Lord Bafford birtoka

Feladatok:

• Lopóddz be Lord Bafford birtokára! Legjobb, ha leütöd az őrt, vagy csak ellopod a kulcsát, amivel a kútházon keresztül bejuthatsz a birtokra.
• Lopd el az értékes jogart feltűnés nélkül!
• Szerezz 700 pénznyi zsákmányt a birtokról!
• Ne ölj meg senkit!
• Térj vissza a város utcáira!

Megszerezhető zsákmány:

• Arany: 914
• Drágakő: 250
• Egyéb javak: 265
• Összesen: 1429

Vásárlási tipp:

Ha a kiképzési pályát megcsináltuk, és elloptuk az egyetlen megszerezhető zsákmányt, a vásárlási képernyőn 350 pénzből tudunk gazdálkodni. Ebből kitelik pl. egy életerő ital és két víz nyílvessző, de igazából mindegy, mit veszünk, mert az induló felszerelésünk mindenre elég lesz.

Bejutás a birtokra

Az utcán kezdünk a főbejárat előtt. Egy igazi tolvaj természetesen ha csak teheti, soha nem a főbejáraton keresztül sétál be valahova, no meg a kapott feladatok is sejtetik, hogy van más út is befelé (és persze nem mellesleg itt rengeteg őr van, úgyhogy nehéz dolgunk is lenne). Amíg az utcán vagyunk, az őrök ránk sem hederítenek, nekünk viszont érdemes figyelni rájuk, mert egy nem mindennapi beszélgetésnek lehetünk fültanúi:

— Hé, holnap megyek a medveviadalra. Nem akarsz velem jönni?
— Áhh! Nincs az a pénz!
— Micsoda??? Puhány vagy! A medvéknek most új szájkosaruk van, ráerősített pofatüskékkel. Mikor legutóbb ott voltam, kiszúrták egymás szemét, hö-hö…
— Jaj, ne má'! Rosszul vagyok ettől! Bezzeg, mikor kissrác voltam…
— Ha! Meglep, hogy éppen itt dolgozol! [Gúnyolódva:] „Jaaaj, vér! Felfordul tőle szegény gyomrom!”
— Fogd be, bumburnyák! Vért akarsz? Néhány éve kellett volna ott lenned! Én mondom, az akkori medvéket aztán megérte látni! Azoknak nem volt ám szükségük pofatüskékre, borotvapengés nyakörvekre, lábkampókra meg mindenféle ilyen vágószerszámokra, amiket mostanában rájuk szíjaznak.
— Lábkampók sem? Akkor mit csináltak? Egyszerűen egymásnak ütődtek?
— Heh! Neeem… az akkori medvéknek ujjnyi hosszú karmaik voltak! És veszedelmes fogaik!
— A medvéknek? Te most ugratsz? Ezek csak rühes, de jámbor jószágoknak tűnnek… legalábbis míg fel nem fegyverzik őket.
— Na, ezért nem bírom én manapság a medveviadalt. Nem tudod, miről maradtál le. A mai medvék egyszerűen nem olyanok, mint régen.
— Hűha! Gyilkos medvék…! Azt megnéztem volna…

A bejárat előtt elhaladva menjünk dél felé, át a vörös téglás boltív alatt. Miután elhaladtunk a hangosan kattogó szerkezet mellett, tőlünk balra egy újabb, szürke boltív bal falában találunk egy mélyedést, benne tizenkét közönséges- és négy víz nyílvesszővel. Továbbmenve hamarosan megláthatunk egy felnyitható csatornafedelet, amin keresztül menjünk le a csatornába.

A csatornában az első elágazásnál forduljunk jobbra, és menjünk egyenesen, míg egy faajtóhoz nem érünk. Az ajtón túl, a földön találunk egy nyakláncot (200) a vízben, illetve egy kapcsolót a falon, ami nyitja a helyiség melletti rácsot. Használjuk a kapcsolót, és a felemelkedett rácson túl található létrán másszunk föl a felszínre.

Pont a kútház mögé érkezünk (ahová jöhettünk volna a felszínen is, de akkor szegényebbek maradtunk volna). A vidáman nótázó síkrészeg őr övéről lopjuk le a kulcsot, nyissuk ki vele az „őrzött” kútházat, és ugorjunk. Na, megint vizesek lettünk, csak most – szó szerint – nyakig benne vagyunk.

Kezdjünk úszni nyugat felé, míg egy nagyobb helyiségbe nem érünk, ahol víz folyik a plafonról. Vegyünk egy nagy levegőt, és a víz alá merülve ússzunk át a déli falon található hasadékon.

Kezit csókolom, a csőtörés miatt jöttem…

A túloldalon egy kis barlang van, ahol bukjunk a felszínre, és másszunk ki az északi parton. Ha szerencsénk van, a szemben lévő kis pókok nem vettek észre minket. (Hogy nem is kicsik? Na, majd meglátjuk, hogy azok.) Húzódjunk minél jobban árnyékba, és nyugodtan nyilazzuk le a pókokat; a „ne ölj” parancsolat rájuk nem érvényes. A talaj itt földből van, szóval a célt tévesztett nyilaink nem törnek össze, azokat nyugodtan összeszedhetjük, ha már biztonsággal átkelhetünk a túloldalra. Amiért jöttünk, az a ládában van: egy gyűrű (100; Σ: 300). Garrett megjegyzi:

— Ha már itt vagyok, valamit magamnak is összeszedhetek

Ússzunk vissza a víz alatti alagúton, majd a felszínen balra fordulva ússzunk tovább, míg partot nem érünk. A hiányzó fal helyén keresztül be is mászhatunk végre a házba. Garrett is nyugtázza a helyzetet:

— Végre idebenn!

Talán ez volt a lőszerraktár annak idején…? Mindegy, a hiányzó fal és talaj most kapóra jön.

Alagsor

Az ajtó mögött egy terem, balra a kijárattal, ahonnan egy újabb párbeszédet hallhatunk két őrtől:

— Gondolkoztam… az Uraság igazán feljavíthatná egy kissé a biztonságot.
— Ezt meg hogy érted? Mi a baj velünk?
— Nos, velünk semmi, de arra gondoltam, hogy többet kéne odakint őrködnünk.
— Ez hülyeség! Amiatt kell aggódnunk, ami idebenn történik!
— Nem, úgy értem, akkor már azelőtt elkaphatnánk őket, hogy bejutnának, te bumburnyák!
— Óóóóóóóóó…!

Még a párbeszéd alatt nyissuk ki az egyik oszlop tövében lévő ládát egy életerő italért, majd ha végeztek az őrök, eredjünk a keletre néző sötét folyosóra induló után. A husánggal való leütés nem gyilkosság, szóval nyugodtan kiiktathatjuk az őröket, ha gondoljuk (habár igazi tolvaj nem hogy nem ont vért, de teljesen észrevétlen is marad – ennek ellenére a leírásban gyakran nem az elegancia, hanem a lehetőségekhez képesti egyszerűség lesz a szempont). A folyosó jobbra fordul, majd egy zöld mohás(?) padlózatú terembe torkollik, balra fémes talajjal. Ha az őröket nem küldtük szunyókálni, kerüljük meg a fémtalajt, egyébként meg nyugodtan keljünk át rajta, és a szemközti folyosó végében lévő ládából vegyük ki a két villanóbombát.

A folyosó északi végében lévő csigalépcsőn menjünk fel, és szerezzük meg a rézpénzeket (5; Σ: 305) a lépcső tetejénél található jobboldali, falnak támasztott ládából. A másik ládában csak egy értéktelen váza van.

Tipp: A használhatatlan tárgyak nem kerülnek a leltárunkba, és ezeket csak letenni vagy eldobni tudjuk. A használat gombbal elhajítjuk ezeket a tárgyakat, ami zajjal jár, míg a tárgy letevése gombbal csendben szabadulhatunk meg tőlük (főleg, ha guggolva tesszük le őket).

Földszint

A lépcsővel szembeni kijáratnál induljunk el jobbra dél felé, és haladjunk el az alvó szolga szobája mellett, míg egy szélesebb folyosót nem látunk jobbra. Ha egyenesen továbbmennénk, szerencsés esetben újabb párbeszédet hallhatunk két szolgától (néha kicsit sertepertélni kell a kiváltásához):

— Esküszöm, soha nem láttam még ilyen alacsonyan a folyók vízszintjét!
— Na és az aszálykor tizenkét éve? Akkor is majdnem ilyen rossz volt a helyzet.
— Szinte gyalog át lehet sétálni Palakőhidára!
— Hehehe…az Újpiac nem nagyon örülne ennek!

Menjünk végig az előbbi széles folyosón, a végén jobbra egy ajtót találunk, ami a konyhába nyílik. Jobbra, a polcon egy arany váza (100; Σ: 405) található, a szakács pedig balra, háttal áll nekünk. Biztos nagy munkában van, hiszen a szemközti falon lévő levélből kiderül, hogy épp nincsenek vele megelégedve, szóval ki kell tennie magáért. Küldjük hát pihenni szegényt (husáng), és távozzunk a déli ajtón, onnan pedig jobbra a helyiség másik kijáratán keresztül.

A birtok elegánsabb részeinek földszinti részén vagyunk, orrunk előtt egy díszes, „B” betűvel jelzett zászló. Ezeken a helyeken járőrözés folyik, szóval használjuk szükség szerint a víz nyílvesszőket a fáklyák kioltására, illetve likvidáljuk az őröket tetszés szerint.

Balra egy sor át- és feljárót találunk, közülük az utolsó előtti becsatlakozó helyiség az emeletre vezet – itt menjünk fel egy kis szobába, ahol egy újabb arany vázát (100; Σ: 505) találunk, majd térjünk vissza a földszintre. A lépcső aljánál balra (nyugati irányban) van egy ajtó, a mögötte lévő szobában az északi fal előtti padon meg egy díszes pohár (15; Σ: 520). Jöjjünk vissza innen is ugyanazon az ajtón (a szoba másik kijárata a főbejárat mögötti előtérbe vezetne, ahol eléggé szem előtt lennénk), és ha eddig nem tettük meg, elolvashatjuk az oszlopra tűzött levelet.

A balra lévő ajtó egy érdekes festményekkel teli átjáró a földszint északi felébe, ami nagyjából tükörképe annak a helynek, ahol az előbb voltunk. Útközben jobboldalt az asztalon találunk egy aranytányért (50) és egy vázát (50; Σ: 620). Az ajtón túl balra van egy másik előtérre nyíló szoba is, az asztalon némi ezüstpénzzel (12; Σ: 632). A szobából visszajövet menjünk fel balra a lépcsőn (vigyázzunk az itt járkáló őrre). A ládában találunk egy palack nemes bort (50; Σ: 682). Innen továbbhaladva jussunk fel az emeletre.

A felső szint és a jogar

A folyosóra kilépve forduljunk jobbra, a sarkon pedig balra. A tőlünk most jobbra lévő helyiség az őrök szállása, ahonnan a főbejáratot védelmező egyik őrhely nyílik, illetve lépcső visz fel a hálóhelyekhez. Odafenn a jobb hátsó láda rejt egy kupac ezüstpénzt (12; Σ: 694). Térjünk vissza a folyosóra, és haladjunk tovább. Menjünk el az előtérbe levezető csigalépcső mellett, míg jobbra meg nem látjuk az őrök másik hasonló szobáját. Másszuk meg itt is a lépcsőket, ahol ezúttal elég nagy rendetlenség fogad, de a sarokban itt is lesz egy láda egy újabb kupac ezüstpénzzel (12; Σ: 706).

Visszatérve a folyosóra menjünk tovább, a sarkon forduljunk balra. A két szobor közötti helyiség az asztalon egy aranyvázát (100; Σ: 806) rejt.

Kicsit tovább a folyosón balra egy tetőudvarra nyíló helyiség van fákkal, pázsittal. Az udvaron lépcsők vezetnek fel egy magasabb szintre, ahol látszólag a földszinti úszómedencére néző „páholyokon” kívül semmi érdekes nincs, de ez nem így van. Itt az ideje ugyanis, hogy megszerezzük a küldetésünk célját, méghozzá igen stílszerűen. Az idefenn látható egyik zászló mögött egy titkos folyosó található, ami rögtön elénk is tárul, ha a kardunkkal vagdalkozunk egy kicsit.

Ööö… az úgy volt, hogy jött egy erősebb szél, és leszakadt. A kard? Azt csak itt találtam…

A feltárt folyosó végén egy helyiség felső gerendáin találjuk magunkat, alattunk egy igen éber őrrel, aki a legkisebb neszre is megkondítja a teremben lévő gongok egyikét. Csendben ugorjunk le a sarokban lévő bejárat fölötti területre (ha esés előtt guggolunk, halkabban érkezünk), onnan pedig a szőnyegre. Megkönnyíthetjük a dolgunkat, ha egy villanóbombát dobunk az őr lába elé, miközben felénk fordul, majd gyors földet érés után le is ütjük, hogy vissza se térjen szegény szeme világa…

Vajon ez a járat direkt nekünk készült, vagy Bafford is így szokta megközelíteni ezt a helyet…?

Végre vegyük szemügyre, mit is őrzött ez a derék fickó annyira:

— Ha! Ez egy trónterem! Hogy te mekkora sznob vagy…

Garrett megjegyzése már nyilván Baffordnak szólt, nem pedig szegény áldozatunknak… A trónnal szemben egy kis polcon ott a megérdemelt jogar is.

— Ezzel megvolnánk!

A maradék zsákmány, kijutás a házból

Vegyük el a kulcsot az előbb leütött őrtől, különben nem fogunk tudni kimenni a bezárt teremből. A helyiségből kilépve figyeljünk a többi őrre is, mert vannak egy páran. A talaj itt nagyon hangos, úgyhogy ha csak lehet, szőnyegről-szőnyegre ugorva közlekedjünk. Az itteni őrök mindegyikénél van egy-egy további kulcs a trónteremhez, tehát nemcsak a titkos úton jöhettünk volna. Forduljunk észak felé, és menjünk be az első ajtón jobbra. Ez Lord Bafford hálószobája, ahol is egy asztalkán egy diadémot (125; Σ: 931) és négy kupac ezüstpénzt (4x12; Σ: 979) találunk.

A szobából kilépve jobbra menjünk tovább, és az elágazást elhagyva nyissunk be a balról nyíló ajtón a könyvtárba. A sok könyv láttán nekünk is az juthat eszünkbe, mint Garrett-nek:

— Kíváncsi vagyok, vajon olvassa is ezeket, vagy csak mutogatja őket…

A könyvtárban egy-egy elolvasható tekercset, illetve könyvet találunk, valamint egy nyakéket (200; Σ: 1179) az egyik asztalon. A túloldali ajtó mögött már jártunk (ott érkeztünk az emeletre), úgyhogy inkább menjünk vissza az elegáns folyosóra. Ezúttal forduljunk jobbra az elágazásnál (eddigre talán már leütöttük az összes őrt, úgyhogy vígan csattoghatunk a visszhangzó folyosón). Hátul megláthatunk egy szűk kis lejáratot sok-sok lépcsővel, ami Bafford pénzszámoló „dolgozószobájához” vezet. Odalenn egy kis ládikóban találunk egy palack nemes bort (50; Σ: 1229), egy könyvet a bevételekről és kiadásokról, valamint egy újabb kulcsot a falon a trónteremhez.

Másszunk vissza a lépcsőkön, és folytassuk jobbra a körutat. Az elágazásnál balra egy étkezőt találunk két újabb palack nemes borral (2x50; Σ: 1329), jobbra pedig egy másik helyiséget (az asztalból ítélve talán szintén étkező), ahol a szemben lévő ajtó melletti polc tetején rejtőzik egy apró gyűrű (100; Σ: 1429).

Most már tényleg végeztünk, ideje hát távozni.

Rekordkísérlet: Fejest ugrom tíz méterről egy kétméteres medencébe. Gyerekek, ezt otthon ne próbáljátok ki!

Talán a leggyorsabb és legstílusosabb módja ennek, ha a nyugati ajtón kilépve a folyosón jobbra megint meglátogatjuk a tetőkertet, majd a már látott hívogató földszinti medencébe leugrunk, amiből északi irányban másszunk partra. Továbbra is északnak tartva, menjünk ki a középső kijáraton, ahol egy kapcsolóval felnyithatjuk egy utcára néző oldalsó kijárat csapórácsát, és távozhatunk a házból.