irasaink
<< vissza <<

Garai András
írásai


(Lásd a személyes honlapon lévő írásokat is: http://web.t-online.hu/garainyh)

NE FÉLJ!

Mottó: NEM MONDHATOM EL SENKINEK,
            ELMONDOM HÁT MINDENKINEK…

A „JÉZUS-IMA”
ÚR(AM), JÉZUS KRISZTUS, ISTEN  FIA;
KÖNYÖRÜLJ RAJTAM, BÛNÖSÖN! ÁMEN.

 „NE FÉLJ!” igék a Bibliában

Korunkban a gonosz erõinek támadása kereszttüzében a keresztyén embernek is szüksége van mindennapi félelmei között a megerõsítésre, bíztatásra és bátorításra. Honnan meríthetnénk igazi vigasztalást, ha nem Isten igéjébõl. Többen elmondták már, hogy a Biblia   minden napra tartogat egy NE FÉLJ! Igét.
 Nekem csak 135 ilyen tartalmú igehelyet sikerült kikeresni az újfordítású Szentírásból a Bibliatéka cd-rom segítségével. Ezúton is kérem olvasóinkat, hogy aki ismeri mind a 365 NE FÉLJ! igehelyet, közölje azt szerkesztõségünkkel. Bízunk benne, hogy Isten erõs igéje képes minden félelmünket elûzni, még a legnagyobbnak tûnõ halálfélelmet is, hiszen Õ mindenek Ura.  Nem véletlenül szerepel ez a felszólítás a legtöbbet a Szentírásban.
A következõ néhány sorban személyes hangvételû gondolataimat olvashatják, a számomra legkedvesebb NE FÉLJ! Igérõl.

(Az érdeklõdõk számára idekattintva rendelkezésre áll az említett 135 NE FÉLJ! igehelyet tartalmazó lista.)

          *   *   *   *   *                          G. A.

Lukátsi Vilma:

NE FÉLJETEK!
 

Félelmetes korban élünk,
bármerre nézünk,
nyugtalanság vibrál benne,
mintha más nem is lenne!
Ami tetszik, az ártalom,
csupa izgalom!
A félelem már lelki állapot:
…kezdjük a napot,
és szembenéz valami!
Hogy félünk, nem merjük megvallani,
inkább kerüljük a csendet,
mert szívünk reszket. 
 
 
 
 
 

(Forrás: Vetés és Aratás 2001/4.)

Pedig hinnünk kellene,
hogy ellene
mi önmagunk nem küzdhetünk, 
- de van Istenünk,
Akinek közelében
semmi sincs, amitõl féljen
nyugtalan korunk gyermeke!
A félelmet Õ gyõzi le!
Nem látható a fegyvere,
mégis menedék,
bár kõfala, sánca nincsen,
erõs vár az Isten!   
Szeretetébe burkolva,
mintha páncél volna
a félõ ember lelkén!
Nem elrejtõzni: élni bátran
az ellenség országában,
s hallani szavát: veletek leszek!
Ne féljetek!

 
 
 

NE FÉLJ!
(Ézs 41,10)
 
Ne félj, mert én veled vagyok,
ne csüggedj, mert én vagyok Istened!
Megerõsítlek, meg is segítlek,
sõt gyõzelmes jobbommal támogatlak.

"...és igazságom erejével támogatlak."

"...és felkarol gyõzedelmes jobbom."

"...és igazságom jobbjával támogatlak."

"...és az én igazságomnak jobb karjával támogatlak tégedet."


 

(Új fordítás, 1990)

(Evangélikus Agenda, 1986)

(Katolikus fordítás, 1973)

(Károli fordítás, 1959)

(Vizsolyi Biblia, 1590)

t az ÚR JÉZUS KRISZTUS a te Támogatód. - Aki az Isten jobbján van…

(Lk 22,69 * Rm 8,34 * Kol 3,1 * 1Pt3,22)

(G.A. személyes értelmezése szerint)

Az örök VAGYOK hirdeti nekünk az örök EVANGÉLIUMot ebben a NE FÉLJ! igében, amely egyben az én életem vezérigéje is. S a benne számomra adott üzenet felismerése már évekkel ezelőtt, konfirmációm 35. évfordulóján a következõ rövid vallomás megfogalmazására késztetett:
"Evangélikus keresztyén (Lutheranus Christianus) vagyok, és nagyon szeretem az ÚR Jézust. De Õ elõbb szeretett engem és önmagát adta váltságul értem is! Isten már a keresztségben gyermekévé fogadott és Krisztus érdeméért az üdvösség részesévé tett.
Mindez a konfirmációi oktatás során 13 éves koromban tudatosult bennem, ahogy (Joób Oli bácsi által) egyre jobban megismertem az evangéliumot. És akkor - minden külsőleg rendkívüli esemény nélküli volt a megtérésem, - „csak” Igéje és Szentlelke által az ÚR elvégezte bennem is az újjászületést.
Ez a konfirmáció azóta is tart. Minden kegyelem az életemben. Jézus naponta megerõsít engem; testét és vérét is ezért adja. Nem félek (Ézs 41,10) s hittel vallom: Õ az én URam és Megváltóm - Solus Christus!

URam! Nem félek, mert Te velem vagy. Nem csüggedek, mert Te vagy Istenem! Megerősítesz, meg is segítesz, sőt győzelmes jobboddal: az ÚR Jézus Krisztussal támogatsz.  Ámen.

ERŐS VÁRUNK AZ ÚRISTEN!"
Garai András

 *   *   *   *   *

Nincs már egyedül a szívem többé, Glóri, Halleluja!
Velem az én URAM mindörökké, Glóri, Halleluja!
JÉZUS hajnalcsillag, Glóri, Halleluja!
JÉZUS hajnalcsillag, Glóri, HALLELUJA!

 

EVÉL & LEVÉL


KI A RENDEZETT ÉLETVITELŰ EGYHÁZI TISZTSÉGVISELŐ?

Nyílt levél

„ÉN VÁLASZTOTTALAK KI!”

Miért van szükség etikai kódexre
a laikusok egyházi tisztségekre történő megválasztásához?

„Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” (Jn 15,16)

Kedves Evangélikus Hittestvéreim!
Tisztelt jelenlegi és leendő egyházi tisztségviselők!

Az Úristen váltó visszaállítást, lelki megújulást, ébredést szeretne munkálni egyháza; magyarországi evangélikus népe életében is! S ennek előmunkásai, következetes képviselői éppen az újonnan választásra kerülő laikus egyházi tisztségviselők kell, hogy legyenek, akik példaképei a nyájnak; – ha valóban az ÚR választotta ki őket!
            Isten ószövetségi törvényei egyértelműek, félreérthetetlenek és félremagyarázhatatlanok. Jézus hegyi beszéde a keresztyén ember életének etikai kódexe. Pál intelmei, tanácsai kora gyülekezeti tisztségviselőihez; ma is elevenen élők és aktuálisak. Reformátorunk a Szentlélek vezetése alatt álló józan ész használatát ajánlja evilági kérdések eldöntésében. – Miért kell tehát ezek mellett még egy új választási etikai kódex is?!
            A következő hat pontban igyekszem összefoglalni személyes véleményemet, egyben megindokolni a csatolt húsz pontban korábban megfogalmazott válaszomat erről a kérdésről:
Ki a RENDEZETT ÉLETVITELŰ egyházi tisztségviselő?
            1. Azért is kell új etikai kódex, mert a Zsinat által hozott új választási törvényben ez a megfogalmazás: „rendezett életvitelű egyházközségi tag”, nincs értelmezve, nincs pontosan meghatározva. Ezt a véleményt is olvashattuk: „Ez egy nehéz kérdés, de nem hiszem, hogy lenne ember, aki definiálni tudná, hogy mik a rendezett életvitel ismérvei.” Felmerülhet a kérdés, mi szükség az ilyen paragrafusokra, ha azokat a törvényalkotók sem tudják értelmezni és így azok betarthatatlanok és végrehajtásuk egyszerűen megkövetelhetetlen. Vagy mégis megkísérelhető egyfajta mai válaszadás? Hiszen e törvény igen megengedő;(!) keretjogszabály, s amit nem tilt, ugye azt szabad. Csak a szabad értelmezésből nehogy szabadosság legyen!
            2. Azért is kell új etikai kódex, mert minden kornak vannak speciális kérdései, amelyek a bibliai korban még nem voltak ismertek. A Szentlélek vezetésével, az Ige alapján ma kell nekünk ezekre eligazítást keresnünk és aktuális válaszokat megfogalmaznunk!
            3. Azért is kell új etikai kódex, mert Jézus is bizonyos szempontok szerint választotta ki tanítványait, csak mi ezeket nem ismerjük, de példáját követhetjük. Ő Atyjával „négyszemközt” imádságban beszélte meg az alkalmasság feltételeit. Mi csak ennyit tudhatunk, de ez számunkra elég: „Én választottalak ki!”
            4. Azért is kell új etikai kódex, mert a helyi közösségek tudják a legjobban, mit is várnának el az egyházi tisztségviselőiktől; bízzuk tehát az érintettekre, hogy megfogalmazzák ezt a saját maguk számára, és alkossák meg helyi választási etikai kódexüket (akár egyházközségi szabályrendelet, vagy közgyűlési határozat formájában; amihez a csatolt 20 pont csupán kiindulási vita-alap), s már most is alkalmazzák azokat! S az előttünk álló újabb hat éves választási ciklus alatt talán, alulról felfelé építkezve, összeállhat egy országos szintű, de konkrét minimum kritériumokat megfogalmazó szabályozás, amit már az új zsinat is elfogadhatna.
            5. Azért is kell új etikai kódex, hogy mindenki számára világossá váljék; az egyházi tisztségviselőkre éppen úgy, mint a világban is, vonatkoznak bizonyos sajátos követelmények, speciális előfeltételek. Mint ahogy például, egy fontos világi állás betöltésének meghirdetésekor olvashatóak az alkalmazás feltételei; csak nálunk talán még magasabbak az erkölcsi követelmények; legalábbis magasabbaknak kellene lenniük! Vagy egy másik hasonlat: Nem kötelező egyetemre járni. Csak az tud ott továbbtanulni, aki elérte az egyetem által meghirdetett minimális felvételi pontszámot. Ha csak egy is hiányzik, már nem alkalmas, hogy abban az intézményben megkezdje a pályázó tanulmányait. Éppen a mi evangélikus egyházunknak ne lennének valamilyen konkretizált, „kézzel fogható” elvárásai a tisztségviselőivel szemben?!
            6. Azért is kell új etikai kódex végül, mert ez a megfogalmazó szervezetet, gyülekezetet is minősíti. Saját bizonyítványát állítja ki minden közösség (egyházközség, -megye, -kerület), azzal, hogy milyen alacsonyra, vagy milyen magasra teszi azt az erkölcsi mércét, amit a laikus egyházi tisztségek betöltésének minimum feltételeként előír. Megítélésem szerint ez alól a felelősség és kötelezettség alól egyetlen közösség sem bújhat ki azzal, hogy van egy általános, ezért semmit mondó meghatározás a törvényben, és ez elég! Mire elég? Az igénytelenségre, a megfoghatatlan és számon kérhetetlen felelősségre, az alkalmatlanság leplezésére? Félreértés ne essék, itt nem hátrányos megkülönböztetésről és kirekesztésről van szó, mint ahogy az előző pontban említett két példában sem, és Jézusnál sem, amikor kiválasztotta és elhívta tanítványait! Hiszen keresztyén gyülekezeti tag minden ember lehet, ha enged Jézus hívásának, és önként csatlakozik egy egyházi közösséghez. De szerintem; annak tisztségviselője csak az lehet, aki megfelel a közösség által elfogadott követelményeknek, és a maga számára nézve is kötelezőnek tartja – jelölése esetén –, ezt a hivatalosan még nem létező, de már több helyen „alkalmazásba vett” (általam csak mintaként javasolt), választási etikai kódexet!
            Összefoglalva; nem önjelöltségről van tehát szó, mert a legkisebb választott egyházi tisztséget betöltő laikus gyülekezeti tagot is Urunknak kell személyesen elhívnia! „Mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl.” (2Kor 10,18) Az ő „előfelvételije” lehet ez az önismereti tükör, vagy több pontból álló tesztkérdés lista, amit nevezhetünk akár választási etikai kódexnek is. Ebbe beletekintve, ezt őszintén megválaszolva, megláthatná mindenki; alkalmas-e még/már erre a tisztségre; de ez csak az „előszűrő” lehet! Aki nem tapasztalja meg személyesen Urának elhívó és szolgálatba küldő szavát, az ne engedjen a külső nyomásnak; még a jelölőbizottság felkérésének, unszolásának (és a saját hiúságának) sem, ha a belső elhívást és kiválasztást nem tudhatja magáénak; mert akkor azon a szolgálaton nem lesz Isten áldása; s így maradandó gyümölcsöt sem teremhet!
            Kemény beszéd lehet ez; ugyan ki felelhet meg ezeknek a követelményeknek; de ne magunkra, emberekre nézzünk! „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van.” (2Kor 3,5) Jézus kétezer éves egyházát elhagyta-e valamikor, nem adott-e mindig alkalmas vezetőket, akik tisztségüket az ő szolgálatának tekintették?! Ő ma is választ, ha hagyjuk őt szóhoz jutni! Lehet az ő eszköze akár egy etikai kódex is, amely az ő tanítására alapul. Meg vagyok róla győződve, hogy akik már őt választották személyes Megváltójuknak, azok számára ő valamilyen módon nyilvánvalóvá teszi az ő választását! Útja és eszköze számtalan, és még azt a csodálatos képességet is megadhatja, hogy az ő akarata szerint tudjuk egyértelműen megfogalmazni; ki is a rendezett életvitelű egyházi tisztségviselő laikus keresztyén ember, akit ő (is) megválasztana bármilyen egyházi tisztségre. Volt már erre is példa az első keresztyének életében: „Miután pedig gyülekezetenként elöljárókat választottak nekik, böjtölve és imádkozva az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek.” (ApCsel 14,23)
            Ehhez adjon az Úristen bátorságot, világos látást és bölcsességet mindannyiunknak; akiket Jézus választott ki, hogy ígérete szerint bármit kérjünk az ő nevében az Atyától, megadja nekünk!

Melléklet: 20 pontba foglalt személyes javaslat:
Ki a RENDEZETT ÉLETVITELŰ egyházi tisztségviselő?

  1. Élő hitű evangélikus keresztyénként rendszeresen vegyen részt gyülekezetében az istentiszteleteken és más közösségi alkalmakon.
  2. Luther után fogalmazva, úgy évente legalább négyszer vegyen úrvacsorát.
  3. Családtagjai is egyháztagok legyenek, vagy nálunk, vagy más keresztyén egyháznál.
  4. Gyermekei is legyenek megkeresztelve, megkonfirmálva.
  5. Rendszeresen olvassa otthon is a Szentírást.
  6. Legyen két, élő hitű gyülekezeti tag „ajánlója”, akik közelebbről is ismerik.
  7. Gyülekezeti, körzeti lelkésze a jelölés előtt beszélgessen el vele, és ezután támogassa jelölését.
  8. Magára nézve fogadja el a püspököknek a rendezett életvitelű gyülekezeti tisztségviselőkről kiadott közös állásfoglalását, és feleljen meg ezeknek a követelményeknek. 
  9. Legyen rendszeres jövedelme, lakása, s ne legyen tartósan akadályoztatva, bármilyen okból,  a közösségi életben való részvételben.
  10. Legalább éves nettó jövedelmének 1 %-át adja egyházfenntartói hozzájárulásként gyülekezetének.
  11. Ne legyen büntetett előéletű, és/vagy jelenleg se álljon büntetőeljárás alatt.
  12. Ha kérne, kaphasson is tiszta erkölcsi bizonyítványt. (Ezt valamilyen szintű tisztségviselőknél célszerű lenne előre bekérni.)
  13. Ne éljen vadházasságban, csak „úgy” valakivel, törvénytelenül.
  14. Ne legyen azonos nemű partnerkapcsolata.
  15. Ne éljen élettársi kapcsolatban.
  16. Ne legyen különélő, de nem törvényesen elvált.
  17. Ne legyen jogilag nem elvált, de mással együtt élő.
  18. Ne legyen elvált és újraházasodott.
  19. Fizikailag és lelkileg se bántalmazza, ne terrorizálja családját.
  20. Ne legyen káros, veszélyes szenvedélye: drog, alkohol, kábítószer, szerencsejátékok, lóverseny, stb.

Nyíregyháza, 2006. február 24-én, Mátyás apostol emléknapján.  
ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!
Hittestvéri üdvözlettel:
 Garai András
nyíregyházi presbiter


MIÉRT SZERETEM A 275 ÉVES ÚTMUTATÓT?

Az evangélikus Útmutató valóban utat mutat számomra a sokszor úttalannak tűnő életutamon is, és vezet Isten a benne és vele olvasott igéjével, napról napra. – S itt vége is lehetne ennek a személyes vallomásnak, mert „csak” ennyi a lényeg. De mégis, miben más és több ez, mint az „egyszerű” bibliaolvasás, amikor valahol felnyitom a Szentírást és elkezdem olvasni, noha ez sem olyan egyszerű, ha komolyan veszem az olvasottakat?

Talán a napi rendszeresség segít az Írás tökéletes összhangjának felfedezésében. Van, amikor bepillanthatok néha a függöny mögé, s a sorok között is elolvashatom, amit az Atya-Fiú Lelke meg akar mutatni; éppen az Útmutatóban aznap elém kerülő szentigék összefüggéseinek a felhasználásával. Nemcsak a három evangélium szinoptikus a számomra, de az év során mind a hatvanhat „szimpatikus” szent könyvet együtt nézhetem, s ha jól figyelek, akkor, – mint egy kaleidoszkópban a forgatás nyomán a színes üvegdarabokból összeáll egy gyönyörű, szabályos, felismerhető alakzat, amely a következő mozdulatra már más formát vesz fel, – a külön-külön olvasott igeversek, egyszer csak egy összefüggő mozaik részévé válva, felragyogtatnak olyan mondanivalót, amiről nem is hallottam eddig. Ez a csoda naponta megismétlődhet, hiszen Luthertől is tudhatjuk, de a saját tapasztalatunk is számtalanszor igazolja, hogy a Szentírás legjobban önmagát magyarázza! Az Útmutató rendszeres, napi használata évtizedeken át, valóban Isten eszköze számunkra, hogy őt és akaratát egyre jobban megismerhessük; tudva, hogy a titkok az Úréi, de a számunkra kijelentett dolgokat viszont a saját érdekünkben célszerű megismerni. Azért is kutatnunk kell az Írásokat, hogy az eszünkkel, a Lélek által vezérelt értelmünkkel tudjuk is, hogy kiben hiszünk a szívünkkel! Az útjelző KRESZ táblák üzenetét is a saját, és embertársaink érdekében kell megfogadnunk és betartanunk, s nem azért, mert ha rajtakapnak a mulasztáson, még meg is büntethetnek. Isten igéinek a szándékos nem olvasása önmagában hordozza a büntetést, mert önmagunkat fosztjuk meg attól a lehetőségtől, hogy szóba állhasson velünk az ÚRIsten!

No, de miként is segít nekem ez a 275 éves, de mindig naprakész és személyesen is aktuális Útmutató, amelynek én csak az utolsó negyvenvalahány füzetét tudhatom a magaménak? Most csak a számomra legtöbb áldást jelentő három „használati módot” szeretném röviden ismertetni, amelyeket a „normál” igeolvasás mellett rendszeresen alkalmazok. Sorrendben: a napi kiírt ó- és újszövetségi igeversek összefüggéseinek keresése; a heti vezérige és a reggeli olvasmány igeszakasza közötti összefüggések keresése; és végül a legkomplexebb, az ötdimenziós „együttnézés”, amikor a nap két kiírt „jeligéjét” és két olvasmányát együtt nézem a heti vezérigével. Talán mondanom sem kell, hogy ezt a többdimenziós, együttnéző szemüveget nem a szakorvos, vagy az optikus ajánlja; ingyen beszerezhető, csak el kell fogadni. Íme, a két (ó és új) szemüveglencse! Salamon mondja: „Fogadd el az okos intést… Az értelmes útmutatást nyer… Az ÚRnak félelme az ismeret kezdete” (Péld 1,3.5.7). S Jézus mondja: „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek” (Jn 14,26).

Bizonyára nyílt titok, én is úgy olvastam, hogy az Útmutató készítői minden esztendőben az ószövetségi kiírt igéket mintegy 1700 válogatott „adatbázisból” sorsolással választják ki ez egyes napokra, s ezekhez „válogatják” a hozzáillő újszövetségi igeverseket, elsősorban a tárgyévben olvasásra kerülő könyvekből, de az ünnepeket is figyelembe véve. Csodálatos felfedezéseket tehetünk; hogyan teljesülnek be Isten Ószövetségben adott ígéretei az Újszövetség lapjain, vagy a törvény és az evangélium kijelentései mennyire egybe csengenek, és Jézusban nyernek megoldást. Minden próféta róla jövendöl, és az apostolok az egyházban őt hirdetik. A mennyei Jeruzsálem kapuin Isten választott népének; Izráel tizenkét törzsének nevei olvashatóak, s a város falának alapkövein a Bárány apostolainak nevei vannak felírva. Ezek a naponta kiírt igék így együtt szinte soha nem ismétlődnek, az örökkévaló Isten tehát minden nap újat tud nekünk mondani, de felfedezzük-e ezekben a rövid, egymondatos „jelszavakban”, hogy a mi Urunk tegnap, ma és mindörökké mégis ugyanaz? Elképzeltem egy olyan „magyarázatos” Újszövetségi Szentírást, amelyet maga Isten magyaráz, mert egyik oldalán az Újszövetség folyamatos szövege lenne olvasható, de vele párhuzamosan a másik oldalon azok az ószövetségi igék, amelyeket az eddig elmúlt 275 év során naponta, ezekkel a versekkel együtt olvashatott Isten keresztény népe. Mi csak töredékesen, mintegy a szőnyeg visszáját, látjuk e földi életben ezt a tökéletes igeharmóniát, úgy is, mint a Szentháromság összhangját, s ez is milyen kimondhatatlan érzéseket kelt bennünk; milyen lesz akkor a színe? Azért addig se hagyjunk fel az apró ige-mozaik darabok összeillesztésének sokszor fáradságos, de mindig gyönyörűséges munkájával! Hiszen a mi Gazdánk sem szűnik meg naponta ót és újat előhozni az ő éléskamrájából, a mi lelkünk táplálására.

A másik, ugyancsak kétdimenziós olvasási módszerem azon alapul, hogy egy egyházi évben Jézus első eljövetelétől az örökélet ünnepéig átélhetjük a földi és mennyei lét teljességét. A Krisztus év eseményeit az egyes vasárnapokon, mint a hét első napjain, állandó vezérigék foglalják össze, mintegy fémjelezve az adott hét üzenetét. A vasár- és ünnepnapok reggeli evangéliumi és epistolai igéi is ezt az állandóságot jelzik évről-évre. Istennél mindennek megszabott rendje és ideje van. A reggeli igék a hét gondolatkörét fejezik ki, mint a szivárvány hét színe, mégis a vezérige fehér fényét kell egész héten szem előtt tartanunk, hogy bibliaolvasásunk- és értelmezésünk során csalóka lidércfények meg ne tévesszenek, és tévútra ne csábítsanak bennünket, önkényes belemagyarázások, vagy tévtanítások elfogadása formájában. Hiszen tudjuk, hogy Egyház ott van, ahol Isten igéjét tisztán és igazán tanítják, s a szentségeket helyesen szolgáltatják ki. Állandóságban a változás; így is közeledhetünk naponta az egész napi útravalóul szolgáló, reggeli olvasásra kijelölt igeszakaszhoz, annak „speciális”, csak ma, csak nekem érvényes üzenetét megkeresve. Bizony, ez sem megy mindig első olvasásra. Hasznos ilyenkor az apró betűs lábjegyzetben lévő hivatkozásokat, a párhuzamos igehelyeket is kikeresni, vagy más fordításokat, esetleg magyarázatos könyveket fellapozni. Számomra a BibliaTéka CD-ROM is hasznos segítség, mert ott több fordítást és lexikont, kézikönyvet érhetek el néhány kattintással, s közben „csak bekattan”; itt van előttem, nézem, csak nem látom, hogy mi az Úr üzenete. Bizony, igaz a róka mondása a kis hercegnek: „Jól csak a szívével lát az ember”! Ilyenkor jobb, ha leteszi a szemüvegét az olvasó, és úgy ad hálát annak, aki a lelki szemek vakságát érthetetlen, ingyen kegyelméből meggyógyítja; nem azért, mert én keresem őt, hanem, mert ő már régen keres és vár rám, s engedi, hogy rátaláljak minden reggel. Ne adjuk fel olyan könnyen a nekünk szánt aznapi kenyér megtalálását, lehetünk nagyon vakmerőek és bátrak is, mint Jákób: „Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem” (1Móz 32,27)! Mi már tudjuk a nevét, hiszen így szólítjuk meg minden nap: Mi Atyánk… (A Heti Útravalót is azért „találtam ki”, hogy a nekünk elkészített drágagyöngyöket hétről-hétre közösen igyekezzünk megtalálni…)

Az ötdimenziós szinopszis estére marad, már csak azért is, mert ehhez előbb el kell olvasni az esti igeszakaszt. Azt is tudhatjuk, ha az Útmutató segítségével olvassuk a Bibliát, akkor négy év alatt minden könyve sorra kerül. A négy evangélium neve fémjelzi ezeket az éveket; ez az egyházi esztendő például „Lukács éve”, mert az ő evangéliuma és „második könyve” kerül sorra. A zsoltárok a négy év vasárnap estéit teszik teljes ünneppé. Jó ilyen sorrendben olvasni a teljes Írást, mert az egyházi év jellege és az evangélista személye határozza meg a folyamatos olvasásra kerülő könyvek listáját. Az igazi meglepetések csak ekkor várhatók! Azt gondolhatnánk, a teljesen függetlenül egy napra került négy ige és a heti vezérige között nem lehet tartalmi, logikai, vagy akár formai kapcsolat, hiszen mindnek más a rendeltetése és válogatásának szempontja. Csak ne feledkezzünk meg a nagy „Válogatóról”, akinél nincs személyválogatás, és Szentlelke által azt mondja mindig, amit ő akar nekünk mondani! Nem válogathatjuk meg szavait, mit szeretnénk hallani és mikor. Én, ennél az igeolvasási- és hallgatási formánál nem tudok általánosságokat mondani, mert ő mindenkihez egyénenként szól. Az a szó, ami most számomra nem sokat mond; neked mindent jelenthet. Ezért csak telepedj le az ő lábaihoz, szívedben az öt igével, és csak ennyit mondj: „Szólj, URam, mert hallja a te szolgád” (1Sám 3,9)! Én nem tudom megmondani, hogy az ötből melyik dimenzióban szól neked, de azt tudom, mert megtapasztaltam: „Ki kétkedőn kutatja őt, / Annak választ nem ád, / De a hívő előtt az Úr / Megfejti önmagát” (EÉ 328,2). Lehet, hogy éppen egy régen nem olvasott és hallott; hatodik, hetedik igét juttat eszedbe, az előző öt kapcsán, vagy azokból valamelyik félmondat, vagy szó gyullad fel szívedben, s beragyogja fényével egész bensődet, ha lehetőséget adsz rá, hogy legyen minek lángra lobbannia. Felette nagy titok ez és mégis valóság; egyedül a Szentírás igéi által beszél velünk az Isten! Jézus is azért lett számunkra Ige, hogy így a miénk lehessen. Az Útmutató csak eszköz, amely nekünk segít; Istent nem köti semmilyen igerend, ő mégis felhasználhatja, és áldássá teheti életünkben az Útmutató mindennapos szolgálatát.

Ebben a jubileumi évben gondoljuk hálás szívvel azokra is, akik összeállítják, és évről-évre kezünkbe adják ezt a valóban útmutató Útmutatót, amelynek van egy ráadása is. Az utóbbi években értékes olvasmányok is gazdagítják a válogatott igék gyűjteményét. Ezek valóban, mint a mi válaszaink; lehetnek akár énekek, akár neves, vagy névtelen emberek bizonyságtételei. De ne feledjük, hogy bizony csak embereké, akik nem tévedhetetlenek, s szavaik nem azonos értékűek az Isten beszédével! Ezért ebbe az emberi hang-harmóniába néha disszonáns hangok is becsúsznak, de azért van fülünk, hogy halljunk; szemünk, hogy lássunk. Az ige mérlegén mérjünk meg minden emberi tanítást, mint reformátorunk tette, s csak ami kiállja a próbát, azt fogadjuk el!

Miért szeretem ezt a „lutheránus” Útmutatót? A hiánya döbbentene rá valójában, mit is jelent a számomra. Szóval ki nem fejezhető segítség, Isten által igénybevett emberi eszköz, amely csak akkor hatékony és eredményes, ha ő megáldja a rendszeres használatát, és Lelke által megeleveníti számomra a nap, mint nap elém kerülő igéket.

Úgy vélem, a legméltóbb ünneplés az, ha Útmutatóval a kezünkben; Dáviddal együtt napról-napra így könyörgünk Istenhez útmutatásért: „Utaidat, URam, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem. Gondolj, URam, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak. (…) Jó és igaz az ÚR, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat. Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat. (…) Azt az embert, aki féli az URat, oktatja ő, hogy melyik utat válassza.” (Zsolt 25,4–12) – A 275 éves Útmutató küldetésének legnagyobb „eredménye” az lenne, ha olvasói szerte e világon, mindannyian erre a „végkövetkeztetésre” és személyes meggyőződésre jutnának: Az Úr az én Útmutatóm!

Garai András

 

Heti Útravaló

 

Lásd az Evangélikus Életben:

http://www.lutheran.hu:8080/ujsagok/evelet/archivum/keres

szerzők között: Garai beírással, címekben: Heti Útravaló beírással kereshetjük az eddig megjelent írásokat.

(Új böngészőablak nyílik, a visszatéréshez majd zárja be!)

 

Kéthavi Útravaló

 

Lásd az Útitársban:

www.utitars.de

a tartalomjegyzékben a 2. oldalon szerepelnek a 2004. 6. számtól ezek az írások.

 

HIRDESSÉTEK AZ EVANGÉLIUMOT!

Lásd személyes honlapomon, az ABC Heti Üzenet rovatban, itt:

A címlapon, az oltárkép alatt, az Örömhírtár, Igetár, Verstár címekre kattintva olvashatóak ezek a 2005 Ádventjétől megjelent írások.

(Új böngészőablak nyílik, a visszatéréshez majd zárja be!)