A LUTHER-RÓZSA

A keresztyén ember szíve rózsákon pihen, ha ott székel a kereszt közepében.

Luther Márton levele Spengler Lázárhoz Nürnbergbe, 1530. július 8-án:

Minthogy tudni szeretnétek, hogy pecsétem jól sikerült-e, elmondom, milyen gondolatokat akartam pecsétnyomómon, teológiám ismertetőjegyén, megmintázni.

            Benne kellett lennie elsősorban a keresztnek: Fekete kereszt a szívben, amelynek természetes színűnek (piros szív) kellene lennie, hogy állandóan emlékeztessen a Megfeszítettbe vetett hit boldogító hatalmára, Mert akkor leszünk igaz emberek, ha szívből hiszünk. Ez a kereszt fekete ugyan, megöl és fájdalmat okoz, de meghagyja a szívet eredeti színében, nem semmisíti meg a természetet, hanem életben tartja…

            Az ilyen szív fehér rózsán pihen. Azt jelenti ez, hogy a hit örömöt, vigasztalást és békességet terem, tehát viruló fehér rózsákon vezérel bennünket. Nem úgy adja a békét és örömöt, mint a világ! Ezért kell fehérnek és nem pirosnak lennie a rózsának. Mert a fehér a lelkek és az angyalok színe.

            Ez a rózsa égszínkék mezőben virul, mert az ilyen lelki és hitbéli öröm az eljövendő öröm előhírnöke már most a hitben élve és reménységben hordozva. De még nem az igazi öröm.

            Ezt a mezőt aranygyűrű veszi körül. Az ilyen boldogság ugyanis örökké tart a mennyben, nincs vége, drágább minden örömnél és vagyonnál, ahogyan az arany a legnemesebb és legdrágább ásvány.

            Krisztus, a mi szerelmes Urunk legyen lelketekkel a másik élet beköszöntéig. Ámen.

(Az idézet forrása: Krisztus tanúja – LUTHER ÉLETE; Horst Beintker művéből magyarra fordította: Dr. Pálfy Miklós; Kiadja: az Evangélikus Sajtóosztály; először 1959-ben, és 1993-ban is.)                                          Válogatta: G. A.