London története

Vissza a cikk elejére

A város látképét a üveg és az acél szerkezet uralja. Körülbelül 8 millió ember indul el a munkahelyére, mely elég nagy nyüzsgéssel jár. Összesen harminc híd segít az egyik pontból a másik pontba az átkelésre. Temze 324 km hosszú és 33 méter mély és ami azt illeti eléggé kanyargós. Mely a fővároson keresztül az Északi tengerbe torkollik. Régen is központi kikötő volt, ide szállították a gyapotot meg egyéb fűszernövényt. Gyakorlatilag a folyó nélkül nem létezhetne. Naponta kétszer változik a folyó vízszintje, apály majd dagály.

A dagály mindig veszélyt jelent a városra. Az Atlanti óceán felől erős vihar keletkezik, megnövekszik a vízhozam a Temze folyón, s nagy része beáramlik a városon. Régebben többször kilépet a medréből, mely számos emberéletet követelt.

Hogy alakult ki London?

2000 éve a Romaiak felfedezték és letelepedtek, megfelelőnek tartották a Temzét. Hegyekben élelmiszer készletet halmoztak fel. Folyót alkalmasnak találták átkelésre és kikötésre. Mostani Bridge híd környékén volt, akkoriban kiépítetek egy hidat. Shauth work területe volt. Utak épültek, összeszőtték a környékbeli falvakat. Beindult az egymás közti kereskedelem falvak és London között. Krisztus születése után 60-ban mindez megszűnt. Boody Karbid elrabolták őket és bosszúból megtámadta Londont. Teljesen leéget az egész város, mivel faszerkezetűek voltak.

Az újjáépítésnél már másképp építkeztek. Kőzetből bástyát és magas falat emeltek a betolakodók ellen. Sok embert igényelt az építkezés, vésővel formálták ki a köveket. Bányától hajóval szállították a Temzén. Falak felhúzása hosszú ideig tartott így is. Hiszen hat méter magas és közel 2 méter széles. Belül a város épület falai szintén kőből felépült, kialakultak az utcái. Mai napig is ebből a korból találnak leleteket a régészek. 200 évig fejlődött, hatalom váltás miatt elhagyták nagy részük az embereknek. Hanyatlott a fejlődés. Előbb utóbb utol érte magát, folyónak köszönhetően.

Római híd már nem bírta a forgalmat. Kevésnek bizonyult. 1209 -ben megépült a legelső kőhíd, nemcsak maga híd, hanem a pillérekre házakat és boltot hoztak létre. Sőt vízi malomra is került sor. London Bridge nevet kapta. Évekkel később a nagyfokú hajóforgalom és a hajó mérete miatt, sorsa eldőlt, lebontották és átépítették. Fejlődés és hajóforgalom betegséget hozott a városra. Megjelentek a patkányok, s vele hordozott betegség, búvó pestis. Tömegesen és gyorsan haltak meg az emberek a ragályos kórban. Város lakosságát megtizedelte. Megállt szinte az élet.

Egy valami számolta fel a pestist. A tűz. Forró nyári éjszakán tűz keletkezet pékmester kemencéjében. Lehetetlen volt már megfékezni a katasztrófát, tovább terjedt a környező házakra. S a tűzvész öt napon keresztül pusztított. Temze tudta megakadályozni a tovaterjedést. Sokan elhagyták otthonaikat vagy meghaltak.

Ismét újra kellet építeni a várost. Christofer Rean építész megtervezte az újra a fővárost. De olyan szempontból, túlszárnyaljon több kontinens fővárosán. Az elképzelését nem fogadták el, túlságosan drágának találták volna. Régi megmaradt házalapokra húzták vissza az épületek falait. Rean nem nyugodott bele, ne alkothasson, ne maradjon kincset érő tervezése. Közel 30 év múlva megépült a Szent Pál székesegyház, melybe mindent beleadott. Ez kupolája építménynek, amely hatalmas.

Egy részt újszerű építést talált ki. A kupolát körülvevő falakba láncfonatot helyezett el erősítésként, jobban bírja a terhelést. A világ minden részéről érkeztek kíváncsiskodók, megcsodálják alkotását.

1801-ben a világ legnagyobb főváros címet kapta meg. Beindult a külkereskedelem a hajókon, de a sok hajók miatt nagy volt a zsúfoltság. Dokkokat készítetek ennek a megoldására. Összesen 9 dokk lett. A nagy területen a embereknek még több munkalehetőséget adott. Fontos volt az, legyen elegendő rakodó és a karbantartási munkát eltudják végezni. Kikötőkre tudott alapozni a város, fellendült a kereskedelem és a bank ágazat. Dokkok 170 évig nagy szolgálatot adtak. Utána már idejét múlt lett a konténeres szállítással. Így a dokkokat lebontották és helyükre üzletnegyedé alakították. Ez lett a egyik legfejlettebb városrész. Egy daru emlékeztet a múltra. 1880-as években kitört a kolera járvány. Ezt a betegséget a rossz csatornázás és a Temzébe beáramló szennyvíz megfertőzte a ivóvíz bázist. 1848-ban ez volt London első legnagyobb természeti katasztrófája.

Megoldást kellet találni a bajra, cselekedni kellet. Joseph Bazagette megtervezte a város csatornahálózat alapjait. Gondos munkával készítetek el, mely a lejtős földalatti járatokat alakítottak ki. Ezek mai napig is megvannak, 120 km hosszú és 140 éves. Nagy hajóforgalom véget megint új feladat elé kerültek a tervezők. Hidat készítetek, melynek a neve a Tower Bridge. Nyitható és csukható a útjai. Magasabb hajók is áttudjanak kelni. Szintén a mai napig ellátja a feladatát.

Az utcákon túl nagy lett a forgalom, így megoldást kellet találni erre a feladatra is. Így keletkezet a világ első földalattija. Csőrendszerű alakú és mindig egy egy csövet raktak le a fúrás után. Minden egyes elem kézi erővel került a végleges helyére. Nehéz fizikai munka árán sok volt a munkahelyi baleset. A csőhenger hidralika nyomással préselték ki a a földet. A közepéből meg eltávolították a felesleget. Elkészültével megoldott az akkori kornak a problémája. Ez volt az őse a földalattinak.A város tovább terjeszkedett.

1940-ben megtámadták a németek Londont a Temze mentén. Hatalmas pusztítás okozva. Újabb újra építés várt rájuk