek nem jelenthetnek gondot.
 |
Na, a forgatókönyv szerint itt jégdárdákat dobálsz |
A lávafolyam túlsó partján ne felejtsük el elvenni a három tűz nyílvesszőt, aztán haladjunk tovább délre. Csodáljuk meg a különös barlangokat, ahol szintén látjuk a megszületendő szörnyeket tartalmazó buborékokat, aztán folytassuk az utunkat. Amikor balra újra egy lávató partjához érünk, gyűjtsük be a további tűzkristályokat, ami öt tűz nyílvesszőt jelent számunkra.
Az újabb meredek lesiklás során próbáljunk minél jobbra húzódni, hogy elkapjuk a sziklaperemet, amin előre, a növények felé lesétálva hozzájuthatunk a négy gyümölcshöz a levelek alól. Kicsit visszább, ahol nem veszélyes a magasság, vessük le magunkat, és fejezzük be a lesiklást. A különös, fölfelé folyó vízesésbe egyszerűen ugorjunk bele, és haladjunk a sodrással. Egy ponton oldalt ki tudunk lépni a vízből, amire szükségünk is lesz, ha nem akarunk megfulladni. A végén essünk ki a víz alján a csillag szegélyű kürtő közepébe, ahonnan a víz egy új helyszínre sodor: egy óriási föld alatti fa tövéhez.
Középső és alsó barlangok
Ez még Garrett-et is lenyűgözi:
— Hah! Na, ez aztán NAGY!
 |
| Ha olyan magasra teszitek a bioűrhajó fedélzetére vezető bejáratot, mégis mit fog látni a kamera a mutáns erdőmérnökök érkezéséből?! |
Induljunk el az óramutató járásával ellentétes irányban, és üssük le a két szembejövő patkányembert. Amikor balra meglátjuk a bejáratot a fa törzsének belsejébe, húzódjunk közelebb, lődözzük le a pókokat, majd lépjünk be a törzsbe. Vegyük föl a földről a három gyümölcsöt, illetve az első teraszról a két moha nyílvesszőt. A hátul látható csillogó függöny létraként használható, de a földpilléreken ugrálva moha nyílvesszőkhöz juthatunk. A negyedik teraszon egy vörös pók van, ezt legegyszerűbben egy gáz nyílvessző feláldozásával iktathatjuk ki, hogy aztán a harmadik és negyedik teraszról a három moha nyílvesszőt megszerezhessük. Innen egy kötél nyílvessző segítségével juthatunk fel a legfelső teraszra, ahonnan északra húzhatjuk fel magunkat a fa egy oldalsó ágára, ahonnan egy szomszédos járatba mehetünk át.
Itt ne törődjünk a sok pókkal, csak jobbra fussunk fel az emelkedőn, és keletre szaladjunk át a varázslatos hídon, amire Garrett csak ennyit mond:
— Érdekes…
 |
| Dehogy kell kaszkadőr! Hidd el, ez biztonságos! De ha mégsem, csak ússz száz métert odalenn, és partra tudsz mászni… |
A pókok a hídra már nem követnek minket (vegyük észre, hogy ez alatt is szálldosnak a szörnybuborékok). A lila kövekkel megvilágított hídon próbáljunk sötétben maradni, mert oldalról energialövedék-záport kapunk a fényre lépve. A híd végén a Dark Project verzióban egy patkányember áll, a Gold verzióban nem találunk senkit. A következő szakaszon két patkányember járőrözik, felőlük intézkedjünk belátásunk szerint. A második lávató melletti sziklaperemnél vigyázzunk, nehogy beleessünk a lávába a hasadéknál.
Amikor elérjük az átjárót, amiből a szörnyeket tartalmazó buborékok az útjukra indulnak, Garrett így szól:
— Na, pusztítsuk csak el azt az átjárót, és adjunk egy kis esélyt a Kalapácsosoknak!
A megoldás a következő (bár ez sejthető a Kalapácsosok tippje alapján is):
- Sárga köd – víz nyílvessző
- Kék köd – tűz nyílvessző
- Fehér köd – moha nyílvessző
- Zöld köd – gáz nyílvessző
Az átjáró megsemmisítése után folytassuk az utat, másszuk meg az indákat, és a túloldalon érkezzünk meg Konstantin rituáléjának helyszínére.
A rituálé
Konstantin az előttünk elterülő hétágú csillag minden csúcsánál elhelyezett oltár előtt megidéz egy-egy színt és elemet, végül pedig a Szemhez járul, hogy ott fejezze be a szertartást. Ezalatt kell valahogy a Kalapácsosoktól kapott hamis szemet kicserélni az igazira. Ha Konstantin észrevesz minket, a sorsunk megpecsételődött: a visszaút lezárul, életerőnk folyamatosan csökkenni kezd, és ha szem előtt vagyunk, Konstantin még különféle lövedékeket is repít felénk.
A Szem cseréjére két mód kínálkozik. Az egyszerűbbik, hogy a maradék moha nyílvesszőkkel szőnyeget képezünk a hangos talajon, és amikor Konstantin nem lát minket, ezen csendben középre osonunk, és végrehajtjuk a cserét. A hollywoodi változat viszont úgy néz ki, hogy oldalt megkerüljük a rituálé hangos talajú terepét, és hátul felmászunk a helyszín fölé magasodó pillérre. Ha megvan még mindkét kötél nyílvesszőnk, azokat lőjük a plafonba úgy, hogy a második éppen középen, a Szem fölött legyen. Ezen másszunk le annyira, hogy végre tudjuk hajtani a cserét, aztán ugorjunk vissza a pillérre, ahonnan tökéletes kilátásunk lesz a végkifejlet végignézésére (ha csak egy kötél nyílvesszőnk volt, a pillérre már nem fogunk tudni visszaugrani, de természetesen kötélről lógva is nézhetjük az eseményeket).
Mivel a cserével még nem történik semmi különös, új, türelemre intő feladatot kapunk:
- Várj, míg Konstantin befejezi a rituáléját!
Az egyes oltáraknál a következő versikék hangzanak el tökéletlen pogány nyelvezettel – vagyis szinte „normális” nyelven, néhány pogányos szó használatával (profi fokozaton a második versre érkezünk meg):
— Inda nőj és tekeredj, zöldelljél és növekedj! Fojts, kötözz, hozz levelet, csavarodjon tövised! A falakat döntsed le, koszorúddal fedjed be! Lombom, idézd az indát, idézd a zöldet: hozd el a világot, mit látott szemed!
— Vihar, fújjál, homályt hozzál! Kavargó szeled árasszon vizet! Viharfelhő, nagy szelet hozz, sötét felleg, szórj villámot! Ködös dér, fagyos hó, idézd a vihart, idézd a szürkét: hozd el a világot, a régi időkét!
— Láng, hő, te égető! Kormos vessző, lánglepedő! Feketeség, kátrány, tus, szenesedő emberhús! Kerékfogak, olvadjatok, táncoljatok, ugráljatok! Dőremberek félelme, jöjj, a termést arasd le! Idézd a tüzet, idézd a vöröset: hozd el a múltat, mi nem halt még meg!
— Apály, dagály, jöjj és menj! Folyó vize, özönre kelj! Tomboló sár, szakadjon gát! Tenger hulláma, mocsár ingoványa, csatorna mocska, eresz iszapja, idézd a hullámot, idézd a kéket: hozd el a világot, mi újjá éled!
— Szikla, rengj és gördüljél! Oszlop, rázkódj, cserép, törjél! Téglarakás összedőljél, hasadj meg, hogy felőrlődjél! Fekete föld repedezz, és te ablak, töredezz! Földmunka és lerombolt fal, idézd a földet, idézd a barnát: hozd el újra az űzöttek világát!
— Éj sötétje, fojtott fény! Feketeség, lámpást törjél, fényességet kivégezzél! Nedvesség és nyirkosság, jó erősen fullasszál! Sötétbe bújjál dőre fény! Maradj ott benn, féld az éjt! Idézlek sötét, idézlek fekete: jöjj elő, én hívlak életre!
Ezután Konstantin középre megy, és a Szemhez szól:
— Nyílj meg számomra! Nyílj meg nekem! Nyisd meg az utam! Nyisd meg az ösvényt! Nyílj meg nekem! Nyílj meg!
Ha nem sikerült időben a csere (amire pedig rengeteg időnk volt), a küldetésünk a következő szavak kíséretében megbukik:
— Sikerült! Az ostoba vak dőrember kövének hatalma immár az enyém!
Ha viszont sikerrel járunk, a halála előtt Konstantin az utolsó leheletével még megállapítja a működésképtelen Szemről:
— Elárult engem!!!
 |
| Ki kevert vattacukrot a tűzijátékba?! Ezt is újravesszük, a felelős meg kifizeti a rontott jelenetet!!! |
Lehet örülni, megmentettük a világot, mellesleg jó kis befejező videót nézhetünk végig.