Lektori vélemény

Szűcs Ervin: Technika és számítógép

c. teljes kéziratról

A könyv elsősorban azoknak szól, akik még csak ezután akarnak a számítógépek alkalmazásával közelebbről megismerkedni, illetve akik ugyan nem akarnak vele közelebbről megismerkedni, de kevés ismerettel és ráfordítással tudni szeretnék, hogy mi mindenre lehet használni a számítógépet, a hogyan-ról sem feledkezve meg.

A szerző a szükséges előismereteknél ügyesen válogatóa össze, s belőlük jól építkezett, amit leginkább az ismeretek átadásának rendszerré formálása jellemez.

A problémák és feladatok megközelítési módját értékessé teszi, hogy nem vész el a részletkérdésekben, nézőpontja, szemlélete olyan, hogy azt láttatja, amit kell.

Tárgyalásmódja világos, szabatos, mondanivalóban célratörő, stílusa élvezetes, aminek eredménye és egyben értéke, hogy a könyv olvasmányos. Vitatható, de védhető is a computer szó használata. (Ebben a kérdésben nem kívánok egyértelmű álláspontra helyezkedni!)

A rajzokat, képeket nem láttam, de feltehetően illenek a szöveghez, amely szinte kiválja a képi megjelenítést.

A rendelkezésemre bocsátott példány gépeletlen oldalain viszont számos észrevételt, kiegészítést, megjegyzést tettem azért, hogy a könyv sikerét ezekkel az "adalékokkal" is befolyásoljam, elősegítsem. Ezek a könyv tartalmát és felépítését nem érintik, csupán helyenként az információkat, ismereteket teszik gazdagabbá. Éppen ezért a szerzőre bíztam, hogy mit vesz át, és mit hasznosít ezekből. Felhasználásukhoz, átvételükhöz nem ragaszkodtam. A szerző viszont, amennyire a terjedelmi lehetőségek megengedték, és ahol szükségét érezte, ott hasznosította az általam közölt "adalékokat".

Azokat az apróbb korrigálásokat viszont, amiket kértem, a szerző elvégezte.

Mindezek alapján a könyv mielőbbi megjelenését feltétlenül javaslom! Az iskolás gyerekek és felnőttek a benne foglaltaknak egyaránt hasznát vehetik. Társadalmi szinten pedig elősegíti a számítástechnikai kultúra alapjainak terjedését és terjesztését, amit - fontossága miatt - illene végre nagyon komolyan venni.

Budapest, 1985. június 21.

(Dobó Andor)


Egy újságíró: (1987. június BIT-LET)

Szűcs Ervin: A számítógép tegnaptól holnapig - Műszaki Könyvkiadó, 136. o., 48 Ft.

Úgy tűnik, hogy a Műszaki Könyvkiadó "ráállt" a kezdőknek, a laikusoknak szóló számítástechnikai könyvek kiadására, amelyek nem a programozás mikéntjét próbálják mindenáron belesúlykolni az olvasók fejébe, hanem a számítógép mibenlétét, széles köre. alkalmazási lehetőségeit igyekeznek ismertetni. Júniusban az "Első könyvem a mikrókról" című kiadványról szóltunk - amit a Novotrade-dal közösen jelentettek meg -. és máris itt az újabb, hasonló témájú könyv. Lehet, persze, hogy ez az egybeesés csak a nyomdai átfutás szeszélyének köszönhető, de mindenesetre hasznos, hogy az olvasó igényei szerint válogathat a hasonló témájú könyvek közül.

Ami tovább erősíti a két kötet hasonlóságát: tulajdonképp mindkettő képeskönyv. Míg azonban az "Első könyvem ..." a szövegbe beépített színes képekkel illusztrálja mondanivalóját - illetve a képek teszik ki a kötet nagy részét -, addig "A számítógép ..." szerkesztési koncepciója más: minden második oldalon egy-egy egészlapos (fekete-fehér) illusztráció, a következőn pedig a hozzá tartozó szöveges fejezet.

Ezt a szerkesztési koncepciót követi az egész kötet: ha felütjük, a bal oldali lapon a képet látjuk, jobb oldalon pedig a hozzátartozó szöveg olvasható. A szerző a kötet elején így fogalmaz: "Talán sikerül a szemléltető képek és a hozzájuk tartozó szöveg segítségével együttesen meggyfani az Olvasót arról, hogy a kultúra egy és oszthatatlan, és hogy annak ma már szerves része a technikai kultúra, s hozzá tartozik a számítástechnikai kultúra is." Mindezt valamivel idősebb korosztállyal igyekszik tudatosítani, mint a korábban említett kötet - erre utal a nagyobb terjedelem, a komolyabb, elemző hangnem is. Csakhogy…

A kötet érdemi része, azaz a szöveg ellen nem lehet érdemi kifogásunk. A képek azonban… Nos, a kötet grafikai kidolgozása csapnivaló - és ez annál nagyobb hiba, mert a szerző is egyenlő fontosságot tulajdonit a képeknek és a szövegnek. A képek egy részét rajzok másik részét fényképek, harmadikat pedig e kettő kombinációja teszi ki. A karikatúraszerű rajzok jópofák és érzékeltetik is a szemközti oldal tartalmát - nem is ezekkel van bajunk

A fotók azonban annyira homályosak, szürkék tónustalanok, hogy az már elfogadhatatlan. Ahol pedig a fotókat a rajzokkal kombinálják ott - nincs rá jobb szó - borzalmas eredmények születtek. Filc- vagy tustollal átrajzolt seszínű fotók próbálnak illeszkedni a hozzájuk erőltetett grafikákhoz.

A háborgás után nézzük azonban az érdemi részt, a szöveg tartalmát! Azt már említettük, hogy a grafikus és a szöveges oldalak felváltva követik egymást - de azt még nem, hogy minden szövegoldalnak külön címe is van. Nem rossz ez. hiszen így minden fejezet egész oldalas illusztrációt kap - de vannak hátulütői is. A "fejezetnek" megfelelő egyoldalas szöveg néhol kissé terjengős - ez fordul elő, persze, ritkábban, hiszen az egyoldalas megkötés hatalmas korlátot jelent ilyen témakörök esetében máshol viszont a szerző igyekszik szinte az érthetetlenségig tömöríteni mondanivalóját, vagy pedig több egymást következő fejezetnek hasonló címet adva folytatja ugyanannak a területnek az ismertetését.

Ennek ellenére jó áttekintést ad a kötet a számítástechnika múltjáról, történetéről, fejlődéséről, és jelenlegi helyzetéről. Mondanivalója lényegének tekinti a szerző az algoritmus fogalmának, alapjainak megismertetését.

A kötet lényegében négy fő részre osztható. (Erre talán a szerző sem gondolt, könyvét 65 részre osztva. így lehet, hogy felosztásunk esetleges, önkényes.) Az első, legvaskosabb szakasz a számítástechnika történetével foglalkozik. Itt a könyv a feltételezhetően tizenéves olvasók számára jó áttekintést nyújt a számítástechnika kialakulásáról, a XX. század elejéig. A - szerintünk - összefoglalást jelentő "A technika fejlődése" fejezetben olvasható vulgár-marxista értelmezést viszont valószínűleg már a tizenévesek is idegenkedve olvassák. A második rész egyfajta elméleti tudnivalók gyűjteményének tekinthető: szó esik itt a számítógépek programozásának alapelveiről, a gépek által használt algoritmusok alkalmazásáról. a számítógép-generációkról, az információk feldolgozásáról. Itt is lehetnek persze kifogásaink a tartalommal szemben. Így az információval, informatikával foglalkozó fejezetek meglehetősen terjengősek, ugyanakkor nem sokat mondanak - hogy mi is információelméleti kifejezéssel éljünk: redundánsak, azaz sok ismétlődő ismeretet tartalmaznak.

A harmadik rész foglalkozik az alkalmazásokkal - és ez a könyv leghasznosabb része: az általánosan vett számítógépes termelésirányítástól kiindulva a szerző sorra veszi a felhasználási lehetőségeket egészen a sportig, művészetig, játékig. Eközben mindig hangsúlyozza: a gép csak eszköz az ember kezében, csak arra képes, amire programozzák. Jelentós terjedelmet szentel itt a szerző a robotok fejlesztésére, generációik ismertetésére sót a sci-fi szerzők ezzel kapcsolatos véleményére is.

Az utószónak tekinthetd néhány oldalas negyedik rész a számítógépek további fejlődésével foglalkozik. A szerző itt két képet villant fel: az egyiknél meglehetősen közhelyszerűen egy nem túl régi japán kiállítás tapasztalataira hivatkozik, (napelemek, alakelemzők, TV, lemezjátszó, háztartás automatizálása) mint az eljövendő nagy változásra. Vagyis a szerző ettől reméli az ipar megváltását? A másik kép, a robotok támadásával kapcsolatban - a "Rémképek" címet viseli - a Bibliától József Attiláig idéz írókat, költőket, arra a végkövetkeztetésre jutva, hogy a gépek az embert szolgálják.

Végül is a szerző még a legeslegutolsó, mindent összefoglaló fejezetben sem oszlatja el a kötet tizenéves olvasóinak rémálmait: nem győzi meg őket a robottámadás lehetetlenségéről - de ez talán nem is volt feladata.

Tallér József