Pecznyík Pál:

 

MINDIG EGYÜTT

Több mint harminc évig
élhettem köztetek,
bár nem szolgáltam rá,
mégis szerettetek.
Életem fája itt
mégsem vert gyökeret,
továbbsodort a szél,
mint fáról levelet.
Mert életem fája
Krisztusban gyökerez,
táptalaja ezért
földi por sose lesz.
Távoli városban
vár rám új otthonom,
életem alkonyát
leélni ott fogom.
Elém vetülnek most
bájos, kedves arcok,
velük örvendtem és
vívtam nehéz harcot.
Sok évem már nincsen,
de amíg csak élek,
lelki szárnyon, ide
mindig visszatérek.
S ha többé egymásra
nem pillanthat szemünk,
Krisztusban akkor is
mindig együtt leszünk.
1987. VI. 12.