Utószó helyett
Reménytelen lenne az a próbálkozásunk, hogy
az oktatást összhangba hozzuk
az állandó szinte robbanásszerű kiterjedésben levő ismeretanyaggal, ha
e növekedéssel nem járna együtt az egyszerűsítés.
Szent-Györgyi Albert
Érdekes, hogy az oktatásban és a gazdaságban szinte azonos módon jelentkezik egy “pedagógiai” probléma: mi a fontosabb   a konkrét ismeretek mennyiségének növelése, vagy

  a tájékozódó képesség, a rendszerező képesség fokozása?

A kérdés persze nem ilyen egyszerű, hiszen ismeretek nélkül tájékozódni vagy rendszerezés nélkül hasznosítható ismereteket szerezni egyaránt lehetetlen. Mégis gondot jelent, hogy a rohamos fejlődés olyan tömegben szállítja az új ismeretanyagot, amelyet megtanulni még a szűkebb szakterületen is képtelenség.

Milyen módon válogassuk ki az információk (szakcikkek, könyvek, multimédia) rengetegéből a feladatainkhoz szükségeseket?

Hogyan fogjunk hozzá olyan új problémák megoldásához, amelyekkel eddig még más (tudomásunk szerint) nem foglalkozott?

Nem vagyok hivatott ezekre a kérdésekre részletes választ adni. Csak arra hívom fel a figyelmet, hogy mind a gazdasági, mind a műszaki, mind az oktatási gyakorlatban megkönnyítené a munkát, ha nagyobb gondot fordítanánk arra, hogyan kell felismerni a különböző jelenségekben, folyamatokban, berendezésekben azt, ami közös, hasonló. “Valamely területen végzett gyakorlás eredményei annál jobb hatással vihetők át, mennél nagyobb a két területre vonatkozóan a tartalom, a módszerek és az alapelvek hasonlósága.” (Pietrasinski)

Minden külön magyarázat nélkül nyilvánvaló, hogy sokkal gyorsabban és könnyebben értünk meg egy olyan anyagot, amelyhez hasonlóval már foglalkoztunk. De vajon az is nyilvánvaló, hogy egy új feladat esetében azonnal észre vesszük a hasonlóságot az új és a már ismert és megoldott feladatok között? … A hasonlósági módszer ehhez nyújt segítséget. Ilyen értelemben nemcsak a kísérletek, de a gondolkodás terén is fontos.

Pólya György írja: “Fontosabb a gondolkodási készség, mint a tárgyi tudás; ezért a tanításban is az a fontosabb, ahogyan, nem pedig az, amit tanítunk.”

Ne maguknak az ismereteknek, az egyes konkrét rendszereknek az oktatásán legyen a hangsúly, hanem azokon az alapvető törvényeken, amelyeken alapszik minden meglevő (és legalábbis a közeljövőben megépülő) rendszer.

A fizikai világ egysége önmagában, szinte “tálcán kínálja” a különböző folyamatok hasonlóságán alapuló oktatást. A szakirodalomból a hasonló jelenségek, berendezések kiválasztását nem “érzés alapján”, nem a formai hasonlatosság vagy a hasonló technológiai cél alapján kell kiválasztani. A “tartalom” hasonlóságának felismerésével már számtalan eredmény született. Joggal várható, hogy a hasonlósági módszer és a modern rendszerszemlélet térhódítása a gazdasági életben, az arra felkészítő oktatásban is jelentős eredményekkel fog járni. Képessé tesz arra, hogy a napi gyakorlati feladatokban megtaláljuk az új megoldásokat, az új sémákat, az alkotó tevékenységet.

A tudomány és a technika rohamléptekben fejlődik. A “speciális szakismeretek” elavulási ideje egyre rövidebb. Ilyen körülmények mellett “reménytelen vállalkozás” egy-egy tantárgy anyagát teljes mértékben megtanítani. Csak arra van mód, hogy a diákok szemléletét formáljuk és motiváljuk őket: szerettessük meg velük a tantárgyat és azt a világot, amelyet tantárgyunk modellez. Ehhez példaanyagra is szükség van.

Kant írja: Szemlélet nélkül a tények vakok, tények nélkül a szemléletek üresek.

De a példa nem tárgya, csak eszköze oktató-nevelő munkánknak. Nem a példát, hanem a példával kell tanítani (és tanulni). Így fogadja olvasónk az előbbiekben közölt példaanyagot és (javasoljuk) így használja saját példáit is saját gyakorlatában.


Vissza a honlap tartalomjegyzékéhez