De hát hány világ van?

[Szó szerint idézve Meadows (1986) összefoglalóját]


Hogyan lehetséges, hogy egy állítólag

tudományos tevékenység,

a számítógépes modellezés

a feltehetőleg azonos földi problémákkal foglalkozva,

ilyen különböző leírásokat eredményez arról,

ami van és ami lehetne?



Íme három lehetséges válasz erre a kérdésre.

(Válasszon az olvasó vagy mondjon jobbat.)



EGY:
A MODELLEK AZÉRT KÜLÖNBÖZŐK,
MERT CÉLJAIK KÜLÖNBÖZŐK!

A szervomechanizmusokkal foglalkozó tudós
 

a béka nyelvét figyeli, ahogy az követi a legyet.
A másik tudós; akit a fajok elkülönülése érdekel,
 
a petét látja, amint ebihal lesz belőle, majd béka.


 A harmadik tudós az idegműködésekkel foglalkozik:
 

az elektromos jeleket követi a béka lábának idegeiben és izmaiban.

... a béka pedig ugyanaz.

A globális modellek azért írják le különböző módon a világot, mert alkotóik céljai különbözőek.



KETTŐ:
A VILÁGMODELLEK KÉSZÍTÉSE NEM TUDOMÁNY,
INKÁBB VALAMIFÉLE MESTERSÉG.

Amit a globális modellezők csinálnak az a

korongozáshoz,

építészethez,

műbútor-asztalossághoz,

szövéshez és virág kötészethez

hasonlatos, és nem a csillagászathoz,

fizikához,

kémiához,

biológiához vagy

matematikához

Egy modell a tudomány, a művészet és a technika szintézise.

Összhangjukat a modellező teremti meg.

Mint minden mesterembernek, a modellezőnek is

tehetségesnek,

jó esztétikai érzékűnek,

jó gyakorlati érzékűnek,

intelligensnek,

alkotó szelleműnek,

alázatosnak,

szorgalmasnak és

egyéninek kell lennie.

Minden fazekas csinál teáskannát,

de nem minden teáskanna egyforma.

Nem is akarnánk, hogy egyforma legyen.



HÁROM:
MÉG A TUDÓSOK SEM LÁTJÁK
AZ EGYAZON VILÁGOT
TÁRGYILAGOSAN.

Valamennyien aktív részesei vagyunk az általunk látott világ megalkotásának.

Elhatározzuk, milyen a világ, és aztán olyan is lesz!

csak azt a részét látjuk, ami ilyen,

semmit sem látunk abból a részből, ami nem ilyen,

azokkal az emberekkel barátkozunk, akik

ugyanígy látják,

kerüljük azokat az embereket, akik nem így látják.

A globális modellek csodálatosan kifejezik, hogyan is látja a világban néhány ember a világot.


Az a globális modell,
amelyik az olvasónak a legjobban tetszik, talán
nem is a világról mond neki sokat, hanem saját magáról.


Utószó