|
|
| |
Pecznyík Pál:
MÚLTRA
EMLÉKEZÜNK!
Isten
ajándéka
verspengető lantom,
verseimet
ezért,
övéinek
tartom.
Most új
verset írtam,
Tőle
áldást kérve,
hogy így
emlékezzek,
kétszázötven évre!
+
+ +
Tűrő nép a
Tirpák,
neve onnan
ered,
hogy tűri a
próbát,
kínt,
szenvedéseket.
Békési
síkságon
tengődött ez
a nép,
senki sem
szánta meg
mostoha
életét.
Tirpák nép
megtanult
életet
szeretni,
Békésből
elindult,
új hazát
keresni!
Nyíri dombok
között
leltek új
hazára,
megérkezve
ajkuk
kinyílt hő
imára!
Az új
honfoglalás,
bizony nem
ment könnyen,
szívük
sokszor sajgott,
szemük
megtelt könnyel.
De voltak
közöttük
tanítók,
lelkészek,
dombok között
épült
sok családi
fészek.
Isten
meghallgatta
esdő
fohászukat,
bőven
jutalmazta
hitük,
szorgalmukat.
Őszi
magvetéssel,
elmúlt az
első tél.
Nyáron
kalásztengert
ringathatott
a szél.
Ősök
nyomdokába
új nemzedék
lépett,
nyíri dombok
között,
kivirult az
élet.
Kétszázötven
évi
szorgos munka
nyomán,
ma,
gyönyörködhetünk
a sok
bokortanyán.
Múltra
emlékezve,
Urunk kérünk
Téged,
nyíri dombok
között,
áld meg ezt a
népet!
Ünnepelhessen
még,
sok
nemzedéken át,
építse,
szépítse
Nyírség
fővárosát.
+
+ +
Fehérhajú
lantos
éneke
véget ért.
Elzenghette múltat
idéző
énekét.
(Elhangzott 2003. augusztus 24-én,
a
Nyíregyházi Nagytemplomban,
a
Gyülekezet 250. éves jubileumi
ünnepségén.)
|
|
|
