„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn. 3,16)

ARANY EVANGÉLIUM & HALAK

Honlapom fejlécében, arany csíkban olvasható a dióhéj-evangélium, közismert névenaz un. Arany-evangélium (Jn 3,16) szövege és felette két stilizált Hal rajz látható. Miért kerütek ide és mi a közös az írott és rajzolt kijelentésben? AZ ÚR JÉZUS KRISZTUS! Ő honlapom „tartalma” és a teljes Szentírás „főtémája”, s így a keresztyének, a Christianusok (=Krisztust követők) ősi hitvallásának „tárgya”:

JÉZUS KRISZTUS ISTEN FIA MEGVÁLTÓ!

Szeretnék kicsit bővebb információt is adni ezekről, ezért segítségül hívom egyrészt reformátorunkat,
Dr. Luther Mártont; ő egyik igehirdetésében szól a Biblia kulcs-verséről. Betű szerinti szemelvényeket közlök a hazánkban 110 éve megjelent gyűjteményes kötetből. (Részletesen lásd:

 http://web.t-online.hu/garainyh/5/hazikincstar.html Írásaink, Házi kincstár cím alatt)

Másrészt egy mai keresztyén lexikon HAL IΧΘΥΣ szócikkéből idézek néhány gondoltot. Végül a világhálón tallózok. (További lehetőség az egyéni internetes kereséshez pld.:

http://www.google.co.hu/search?as_q=&num=100&hl=hu&btnG=Google+keres%C3%A9s&as_epq=J%C3%89ZUS+KRISZTUS+ISTEN+FIA+MEGV%C3%81LT%C3%93&as_oq=&as_eq=&lr=&as_ft=i&as_filetype=&as_qdr=all&as_occt=any&as_dt=i&as_sitesearch=)

Mielőtt elolvasnánk az Arany-evangéliumról szóló tanítást, fohászkodás gyanánt is, kattintsunk a Nyíregyházi Evangélikus Nagytemplom harangjátékának a képére, s hallgassuk ennek az énekversnek a dallamát: (Összeállította: G. A. – Nyíregyháza, 2006. Pünkösd)

„Jövel, Szentlélek Úristen,

Töltsd be szíveinket bőven!”
 

PÜNKÖSDHÉTFŐN

Evangyéliom: János 3. rész.

Mert úgy szereté Isten e világot, hogy az ő egyetlenegy Fiját adná, hogy minden, valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen. Mert nem azért bocsátá Isten az ő Fiját e világra, hogy kárhoztassa e világot, hanem hogy megtartassék e világ ő általa. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik, a ki pedig nem hiszen, immár elkárhoztatott: mert nem hitt az Isten egyetlenegy Fijának nevébe.  

Ez pedig a kárhoztatás, hogy Világosság jött e világra; de az emberek inkább szerették a setétséget, hogy nem a Világosságot: mert az ő cselekedeteik gonoszok valának: Mert valaki gonoszúl cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megyen a világosságra, hogy az ő cselekedetei meg ne feddettessenek. A ki pedig igazán cselekszik, a világosságra megyen, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalók legyenek, hogy azok Isten szerint valók.

Egyházi beszéd.

Ez az evangyéliom egyike az új-szövetségben előforduló legmagasztosabb beszédeknek ’s ha lehetséges volna, méltán véshetnénk azt aranybetükkel szívünk táblájára. Legalább ezt a vigasztaló igét minden kereszténynek könyvnélkül tudnia kellene ’s szivében naponként elmimádkoznia, hogy e szavak vérébe menjenek át ’s azokat megtanulván vigasztalásra ’s a hitben való megerősödésére használhassa. Mert olyan szavak ezek, melyek a megszomorodott szivet megvidámitják ’s a holt embert is megeleveniteni képesek, ha hit által rendületlenül ragaszkodunk azokhoz. Mivel azonban e szavakat gyarló emberi nyelv egész mélységükben kifejezni és kimeriteni nem képes, buzgó imádságban kérjük az Istent, hogy Szentlelke által ezen igéket szivünkbe írja bele, hogy azoknak értelmét felfogván, bennünk vigaszt és örömet találjunk. Ámen.

Eme magasztos, vigaszteljes és üdvös beszédnek eleje és veleje abban foglaltatik, hogy Isten a világot szerette, még pedig annyira szerette, hogy egyetlen egyszülött Fiát adta, hogy mi emberek az örök halál martalékai ne legyünk, hanem örökéletet vegyünk. Mintha azt mondaná a mi drága Krisztus Urunk: Halld ember, ime én egy kiválóan gyönyörű képet rajzolok eléd, nagy, megbecsülhetetlenül drága kincset tárok fel előtted, aminőt csak ember valaha kívánhatott és elnyerhet, mely örökre gazdaggá és boldoggá tesz tégedet, mert ezen ajándéknak gyümölcse és haszna oly nagy, hogy még gondolattal felérni is képtelen vagy, nem hogy szóval kifejezni tudnád.

Ez az Isten pedig, ez a végtelen és kimondhatatlanul jóságos Isten, minden mértéket meghaladó módon nyújtja ajándékát. Mert amit ád, azt nem mint megérdemlett jutalmat, nem kötelességszerüleg adja, hanem – miként az ige szól: Szeretetből. Olyan ajándékozó ő tehát, a ki szivéből, mélységes, isteni szeretetből ad, miként mondja: Isten szerette e világot.

Így – mondja Krisztus – ad nekünk az Úristen, nem türelmessége folytán csupán, nem jog és érdem szerint, hanem a legnagyobb erény, a szeretet ösztönzéséből. Avagy ne dobogna-e szivünk hevesebben ’s ne enyésznék-e el minden szomorúságunk, midőn Isten atyai szivének eme végtelen szeretetét vizsgáljuk ’s tántorithatatlanúl hisszük, hogy Istennek, a legnagyobb és legdicsőbb adományozónak ezen ajándéka a legmagasztosabb erényből fakad?!

Itt magával Isten Fiával kinálnak meg bennünket, ’s Isten maga mondja, hogy fogadjuk el az ő ajándékát s tartsuk meg azt tulajdonunkúl. Ám akiknek ez nem kell ’s akik Istennek hátat fordítanak, azok mi magunk vagyunk. Itéljétek meg tehát, mily nagy, borzasztó bűn a hitetlenség. Mert az embernek megáll az esze, hogy valaki ilyen ajándéktól húzódozhassék ’s azt megvethesse. Kitünik ebből tehát, mily őrült és ostoba az egész világ, midőn ilyen ajándéknak nem örvend ’s még azt sem akarja megtenni, hogy hozzányulna ’s elvenné, amivel megkinálják. Ha egy forint, vagy egy új öltöny volna az, akkor két kézzel nyulnának utána ’s örömmel fogadnák azt, de mivel maga Istenfia az, kiki ajkát bigyeszti, mintha szüksége sem volna rá.

Avagy ezt a kegyelmes Istent nem kellene-e szívből viszontszeretnünk ’s tőle minden jót várnunk, azt az Istent, aki a bűnöket megbocsátja ’s a gonosz és hálátlan világnak megszámlálhatatlan rút bűneit meg nem torolja? Ahol ugyanis Isten szerelme van, ott van a bűnbocsánat is. Nyissuk meg tehát szivünket ’s gondolkodjunk tovább e szeretetről; ha Isten e világnak, az ő született ellenségének, annyit adhat, önmagát adja, akkor bizonnyára mást nem várhatunk, nem remélhetünk tőle, mint csupa kegyelmet és nyájasságot ’s bárminő legyen is sorsunk e földi életben, jó vagy rossz, ragaszkodjunk e szeretethez, tudván, hogy Istentől a Krisztusért minden jót várhatunk.

Ha valaki szivéből fellélekzeni szeretne, itt elég oka van reá, mert itt magának az Úr Krisztusnak szájából halljuk,hogy ő nekünk azért adatott ajándékul, hogy a pokol kapui bezáruljanak ’s mi félénk, csüggedező szivünk helyett bátor, örvendező szivet nyerjünk; sőt mi több, hogy mienk legyen és maradjon az örök élet, a halál eltünjék ’s helyét csupa öröm foglalja el, ama boldogitó bizodalom folytán, hogy kegyelmes Atyánk van az égben, aki minket szeret ’s csupa szeretetből Fiát adja nekünk, hogy el ne vesszünk, hanem örökéletet vegyünk. Oly szavak ezek,melyeket ez életben tökéletesen felfogni képesek nem vagyunk. Imádkozzunk tehát naponként, hogy Isten Szentlelke által ezen igéket szivünkbe vésse ’s ott lángra gyújtsa, hogy Krisztust igazán hirdessük, minden más tudományt megitélhessünk ’s mindazon viszontagságot, melyet Isten reánk mér, e hitért elviselhessük.

Mert ime Krisztustól magától hallod: Úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy minden, valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen. Tehát: valaki őbenne hiszen, nem pedig: aki ezt vagy azt cselekszi, hogy magát Istennel kiengesztelje. A hitnek, egyedül csak annak kell e kincset megragadnia. Ám kiabáljanak e tudomány ellen a mi ellenfeleink még oly hangosan, ezt az igazságot meg nem dönthetik: Valaki őbenne hiszen, az nem veszik el, hanem örökéletet vesz.

A hitetlenséget pedig csupán az evangyéliom által lehet kiűzni. Ezt pedig maga az Úr Jézus hirdeti nekünk, hogy Isten igéjében kételkedni semmi okunk se legyen. Az ő mennyei Atyja – úgymond – az örök, igazságos Isten, úgy szerette e világot, hogy az ő egyetlen egyszülött Fiát adta. Ha tehát én ezt az igét elfogadni nem akarnám, azt hivén, hogy benne semmi részem sincs, ebből az következnék, hogy Krisztus nem mond igazat, midőn arról szól, hogy ő e világnak adatott. Értsd meg tehát e szavakból, hogy ezen ajándék a tied is és ne kételkedj afelett, hogy Krisztus a te üdvödre is megjelent, épúgy mint szt. Péterére vagy szt. Páléra, mert te is épúgy ember vagy és része e világnak, miként ő.

Aki azonban önkényt zárja ki magát, vessen magára. Én, úgymond az Úr, nem kárhoztatom el őt, amennyiben ezen ajándék az egész világnak igértetett és adatott, ő pedig Isten igéjével szemben tanúsitott hitetlensége folytán maga nem akarta azt elfogadni. Hisz ha jól meggondoljuk, a keresztséget, valamint a Jézus Krisztus testének és vérének szentségét is csak avégre szerezte az Úr, hogy e kincset kiki külön-külön elsajátithassa, magáénak tarthassa és használhassa.

Ebben áll röviden és egyszerű szavakkal kifejezve e magasztos alapigének tartalma, melyet eléggé kimeriteni és szivünkbe zárni képesek nem vagyunk. Mert ez foglalja magában azt a főhittételt, melyre boldog kimulásunkat és üdvösségünket alapitjuk, mely Krisztust a legvilágosabban ’s legmegragadóbb alakban rajzolja elénk, mint a mi sajátunkat, kit az Atya csupa szeretetből adott nekünk, szeretetből, melylyel ő, a kegyelmes Isten e gonosz és hálátlan világ iránt viseltetik. Kiki megértheti ebből, minő kincscsel ’s vigasztalással dicsekedhetünk mi keresztények, mi a világ és mi az Isten ’s miként jutunk e kegyelem birtokába egyedűl a hit által, miként Krisztus mondja: Hogy minden, valaki őbenne hiszen, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen.

Azért mi is egyedül Isten irgalmassága folytán üdvözülünk ’s e kegyelmet csupán a hit által tehetjük magunkévá, minden mi hozzájárulásunk és érdemünk nélkül, hogy mindazt, ami az örökéletre és bűnök bocsánatára nézve szükséges, Istennek a Krisztus által való szeretete és irgalmassága foglalja magában.

Erre segéljen minket a mi Istenünk és szerető Atyánk, az ő Fia, a mi üdvözitő Úr Jézus Krisztusunk által. Ámen.

HAL AZ ÚJSZÖVETSÉGBEN

Az Újszövetségben így ír Máté: „amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, pontosan úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében” (Mt 12,40), és ezzel Krisztus halálára és a feltámadásra utal (Mt 12,40), egyúttal jelezte az alvilágot is. Jelképezi a hal az embert, amikor Jézus Pétert és Andrást felszólítja, hogy kövessék őt, és emberek halászává teszi őket (Mt 4,19). A csodálatos halfogás láttán Pétert és társait félelem fogta el, de Jézus így szól hozzá: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel” (Lk 5,9k). Az ember iránti isteni szeretetet fogalmazza meg Jézus a hegyi beszédben, amikor az ima erejéről szól. „Melyiketek ad fiának követ, amikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót” (Mt 7,9k). A kenyér- és halszaporítás csodája az utolsó vacsora Eucharisztiájára utal (Mt 14,19k), amit János nyomatékosabbá tesz azzal, hogy e csoda után írja le Jézusnak az élet kenyeréről mondott beszédét (Jn 6). A csodálatos halfogás Jézus ismertetőjeleként szerepel, hiszen feltámadása után, a Tibériás tavánál tanítványai e szavai alapján ismerik fel: „Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd találtok. Kivetették a hálót, és alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. Erre a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: az Úr az” (Jn 21,5–7). János a továbbiakban leírja, hogy százötvenhárom halat fogtak. Szt. Jeromos szerint ebben az időben ennyiféle halat ismertek, és így e számmal az egész emberiségre utal a hal. Máté eszkatologikus értelmezést ad a halnak, amikor az utolsó ítéletre utal vele. Leírja, hogy a mennyek országát jelentő hálót, ha megtelik, kihúzzák, és a halak javát kiválogatják, a hitványát pedig kiszórják. „Így lesz a világ végén is. Elmennek az angyalok, aztán kiválogatják a gonoszokat az igazak közül” (Mt 13,47kk).

AZ ELSŐ KERESZTÉNYEK HAL ÉRTELMEZÉSE

Az első keresztények a hal görög megnevezését mozaikszónak tekintve, megfogalmazták vele hitük lényegét, amely Krisztusra vonatkozott és magyar fordítása:

JÉZUS KRISZTUS, ISTEN FIA, MEGVÁLTÓ.

Az egyházatyák interpretációjában a tűzben sült hal Krisztus szenvedésének jelképe. Már a korai időkben eucharisztikus értelmezést kap a hal János evangéliuma alapján. Leírja, hogy amikor a tanítványok „partot értek, izzó parazsat láttak s rajta halat, mellette meg kenyeret”. Ezzel várta őket Jézus, aki odahívta őket, hogy egyenek. „Fogta a kenyeret, s adott nekik. Ugyanígy halat is” (Jn 21,9.12k), és ezáltal vált a jelenet a szent étkezés előképévé. Utal a hal a keresztség szentségére, ezért a keresztelőmedencét halastónak nevezték, ami kegyelmet és üdvösséget hoz a legszentebb Hal által. Szent Zénó a horgonyra akadt két halban az egyházat, a zsidóságból és pogányságból érkezett keresztény közösséget látja. Ebből következően a meditációk a hívőket tekintették az egyház hálójába került halaknak. A tipológia Krisztus sírbatételéhez (Jn 19,41k) kapcsolja Jónás prófétát a hal gyomrában (Jón 2,1), ahol a hal Krisztus sírjának jelképe. Ezért ábrázolják több esetben tenger helyett zöld környezetben a jelenetet, utalva arra, hogy Jézus sírja egy kertben volt. Jézus feltámadásának (Mt 28,2kk) előképe, amikor Jónást szárazra veti a hal (Jón 2,11).

(Forrás: Dávid Katalin: A teremtett világ misztériuma – Bibliai jelképek kézikönyve, 99-100. o.)
 

HAL AZ INTERNETEN (is)

(válogatás)
 

Iészosz                                    Iesous                          Jézus

KHrisztosz                              Christos                       Krisztus

THeu                                       THeou                         Isten

Üiosz                                       Uios                            Fia

A HAL szeme mindig nyitva van, sosem pislog, mindig ébren van, így az éberség jelképe is. * S minthogy az alvás és a halál az ember képzeletében mindig is rokonságban álltak egymással, a soha nem alvó hal a soha meg-nem-halás, az örök élet jelképe lett. * A hal szimbolitikája kapcsolódik a vízhez, tehát a keresztséghez, de a katakombák freskóin eucharisztikus jelkép. A hal nem az átokkal sújtott földön él, hanem a vízben. Jézus ehhez hasonlóan mentes a földi emberek bűneitől, teljesen szabad. A hal az élő víz hala, Krisztus pedig a kenyér és a bor színében megjelenő élő Krisztus. Jézus feltámadása után, amikor tanítványaival étkezik, az étkezés elemeihez tartozik a hal. * A hal magukat a keresztényeket jelentette, mert a keresztelés során alámerültek a vízbe, illetve Jézus emberhalászokká tette az apostolokat. * Jézus, a nagy halász; a hal így vált a megkeresztelt ember szimbólumává. Vannak olyan ábrázolások is, ahol a hal mellett egy horgony is látható: ennek egyáltalán nem fenyegető a jelentése, éppen ellenkezőleg: a horgony a megváltás lehetősége. Éppen ezért a horgony alakjában egy kereszt alakja van elrejtve. * Szíriában régi keresztyén házaknál a kapubejáratot áthidaló köveken az őskeresztyén jel, az ICTHUS betűit találták. Jézus a sarokkő, amelytől függ az épület szilárdsága, és amely a sokféle kő összetartását és egységét biztosítja. Jézus a zárókő, a „bekoronázó kő” is, amelyet utoljára helyeztek a kész épületre, mint a boltozat befejező kövét, és ez adta meg az egész épület tartását, zárt egységét. * Gondoljunk az őskeresztények üldözésének korára! Nem tarthattak nyilvános istentiszteletet, de ha két keresztény találkozott az úton, az egyik lehajolt, egy halat rajzolt a porba, és ennek láttán megölelték egymást. A halat jelentő görög szó (IKHTHÜSZ) betűi ugyanis egy görög nyelvű hitvallás szavainak a kezdőbetűit rejtik magukban, amely így hangzik magyarul:

JÉZUS KRISZTUS ISTEN FIA MEGVÁLTÓ.