141 perc a befejezetlen mondatból:

Amikor a bárányok kérdezik a pásztort…

Bemutatkozó fórumbeszélgetés Nyíregyházán

Egy több évtizede játszott, Déry Tibor művéből készült, magyar film címével azonos időtartamú, s csak félbehagyható beszélgetésre került sor a püspökválasztó közgyűlések előtt, 2005. november 17-én délután; az Északi Evangélikus Egyházkerület legnagyobb, öt szavazattal bíró gyülekezetében. A Nyíregyházi Evangélikus Általános Iskola díszterme teljesen megtelt a személyes találkozóra az egyházmegye területéről, sőt a szomszédos egyházmegyékből is érkező érdeklődő hívekkel; akik felelős döntésük meghozatala előtt fontosnak tartották leendő püspökük személyes véleményének a megismerését. A köszöntések, s a bevezető igeolvasás és imádság után a közérdeklődésre számot tartó tíz körkérdést váltakozó sorrendben, a nyíregyházi gyülekezet igazgatólelkésze; Labossa Péter Mihály tette fel Bence Imre (a továbbiakban B. I.), Dr. Fabiny Tamás (F. T.) és Széll Bulcsú (Sz. B.) püspökjelölteknek. Ezt követően a jelenlévők villámkérdéseire került sor.

Ez a helyszíni tudósítás ugyan a gyülekezeti választások után, de még azok összesített végeredményének kihirdetése előtt jelenik meg, mégsem tét nélküli; mert amint egy cseppben is a tenger van jelen, úgy kísérli meg tükröztetni néhány kulcsszóban összefoglalva, nem a választási ígéreteket, hanem a nyílt megmérettetést önként vállaló, közösségek bizalmát élvező elöljárók személyiségét, hitvallásukat, életük során kikristályosodott meggyőződésüket, tapasztalatukat; amelyeket egész egyházunk érdekében kívánnak hasznosítani a jövőben is, az Úr által a számukra kijelölt helyen. Őérettük tartottak az előző esti istentiszteleten imaközösséget a nyíregyházi hívek, ahol az egyik könyörgés így hangzott fel: „Istenünk, egykor te választottál népednek szíved szerint való királyt Dávid személyében; kérünk, hogy most is te válassz egyházkerületünk népének szíved szerint való püspököt, és add Szentlelked világosságát, hogy szavazásunkkal ezt ne akadályozzuk meg!”

A bemelegítő, kezdő kérdés rövid személyes bemutatkozásra szólította fel a jelölteket; a lapunkban két hete megjelent információkon túlmenően mindhárman fontosnak tartották megemlíteni a tizenéves korukban történt elhivatásuk, megtérésük igéjét, amely máig elevenen él és munkálkodik szíveikben.

A püspöki szolgálatban F. T. azt tartja a legfontosabbnak, hogy a lelkipásztorok pásztora legyen. Sz. B. szerint; ahol hit van, ott minden van. B. I. az egy és oszthatatlan lelkészi szolgálatot említi.

Legsürgősebb és legfontosabb püspöki feladatként, országos szinten Sz. B. ezeket említette: „1. Az egyház fogyásának megállítása, a növekedés elindulása. Eszköze az imádság mellett: misszió, szórványok, új helyek rendszeres fölkeresése erre alakult csoportok által. 2. A közösség formálása, baráti, testvéri jelleg megvalósítása. Testvérgyülekezetek (belföldön). 3. Az egyház anyagi önállósodása a cél, az első lépések megtétele.” B. I. az országos egyház és a gyülekezetek közötti távolságot csökkentené, és szerinte a püspöknek ki kellene vonulnia a gazdasági döntésekből, rábízva ezt a szakemberekre. F. T. két feladatot lát: előbb a pontos diagnózis felállítását, utána a terápia meghatározását orvosi konzílium segítségével, hogy egészséges legyen egyházunk.

Az evangélikus egyház céljait és eszközeit, valamint értékeit firtató kérdésekre egymáshoz igen közelálló válaszokat fogalmaztak meg a fórum résztvevői: Legyünk só és világosság, tükrözzük vissza a Krisztus keresztjéről ránk áradó világosságot. Őrizzük meg evangélikus sajátosságainkat, s hídépítő szerepünk is van –, vélte B. I. Cél a lélekmentés, az életmentés, a veszélyekre való felhívás, s ne legyünk öncélúak –, így összegzett F. T. Hármas célt fogalmazott meg Sz. B.; lélekmentés a bűn rabságából, a hívők segítése, és Isten dicsőítése egész életünkkel.

Hogyan képzeli a lelkészekkel való együttműködést, milyen csapatmunkát tervez? – így hangzott a következő konkrét kérdés, de a válaszok egyházunk egész népét érintik, mert Sz. B. rétegtalálkozókat tervezne laikusok, egyházi munkások között, s hétköznapi, közvetlen találkozásokat a gyülekezetekkel. B. I. a munkatervek egyeztetésén túlmenően, akár játékokkal is segítené a lelkészek közötti közvetlen és bensőséges kapcsolat kialakulását. F. T. az egyenes beszédet tartja a legfontosabbnak, s mobiltelefonjában minden lelkész és felügyelő száma helyet kapna. Nagyra értékeli Túróczy Zoltán püspök példamutató szolgálatát, életművét elevenebbé kívánja tenni egész egyházunkban.

Ezek után egy látszólag elméleti kérdés következett: A diakóniai teológia hivatalosan halott; Ön püspökként milyen teológiát képviselne? B. I. szerint a diakóniai teológia beszűkítette a gondolkodást. „A kereszt teológiája ez: A láthatókra nézzünk, a keresztre és Krisztus szenvedésére, s így ismerhetjük fel az Isten munkáját.” F. T. megfogalmazása szerint máig temetetlen halott a diakóniai teológia; a múlt feldolgozása még nem történt meg. Helyette a kereszt teológiája, a lutheri örökség a hiteles válasz. Sz. B. szerint alapvető dolgokról kell szólni; Krisztus keresztjéről és a megtérésről, Isten szeretetéről; a megelevenítő igéről.

A következő körkérdésre is egybecsengő, pozitív válaszok hangzottak el: Mi a véleménye a laikusok istentiszteleti, gyülekezeti szolgálatáról; tiltaná, tűrné, vagy támogatná-e ezt? F. T. szerint nincs istentisztelet laikusok szolgálata nélkül. A Hittudományi Egyetem is tervezi lelkipásztori munkatárs szak indítását. Sz. B. véleménye szerint az egyetemes papság elve alapján mindenki szolgálhat. Ki lehetne bővíteni az EKE Bibliaiskolát is. Az imádság a legnagyobb szolgálat, ezt mindenki gyakorolhatja. B. I. úgy véli; hogy az elpaposodás ellaposodáshoz vezet. Egymás hite által épülünk, ezért van tere a nemlelkészek szolgálatának az új liturgikus rendben is. Családi istentiszteleten liturgikus öltözetként például a sárga, fényvisszaverő csíkokkal ellátott mellény viselését javasolja…

A helyszínen igen nagy közérdeklődést kiváltó, már-már provokatív, utolsó előtti kérdés sem maradt válasz nélkül: Nyíregyházán lesz-e a püspök beiktató istentisztelet? Lehetséges, de nem csak rajtam múlik, – válaszolta Sz. B. Ha a kerület közgyűlése így dönt és ez a nyíregyházi gyülekezet egységét szolgálja, akkor lehetséges, – felelte B. I. A távolság azonos a főváros és Nyíregyháza között, mint fordítva, s Túróczy Zoltán példáját említette F. T. Őt háromszor iktatták be a püspöki tisztségbe, először Nyíregyházán, de szerinte a börtönből kiszabadult püspök „újjászentelése” is itt történt, amikor első útja a nyíregyházi nagytemplom oltára elé vezetett…

Az utolsó szó jogán még mindhárom püspökjelölt elmondhatta személyes üzenetét is; s ezek a búcsúszavak nemcsak a jelenlévők számára jelenthetnek megerősítést, bátorítást és okot a hálaadásra Istenünknek; mert a választás kapcsán az is „mellékesen kiderült”, hogy egyházunknak mennyi értékes, elkötelezett szolgája van, akik szívvel-lélekkel, kisebb-nagyobb nyilvánosság előtt, de az Úr munkájában szorgoskodnak példaadó hűséggel. Hogy mindez másokról is a nagy nyilvánosság elé kerülhessen, talán nem kellene egy újabb püspökválasztásig várni…

B. I. álmai és tervei között nem szerepelt a püspöki szolgálat. A jelöltség időszaka öröm és ajándék volt a számára, mert közösen tudtak gondolkodni a jelöltek egyházunk fontos ügyeiről. A teljes szeretet kiűzi a félelmet az életünkből! F. T. a helyén érzi magát jelenlegi szolgálati területén; s nem azé, aki akarja, … hanem a könyörülő Istené! Fontos üzenet a mi számunkra is; a Szentlélek konzerválja és renoválja az egyházat! Sz. B. szerint, ha a gyülekezetek imádkozva Istenre figyelnek, jól választanak. Legyünk örömteli keresztények! Végül Isten szavát idézte, amely – mintegy zárszóként –, így hangzott fel ezen a Nyíregyházán mindmáig példa nélkül álló, különleges atmoszférájú, emelkedett hangvételű, szívet-lelket melengető, s derűs reménységet sugárzó fórumon: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura” (Zak 4,6).

Lejegyezte: Garai András

nyíregyházi presbiter