„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn. 3,16)

A Reformáció nyitánya:

A 95 TÉTEL

Bevezetés

            X. Leó pápa, hogy üres pénztárát megtölthesse és a római Péter-templom épitését befejezhesse, 1517-ben általános vagyis u. n. nagy jubileumi-búcsút hirdetett. Ezt a búcsút Németországra nézve Albert, a fényűző választó fejedelem, mainzi és magdeburgi érsek üzleti szempontból bérbe vette s annak szász földön való elárúsitásával a hirhedt Tetzel János lipcsei dömés-rendi barátot bizta meg, a ki hamarosan hozzá is látott dolgához.

            Luther Tetzelnek gyalázatos üzelmeiről 1517. őszén saját hivei utján értesült. (…) Lelkipásztori kötelességének tartotta, hogy fellépjen ellene. De ez csak annál szemtelenebbűl folytatta a lélekvásárlást. Ekkor látván, hogy a püspököknél tett lépései nem vezetnek eredményre, először a szószékről menydörgött a búcsúlevelek ellen, majd, hogy a búcsúval való visszaélés dolgát az illetékes körökben tisztába hozhassa, az egyetemek akkoriban szokásos eljárásához alkalmazkodva, latin nyelven 95 tételbe foglalta a maga nézeteit, és azokat 1517 október 31-én (Melanthon állítása szerint) déli 12 órakor a Minden-Szentekről nevezett wittenbergi vártemplom ajtajára kiszegezve majd ki is nyomtatva, megvitatás végett a tudós világ elé terjesztette. Egyszersmind értesítette e lépéséről ugy Albert mainzi érseket, mint akinek Tetzel biztosa volt, valamint Jeromos (Scultetus) brandenburgi püspököt is, mint a kinek megyéjéhez Wittenberg tartozott. A kinyomtatott példányokat azonban egyelőre magánál tartotta. De a kiszegezett tételeket hamarosan lemásolták és ki is nyomtatták különböző helyeken, igy latinul s németűl Nürnbergben, majd Baselben, ugy hogy – mint Luther maga mondja  – “alig telt bele 14 nap s már bejárták azok egész Németországot”.

Vitatkozásra azonban senki sem jelentkezett. (…)

            Luther 95 tétele kifüggesztésének nagy jelentőségét kezdettől fogva átérezték. Már kortársai is attól a naptól keltezték a reformáczió megindulását. Melanthon évről évre megemlékezett tanítványai előtt okt. 31-ről. Agricola pedig azt mondotta, hogy “1517 az evangéliom hajnalhasadásának esztendeje”.

Mi sem mondhatunk mást. Mert igaz ugyan, hogy azok a tételek egyben másban még nem elég világosak és határozottak, de maga az evangéliomi-protestáns elv kiragyog belőlük. (…) Tehát: megigazittatunk egyes egyedül az Istennek ingyenvaló kegyelméből a Krisztus érdeméért s a Krisztust követve.

Ez elv kijelentésében van a 95 tételnek örök értéke és jelentősége.

De beszéljenek a tételek maguk.

            (Jegyzetek: A búcsú /indulgentia = elnézés; indulgeo = elnézek, jótétet gyakorolok, kedvezek/ a bűnök megbocsátása, bizonyos kegyes, szertartásos jócselekedetek fejében. – E bűnbocsánatot, helyesebben búcsút Luther idejében helybe vitték a búcsúárús ügynökök – pénzért. E visszaélés volt a közvetlen oka Luther fellépésének s életrehivója a 95 tételnek.) 

VITATKOZÁS A BÚCSÚ EREJÉRŐL

            Az igazság szeretetétől és kiderítésének vágyától indittatva az alábbi tételeket Wittenbergben, Luther Márton tiszteletes atya, a szabad művészetek és a Szent Theologia mestere s ugyanott ugyanannak rendes tanára elnöklete mellett megvitatjuk. Miértis felhívjuk mindazokat, a kik velünk személyesen nem értekezhetnek, tegyék meg azt távolból írásban. A mi Urunk Jézus Krisztus nevében. Ámen.

Hét – 487 év óta máig is különösen aktuális – tétel a kilencvenötből

1.      Urunk és mesterünk a Jézus Krisztus ezt mondva: “Térjetek meg stb. (Mát. 4, 17.)” akarja, hogy a hívek egész élete megtérés legyen.

27. Hivságos emberi beszéd, hogy mihelyt megcsörren a ládába dobott garas, a lélek azonnal

      fel a menybe röppen.

37. Minden igaz keresztyén akár él akár hal, Isten kegyelméből, a Krisztus és az egyház

      minden, javainak részese, búcsú czédula nélkül is.

62. Az egyház igazi kincse az Isten dicsőségének és kegyelmének szent evangélioma.

92. Annakokáért el mindazokkal a prófétákkal, a kik a Krisztus népének azt mondják: Béke,

      béke és nincs béke.

94. Intsük a keresztyéneket, hogy fejüket, a Krisztust, kereszten, halálon és poklon át követni

      igyekezzenek.

95. És igy inkább sok szorongattatás közt jussanak a mennyországba, mintsemhogy magukat

      a békével áltatva elbízzák.

M. D. X. vij.

 (A betű szerinti idézetek forrása: D. Luther Márton művei, “A reformáczió négyszázados fordulójának örömünnepére és emlékezetére” a Luther-Társaság által kiadott 6 kötetes “Magyar Luther” I. kötete; Pozsony, 1904. – A most száz éves(!); az első időszakból való iratokat tartalmazó kötetből /a 13. 15. 16. 17. 20. 21. 24. 27, valamint a 442. oldalakról/ származó Bevezetést írta és a 95 tételt fordította: Dr. Masznyik Endre, Egyetemes Evang. Theol. Akad. Igazgató-tanár.)                                                                            Válogatta: G. A.