A fejlődés iránya

Ki tudná megjósolni, hogy hová fejlődik és milyen új meglepetéseket tartogat a számítástechnika, a mikroelektronika? Nagy hírű tudósok foglalkoznak világszerte a várható fejlődés prognosztizálásával, de egyikük sem vállalkozik "a jövő század regényének" megírására. (A prognózisok közül több magyar nyelven is megjelent: a francia köztársasági elnök részére készített jelentés "A számítógépesített társadalom" címmel, 1979-ben, a Római Klub 1982. évi jelentése "Mikroelektronika és társadalom, áldás vagy átok" címmel 1984-ben.) Összességében két egymás mellett kibontakozó várható fejlődési irányt különböztethetünk meg.

Az egyik irány a miniatürizálás. Egyre kisebb és kisebb elektronikai alkatrészek készülnek. Bizonyára van valahol határa a miniatürizálásnak, azonban egyelőre ettől még messze vagyunk. A közeljövőben a szilícium helyére a gallium-arzenid kerül, amely 10…100-szoros fogyasztáscsökkenést, és az integrálódás ugyanekkora növekedését hozza magával. Ki gondolt volna akár csak öt évvel ezelőtt is arra, hogy írógép nagyságú számítógépek is megjelennek, mint pl. az IBM PC-XT, amelynek központi tára 512 kbyte kapacitású, és két olyan lemezes tára van, amely egyenként 10 Mbyte jelet képes tárolni? (Csak összevetésként: 20 évvel ezelőtt egy 64 kbyte-os gép még nagygépnek számított.) A méretek és az árak csökkenése, a teljesítőképesség és a használhatóság rohamos növekedése várhatóan igen széles körű elterjedéshez fog vezetni. A számítógép a lakás megszokott "bútordarabja" lesz.

A fejlődés másik iránya az óriásgépek kialakulása. A tudományos, gazdasági, államigazgatási feladatok ellátásához egyre több adat központi kezelésére van és lesz szükség. Ezek a teljesítményükben óriás gépek több milliárd adat tárolására és egyidejű kezelésére lesznek képesek. Ezek az óriások valójában már nem is egy gépet jelentenek majd, hiszen belsejükben egyidejűleg több központi egység is működik.

Az óriásokat egymással, és a különböző régiókban levő kisebb gépeken keresztül a lakások, hivatalok mikrogépeivel összefüggő hálózatok kötik össze. Olyan idegrendszer alakul ki, amelyen keresztül kölcsönösen lehet egymással információt cserélni. Kialakul a decentralizált irodai rendszer, amelyben az ember hivatali ügyintézéseinek jelentős részét az otthon meglevő és az intézményével telefonvonalon összekapcsolt számítógépe segítségével végezheti el.

Érdekes előkészítése ennek a jövőnek az, hogy az angolok mágneslemezre vitték (és terjesztik majd) nemcsak az ún. Oxford Dictionary-t, hanem Nagyenciklopédiájukat is. Se szeri, se száma ma már az olyan, mágnesszalagon megkapható szolgáltatásoknak, amelyek különféle tudományos szakterület kutatási és publikációs információit tartalmazzák.

Egyet bizton állíthatunk, és erre már az eddigiekben is volt utalás: bárhogy is fejlődjék a számítógép, az mindig gép marad, gép, amely egyre több és egyre bonyolultabb feladat megoldását veszi át az embertől. De a problémák, a döntések megmaradnak (és igazán ezek maradnak meg) az ember működési területének.