Garai András honlapja
Luther rózsa   Vissza

Előre

 

.

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn. 3,16)

.

 

 

LUTHER TANÍTÁSA A GYERMEKKERESZTSÉGRŐL A NAGYKÁTÉBAN

 

„Ha Isten nem fogadná el a gyermekkeresztséget, egyikünknek sem adna Szentlelket, sőt még egy részecskét sem belőle, egyszóval: akkor régtől fogva mind a mai napig senki sem lehetne keresztyén a földön. (…) Nem azon van a fő hangsúly, hogy hisz-e vagy nem hisz-e az, akit keresztelnek, hanem Isten igéjén és parancsán fordul meg minden. (…) A keresztség nem más, mint víz és Isten igéje egymás mellett és együtt, vagyis ha az ige együtt van a vízzel, akkor érvényes a keresztség, még ha nem is társul vele a hit. Mert a hitem nem alkotja, hanem befogadja a keresztséget. (…) Ha a gyermekek nem is hinnének, akkor is érvényes a keresztség, és senkinek nem szabad őket újra keresztelni. (…) Ez ugyanis a szentség legnagyobb fokú káromlása és gyalázása volna. Mi jogon állíthatnánk azt, hogy Isten igéje és rendelése azért helytelen és érvénytelen, mert mi helytelenül használjuk? Ezért mondom tehát: Ha akkor nem hittél, higgy most és mondd ezt: A keresztség bizony helyes volt, de sajnos, nem fogadtam helyesen. (…) Elbizakodott és ostoba lelkek tehát azok, akik így okoskodnak és következtetnek: ha a hit nem igazi hit, akkor a keresztség sem lehet érvényes. Éppen úgy, mintha így következtetnének: Ha nem hiszek, akkor Krisztus semmi! (…) A keresztség tehát mindig érvényben marad, még ha elszakadunk is tőle és vétkezünk, akkor is mindig szabad utunk van hozzá, hogy újra leigázzuk az ó-embert. De nem kell minket újra vízzel leönteni. (…) A megtérés tehát nem más, mint visszafordulás és visszatérés a keresztséghez. (…) Látjuk tehát, hogy milyen kitűnő dolog a keresztség: kiragad minket az ördög torkából, Isten tulajdonává tesz, elfojtja és elveszi a bűnt, viszont napról-napra erősíti az új embert, sőt mindhalálig hat és változatlan marad, amíg majd ebből a nyomorúságból az örök dicsőségbe jutunk.”

Forrás: KONKORDIA KÖNYV (190-194. oldalak) – Válogatta: G. A.

 

........ ....... ...... ...... ..... ..... ...... ..... .... ...... ....... .... ......... ........ ........ .... ......... ......... ... ..... .. ....