A barlangok éneke

(Csak Thief Gold)

Feladatok:

• Keresd meg Giry-t, és tudd meg, vannak-e hírei számodra!
• Keresd meg és lopd el a Víz Talizmánját!
• Juss ki a barlangokból!
• Szerezz zsákmányt 200 pénz értékben!
• Ne ölj meg senkit, akit a barlangokban találsz!

Megszerezhető zsákmány:

• Arany: 1725
• Drágakő: 300
• Egyéb javak: 895
• Összesen: 2920

Vásárlási tipp:

Víz- és moha nyílvessző, villanóbomba. Ezeken kívül bármi, ami jól esik.

A barlangok

Az eddigi pályák során sok barlanggal találkozhattunk már. Nyilván sejtjük, hogy a talizmán megtalálása nem egy-két percig fog tartani, de ne ijedjünk meg a feladatoktól, mert ezúttal garantáltan nem unalmas járatokban való bolyongással fog az időnk nagy része telni.

Megint az utcán kezdünk. Másszunk fel az íves kapura, onnan jobbra ugorjunk át a tetőre, illetve tovább nyugatra, ahol vegyük fel a moha nyílvesszőt. Ha az őr az előbb észrevett minket, most várjuk meg, míg lenyugszik, aztán ugorjunk be hozzá, és üssük le (és valóban ugorjunk ahelyett, hogy fel próbálnánk húzódzkodni, mert az itt nem túl célravezető). Odabenn a sajt mellett hat közönséges nyílvesszőt találunk, illetve az őr övén van egy kulcs, ami a lenti ajtót nyitja. Az utcán az iménti íves kapu mögötti duplaajtón túl a baloldali nyomásálló csatornaajtót ki tudjuk nyitni. Menjünk le a barlangokhoz, ahol gyorsan eljutunk Giry-hez:

— Azt hiszem, végül mégsem fogok információt szerezni Giry-től.

Szegény. Na mindegy, az életerő itala jól jöhet még nekünk, illetve elolvashatjuk a naplóját is.

Előrébb két kis pókkal találkozhatunk, amiktől ne zavartassuk magunkat. Ha utánunk is merészkednének a vízbe, megfulladnak maguktól. A vizes résznél a jobb falat követve ússzunk a víz alatti alagútig. Balról is közelíthetnénk, de arra sziklák potyoghatnak a fejünkre (amit ha túlélünk, egy víz nyílvesszővel jutalmazhatjuk magunkat, ami a leesett sziklák közelében van a víz mélyén). Mindenesetre a szürkés falat elérve ússzunk át az alagúton, és közben szedjük fel az útba eső víz nyílvesszőt.

A következő száraz barlangban rákemberek tanyáznak. Bár őket nem tilos megölni sem, egyelőre ne bántsuk őket. A jobb falat követve jussunk el egyenesen a vízig, ahol balra fordulva, és továbbra is a jobb falat követve menjünk át a szürke falú barlangokig. Útközben, a sötétben megvárhatjuk a hátunk mögül érkező rákembert, akinek a leütésére valószínűleg elkezd minket keresni az előttünk őrködő, eddig egy helyben álló példány is, akit szintén leüthetünk, mikor a közelünkbe ér. A szürke barlang végében, a csontok mellett újabb vízzel telt üreg látható négy moha nyílvessző mellett, ebbe ugorjunk bele, és másszunk is ki balra az első lyukon. A csontváz mellől vegyük fel a levegő italt, olvassuk el a könyvet, aztán ugorjunk be a vízbe a túloldalon, és dél felé úszva, majd balra fordulva jussunk el a következő helyig, ahol szárazra tudunk mászni (útközben lesz egy levegővel teli üreg, de olyan közel a kijárathoz, hogy nemigen lesz szükségünk rá).

A bejárat mögött egy rákember őrködik, a két lépcső közötti párkányon meg egy ezüströg (50) található. A lépcső tetejénél pedig megláthatjuk a dobozt, ahová az Őrzők a talizmánt rejtették, ami előtt egy kőlapon ismét olvashatjuk a figyelmeztetést, amit már az eligazításban is hallhattunk. A ládát ezért guggolva közelítsük meg.

Finom célzások arra, hogy maradjunk inkább távol…

A láda kinyitására azonban nem ér véget a küldetés, ugyanis nincs a talizmán a ládában:

— Üres. Most mi legyen?

Talán először is olvassuk el a pórul járt ember melletti levelet, és húzzuk ki belőle a két közönséges nyílvesszőt. Utána meg kövessük a furcsa hangokat az északkeleti kijáraton és a vízen keresztül, míg el nem jutunk Raoulhoz, egy meglehetősen furcsa remetéhez, aki azonnal heves hablatyolásba és áriázásba is kezd a kedvünkért:

— Megláttalak, te kishal! Ó, nem is, ez elég nagy hal… te is énekelni vagy itt? Újrajátszhatnánk Raoul és Valerius emlékezetes jelenetét a hídnál. Én kezdem. Éjszaka a városban. Raoul, az Operaház fiatal és jóképű tulajdonosa Lady Valeriusnak énekli:
— [énekelve] „Én, Raoul, megvádollak téged azzal, hogy becstelenül szerezted a vagyonodat!” – Erre Lady Valerius énekli:
— [női hangot utánozva] „Én, Lady Valerius, megszereztem az Operaházat, igen, méghozzá az orrod előtt. Most már a lábnyomomat is meg kell csókolnod.” – Most az Opera alatt élek, de visszajárok ételt meg egyéb holmikat lopni, amikre szükségem van. Nem rúghatnak ki! Raoult nem, hehe! Aztán lejöttek pókokat keresni, de ehelyett a szentély kincsét találták meg. Most már az is az övé. Láttam nála. Annak a tárgynak hatalma van! Te… te ellophatnád tőle, igen! Az aztán elszomorítaná. Lássuk csak, mit is énekelne… Ááá, már tudom! Lady Valerius, sírdogálva a szobájában. Énekel:
— [női hangot utánozva] „Én, Lady Valerius olyan, de olyan szomorú vagyok. Hová lett a kincs, ami egykor oly boldoggá tett engem?”

Ekkor kapunk tőle egy térképet és egy kulcsot, miközben így folytatja:

— Kell egy térkép? Raoulnak van térképe! Kell kulcs? Azt is megkaphatod tőlem. Ne feledd:
— [énekelve] „A csatornánál balra, és bár újabb az út jobbra, ez a bejutás titka. Most menj, menj, menj, fel, fel a kötélen! Miért mozdulsz ilyen lassaaaaan?” – Na, játsszuk megint újra az emlékezetes jelenetet Raoul és Valerius között a hídnál! Én kezdem… [hümmögés, krákogás]

Ezután – mint az érkezésünk előtt – ismét véletlenszerű áriák és motyogások következnek az alábbi variációkból:

— Ismerek egy utat az Operaház belsejébe, csendesnek kell lenned, mint egy ici-pici kis egérke…

— Ó, Lady Valerius, kegyetlen és igen gonosz, azt hiszed, legyőzhetsz engem?!

— A csatornánál balra, bár újabb az út jobbra. Balra menj a csatornánál, és íme, bejutottál! Igen, bejuuutoottááál!

— La-la-la-lúú, ha-ha-ha-húú…

— Ó, kegyetlen asszony, elvitted a kincset a régi Őrző szentélyből, de gonosz, gonosz asszony, miért, ó, miért vittél el mindent, mi az enyééém voooolt?!

— Elmondom hát szörnyű történetem, mely nem kissebbíti a dicsfényem, mert elvitték volna lányaimat is a… hmm-hmm, na-na-na, nem emlékszem a végére… olyan rég volt, de oly nagy dicsőség, hírnév vett körül…

Raoul házának tetején két moha nyílvesszőt találunk. Miközben mászunk föl a kötélen, Garrett summázza a helyzetet:

— Ennél a fickónál már régen lehullt a függöny, de pillanatnyilag övé a legjobb nyom, amin elindulhatok.

A feladataink is módosulnak:

• A furcsa remete zagyva ömlengése a legbiztosabb jele annak, hogy a talizmánt a barlangok fölötti Operaházba vitték. Találd meg az Operaházat, és törj be oda!
• Az Operaház tele van értékes díszekkel, és a város leggazdagabb vendégeit vonzza magához, úgyhogy ne távozz kevesebb, mint 2000 pénznyi zsákmánnyal!
• Mikor Giry, az informátorod még élt, gyakran hencegett azzal, hogy egyetlen éjszaka alatt mennyi pénzt szerzett az Operaházban. Derítsd ki, vajon igazat mondott-e; juss el a jegypénztárhoz és lopd ki a kassza tartalmát!
• A múlt héten olvastad, hogy az Operaház zenei rendezőjét egy ezüst fuvolával ajándékozták meg. Egy ilyen darab szép kis summát hozhat a feketepiacon! Találd meg!
• Egy magadfajta mestertolvajnak nem éri meg az Operaházat teleszórni hullákkal és vérrel. Vagyis zsebelj, rabolj, lopakodj, rejtőzködj, fuss is, ha kell, de ne ölj meg senkit!
• Ha megszerezted, amiért jöttél, juss ki az Operaházból a város utcáira!

Odafenn a túlsó kötélen ereszkedjünk le a csatornába. Az elágazásnál a szemközti párkányon egy levél hever; ha elolvastuk, Raoul tanácsa szerint induljunk el balra, és másszunk be a hasadékon, ahol Garrett megjegyzi:

— Ez tűnik a bejáratnak.

Alagsor

Előttünk hatalmas háttér díszletek és egy folyosó. Induljunk el nyugat felé (a folyosón jobbra), és törjük fel az első ajtót. Odabenn két tűz nyílvessző, egy gázakna és három villanóbomba van a belső fülkékben. Folytatva az utunkat a folyosón, balra el tudunk fordulni, ahol egy szolga jön-megy két helyiség között. A második helyiségben egy hatalmas kazánban ég a tűz.

Titkos helyszín: A kazán belsejében létra van, amin fölmászva és a falvédőt levágva bejutunk Raoul titkos szobájába.

A titkos szobában Raoul naplóját találjuk két arany gyertyatartó (2x50) és egy antik szőnyeg (150; Σ: 300) társaságában. A falon lévő gomb egy titkos ajtót nyit az emeleti termekre, de inkább másszunk vissza a létrán, és menjünk tovább délnyugat felé, a boltív mögötti, zöldes falú borospincékhez. A belső folyosón induljunk balra, míg meg nem látjuk a hordó alakú mélyedéseket a falon. A lenti sorban, a középső mélyedésben egy palack nemes bort (50; Σ: 350) találunk. Visszafelé kezdjük el követni a bal falat, be a zöld padlójú folyosókra. Balra egy kis fülkeszerű helyiség padlóján áll egy újabb palack nemes bor (50; Σ: 400). Folytatva az utat, eljutunk egy másik hordó alakú mélyedésekkel teli terembe, ahol a fenti sor középső mélyedése rejti a következő palack nemes bort (50; Σ: 450). Kövessük tovább a bal falat, fel egészen a külső folyosó rámpáján a fenti helyiségekig, ahol szintén zöld padlójú terem van néhány boltív mögött; itt a láda mellett találjuk a negyedik, utolsó palack nemes bort (50; Σ: 500).

Menjünk vissza a lenti boltívekhez. Északra lépcső vezet fölfelé, azonban még nem végeztünk az alagsorban, ezért legfeljebb a lépcső elé kitűzött levelet olvassuk el, de aztán a borospincék bejárati boltíve előtti folyosón induljunk keletre. Amikor elérjük a balra látható szürkébb falakat, forduljunk be. A középső medencéből halásszuk ki a két víz nyílvesszőt. Térjünk vissza a déli folyosóra, és folytassuk az utat keletre. A lépcső előtt balra egy csomó operaénekes és szereplő gyakorol (Kodály mester forogna a sírjában ezektől a szolmizálásoktól). Rögtön balra a ládában egy életerő ital rejtőzik. Menjünk is vissza a folyosóra, és át a majdnem szemben látható déli konyha és étkező helyiségekbe. A tűzhellyel szemben a falon egy tanulságos levél olvasható a szakácsnak címezve.

Innen délnyugatra menjünk fel a körbe vezető rámpán, és a szakács előtti asztalról vegyük el a két aranypoharat (2x25) és két aranytányért (2x50; Σ: 650). A folyosó nagyon hangos és amúgy sincs érték a közelben, ezért jussunk is vissza az alagsorba.

Titkos helyszín: A tűzhely belsejében létra vezet fölfelé, odafenn pedig egy ajtóként működő álfal, illetve egy másik kandalló egy-egy földszinti szobára nyílik.

A földszint

Úgy látszik, az Operaház már csak egy ilyen hely, errefelé a tűzhelyekbe rejtik a titkos feljárókat. Odafenn, a létrától keletre lévő titkos ajtó (vagy a mellette lévő kémlelőnyílás) megközelítésekor két művész beszélgetését hallgathatjuk végig:

— Pha! Szóval olvastad Cribs legújabb szerzeményét? Azt a zagyvaságot eljátszani a művészetem elpocsékolása!
— Ironikus, mivel a művészetedet amúgy is mindig pocséknak tekintettem.
— És ha ez még nem lenne elég, arra vagyok kényszerítve, hogy régi korok viseleteit hordjam!
— El sem tudom hinni, hogy az Operaház még mindig veszteséges. Itt van ez a sok alsó társadalmi osztályba tartozó népség, akik a jegypénztárakban meg a többi helyen dolgoznak. Mindent ellopnak, amihez csak hozzányúlnak. Valeriusnak ki kéne rúgnia az összeset.
— Most az egyszer egyetértek veled, Christine: ha megszabadulnánk a társadalom legaljától, az bizonyára megoldaná a dolgokat… de hogy jutnál élelemhez és fedélhez, ha kirúgnának téged? Ha-ha-ha-ha!
— Bumburnyák!

A mellettük lévő asztalon egy életerő ital és egy diadém (125; Σ: 775) hever. Két helyiséggel jobbra Lord Baffordnak egy műzvésznőhöz intézett hódoló levelét olvashatjuk el (ha erre jön az íjász őr, aki erre szokott járni vegyük el a kulcsát). Még tovább a folyosón, a lépcsőnél, egy újabb párbeszédet hallhatunk, ezúttal két őrtől:

— Csak hogy világos legyen: ha bármi baj történne, megduplázzuk az őrséget Lady Valerius szobájánál.
— Nem a jegypénztárnál? Mert hát… ha én tolvaj lennék, biztos oda mennék…
— De tekintve, hogy őr vagy és NEM tolvaj, világos, hogy hova mész, ha baj van?
— Ha baj van, valakinek őrizni kéne a ruhatáros lányt is. Teljesen egyedül van, és nincs kivel beszélgessen, hö-hö-hö…
— Majd ha őrparancsnok leszel, azt őriztetsz, amit csak akarsz. Addig is, hadd halljam: HOVÁ MÉSZ, HA BAJ VAN?
— Jó-jó, megyek őrizni azt a vizes kőmicsodát Lady Valeriusnál, ami senkit sem érdekel.
— Jó. És ha befejezted az álmodozást, javaslom, hogy folytasd az őrjáratot!

A következő kijárat balra a színfalak mögé vezet.

Nem fogok felsülni, nem fogok felsülni, nem fogok felsülni…

Vigyázzunk itt is az őrökkel, illetve olvassuk el a nekik szánt üzenetet a falon. Ha tiszta a levegő, másszunk fel a délkeleti létrán és ugorjunk át a déli párkányra, ahol a homokzsákok vannak. A zárt ajtók mögötti raktárból egy antik szőnyeget (150) és két arany gyertyatartót (2x50; Σ: 1025) vihetünk magunkkal. Másszunk vissza a létrán a színfalak mögötti részhez, illetve ha gondoljuk, kíváncsiságból merészkedjünk ki a színpadra:

— Szívesen megvárnám a finálét, de van egy olyan érzésem, hogy ideje továbbmenni.

Garrett-nek igaza van, úgyhogy húzódjunk is vissza a színfalak mögé, és távozzunk az északi folyosó felé. Itt két faajtó van, a második mögött balra polcon két vázát (2x100; Σ: 1225) találunk. Törjük föl folyosó végében lévő ajtót, ami egy elegánsabb folyosóra vezet. Menjünk egyenesen a sarokig, ahol bevárhatjuk az árnyékban az őrt, hogy leüssük (van egy kulcsa is). A sarok után északra van egy ajtó, ami mögött két őr tartózkodik. Ha van villanóbombánk, egyszerűen megoldhatjuk a helyzetet. A jutalmunk egy életerő- és egy sebesség ital, valamint két gáz- és hat közönséges nyílvessző. Olvassuk még el az üzenetet a falon, majd jobbra menjünk tovább a folyosón. Útközben balra lesz egy szoba, ahol három aranytányér (3x50) és egy váza (50; Σ: 1425) várja elkerülhetetlen sorsát. Mielőtt ismét elkanyarodik a folyosó, a sarkon térjünk be a jegypénztárba. Az első pultnál balra egy szolga valószínűleg meghallja hangos lépteinket, úgyhogy őt hallgattassuk el a husánggal, majd az északi falba rejtett első fülkéből emeljük el a kassza tartalmát: egy kupac aranypénzt (25; Σ: 1450). Ezután kerüljük meg a pénztárakat (a folyosón keresztül, vagy egyszerűen csak ugorjunk át az egyik kassza fölött), és menjünk ki az előcsarnokba. Nem baj, ha a sötétbe húzódva meghall minket az őr, legalább közel jön, hogy könnyebben leüthessük. A szökőkutas helyiségben a szobor fején van egy diadém (125; Σ: 1575), illetve maga a szökőkút két víz nyílvesszőt rejt. Mivel továbbmenve nem kerülhetjük el a ruhatáros hölgy figyelmét, inkább forduljunk keletre a szökőkútnál, ahol feljuthatunk az emeletre.

Első emelet és a Víz Talizmánja

Célozzuk meg a bal lépcsőt (észak), de a hangos lépcsőfokok helyett használjuk inkább a szegély faburkolatát, amibe a világítást is rejtették. Óvatosan (esetleg moha nyílvesszőt használva) lopakodjunk be a balra lévő terembe, ahol a két vendég ácsorog. Az őr övén, aki erre szokott járőrözni, egy sebesség ital van, míg az egyik vendég egy színházi látcsövet (50; Σ: 1625) hord magánál. Térjünk vissza a lépcsőházba, és a nagy váza mögött osonjunk ki az északi folyosóra, ahol balra fordulva haladjunk addig, míg ki nem érünk az előcsarnok emeleti részébe. Jobbra egy pár ácsorog meghitten, a férfinél egy ajándék nyakék (200; Σ: 1825) várja az új tulajdonosát. Menjünk vissza megint a központi lépcsőházba, és a halkabb szegélyeken maradva jussunk át a keleti lépcsők déli feléhez, ahol a lépcső feletti szobor mellett egy aranyrögöt (100; Σ: 1925) találunk (egy kötél nyílvessző segítségével tudjuk megszerezni).

A déli kijárat egy folyosóra nyílik, ahol nyugat felé indulva balra az első ajtó mögött, a kandallóval szemben két aranypoharat (2x25; Σ: 1975) vehetünk el az asztalról. A folyosón a másik irányban (kelet) egy elágazáshoz érünk, ahol forduljunk be jobbra. Két sarok után jobbra egy kis körfolyosó nyílik, ahol az első asztalon három díszes pohár (3x15), a hátsón pedig három aranytányér (3x50; Σ: 2170) kéredzkedik a zsákunkba.

Titkos helyszín: A körfolyosó nyugati feléből a középső fal alja egy titkos nyitható panel, ami egy belső csigalépcsőre nyílik.

A titkos lépcsőházba lépve Garrett „hangosan elmosolyodik”:

— Á, egy rejtett bejárat!

Szerinted a főnök észreveszi, hogy babráltuk az automata buborékfújó játékát?

Fent egy újabb panel, amit a tőle balra lévő zár nyit, pontosabban az a kulcs, amit Raoul-tól kaptunk. Ha a szobában balra megyünk körbe, mindkét őr háttal lesz nekünk. A ládában, melyből a kék buborékok szállnak fel, természetesen a Víz Talizmánja van – a láda a titkos bejárattal szembeni polcon lévő kis dobozban található kék kulccsal nyílik. Az asztalon egy levelet találunk egy újabb kulcs kíséretében, mely (mint az a levélből kiderül) majd az ezüst fuvola széfjéhez fog jól jönni. Ugyanezen az asztalon a kis doboz egy gyűrűt (100; Σ: 2270) rejt.

Menjünk vissza a titkos lépcsőházon át az első emeleti folyosóra, ahol induljunk balra, majd az elágazásnál forduljunk jobbra, ahol hamarosan eljutunk a vörös szőnyeges páholyokig.

A legelsőben jobbra egy női vendégtől egy színházi látcsövet (50; Σ: 2320) lophatunk.

Drágám, ugye most már nem fogsz nyafogni, hogy vigyelek valami előkelő helyre szórakozni?

A következő, középső páholyban a férfi vendég övéről lopjuk el az erszényt (100; Σ: 2420), míg a partnerével beszélget:

— Valerius és Cribs legújabb operája az emberi elme kiválóságának bizonyítéka. Az ember győzedelmeskedik a természeten. Ahh, teljes mértékben a kedvenc témám!
— Ennél jobban nem is lehetnék más véleményen. Ez az opera sokkal inkább egy paródia, mint a kiválóság bizonyítéka. Az egyetlen dolog, amin győzedelmeskedtek, az szegény fülem volt, ettől a rettenetes zenétől, amit Cribs írt.
— Hah! Csak megsértődtél, mert Cribs szereti a tragikus befejezést!
— Egyáltalán nem erről van szó! Amióta Valerius átvette a vezetést, el kell viselnünk ezt a Cribs uraságot és a perverz kis operettjeit az indákkal meg gonosztevő fákkal – micsoda egetverő ostobaság! Hogy bírod ezt?
— Hmm, jól! Amondó vagyok, kell az újdonság!

Az utolsó páholyban újabb színházi látcső (50; Σ: 2470) szerezhető, végül kijutunk a túlsó folyosóra. Az első elágazásnál forduljunk jobbra, és a fémajtóval egyelőre nem törődve menjünk el a folyosó legvégéig, ahol nyissuk ki a faajtót. A szürke téglás folyosón törjük fel az egyetlen ajtót, aztán hallgassuk meg a szörnyű próbát:

— [énekelve] „De várjunk csak, kit látnak szemeiiim? Ki merészeli kivágni a saját fáááiiim?!”
— Nem rossz, de próbáljuk egy kicsit mérgesebben, valahogy így: [női hangot utánozva] „De várjunk csaaak, kit látnak szemeiiim? Kiii merészeli kivágni a saját fáááiiim?!”
— „De várjunk csak, kit látnak szemeim? Ki merészeli kivágni…?”
— Nem, NEM! Nagyobb átéléssel! És hangsúlyozd ki a „merészeli” szót! Valahogy így: [férfihangon énekelve]: „Ki merééészeliii kivágni a saját fáááiiim?!”
— [mérgesen] Jobb ötletem van! Miért nem TE énekled el Conandra, az erdő hercegnőjének a szerepét? És ha már itt tartunk, miért nem keresel magadnak egy másik női főszereplőt?!
— Ha! Talán meg is teszem!
— Remek! [maga elé] Tehetségtelen bumburnyák tuskó!

A távozó nőt küldjük pihenni, aztán olvassuk el az asztalon található levelet, majd nyissuk ki a széfet a kulccsal, melyet Lady Valerius szobájában találtunk. A széfben természetesen a keresett ezüstfuvola (150; Σ: 2620) van:

— Ez szép kis summát fog hozni!

A második emelet

Térjünk vissza a hangos folyosón a fémajtóig, amit az imént figyelmen kívül hagytunk. Odabenn egy könyvtárat látunk, középen csigalépcső vezet fölfelé. A fenti szobában az egyik könyvben elolvashatjuk annak a darabnak az első felvonását, melyből az előbb hallottunk elpróbálni egy részletet. Garrett valahogy másképp értékeli a művészetet, mint az idejáró operakedvelők:

— Heh… Az emberek komolyan pénzt adnak azért, hogy ezt a társulatot lássák?

Nyissuk ki az emeleti ajtót, és óvatosan merészkedjünk ki. Sok az őr, és itt is hangosak a folyosók. Forduljunk kétszer balra, míg a páholyok mögötti halk szőnyeget el nem érjük. Balra egy asztalon egy vázát (50), a páholyban, a vendég övéről meg egy erszényt (100; Σ: 2770) szerezhetünk. A folyosón menjünk délre (a két szőnyeg között érdemes moha nyílvesszőt használni az őrök miatt), aztán mikor balra meglátjuk a sárga szőnyeggel borított helyiséget, forduljunk be. Balra az első páholy párkányán egy elhagyott színházi látcső (50; Σ: 2820) árválkodik.

Titkos helyszín: A második emeleti folyosók délnyugati sarkában a zászlót levágva egy rejtett utat találunk a földszinti ruhatárakhoz.

A jelenlegi páholyoktól a délnyugati sarokhoz a legrövidebb út a folyosón balra indulva vezet. Az első saroknál használjunk moha nyílvesszőt, hogy ne csapjunk zajt az őröknek, akik Lady Valerius ajtaja előtt állnak, aztán forduljunk jobbra. Miután levágtuk a délnyugati zászlót, másszunk be a hasadékon, majd le a létrákon, ahol nyissuk ki a titkos panelt, ami a ruhatárakra nyílik. Jobbra az első, alsó mélyedésben egy erszényt (100; Σ: 2920) találunk. Az ajtót kinyitva üssük le a meglepett ruhatáros hölgyet, majd balra távozzunk a duplaajtón.

Pedig volt jegyem, csak biztos kiesett a zakóm zsebéből!

Most már az sem baj, ha az őrök utánunk erednek, csak vágjunk át az előcsarnokon a kijáratig, és fussunk ki az utcára, ahol befejeződik a küldetés.