A számítógépes bűnözés

A számítástechnika néhány évtizedes múltja máris kapcsolatba került a bűnözéssel. Nincsen ebben semmi meglepő, hiszen bármilyen új területe van az emberi, társadalmi tevékenységnek, ott előbb-utóbb megjelennek a bűnözők is. De hogyan lehet bűnt elkövetni a számítógéppel? Természetesen itt is van közönséges lopás: számítógépek, egyéb eszközök és programok jogtalan eltulajdonítása. Ez azonban még nem új típusú bűnözés. A könnyű vagyonszerzésnek vannak a számítástechnikával összefüggő csábítóbb lehetőségei is. Ahogy a pénztárosok között is vannak sikkasztók, ugyanúgy akadnak "sikkasztók" a számítógép-kezelők között is. Több olyan bűntényt fedtek már fel, hogy a bankhálózatoknál dolgozó programozók a számlák kerekítésekor fennmaradt centeket a saját számlájukra utalták át, és ezzel rövid idő alatt százezreket gyűjtöttek össze. Mások egy-egy bankszámla titkos kódját megismerve, abból jogtalanul nagyobb őszszegeket vettek fel maguknak. Egy adathiba miatt a General Motors egyik alkalmazottja havi fizetését naponta kapta kézhez. Az ellenőrök csak évek múltán vették észre a hibát, és pert indítottak a dolgozó ellen. A bíróság a keresetet elutasította azzal, hogy a vállalat vezetésének szerves része a számítógép, így az ott elkövetett hibákért a vállalatnak kell felelősséget vállalnia, de ugyanakkor elítélte az érintett személyt is… adócsalás miatt! (Éveken keresztül nem közölte az adóhivatallal, hogy jövedelme a bejelentettnek 30-szorosa.)

Az előzőeknél súlyosabb anyagi kihatásai vannak a számítógépes kémkedésnek. Elsősorban a személyek és az iparvállalatok adatainak kifürkészéséről van szó. Donn Parker, az USA egyik neves informatikai szakembere - a kaliforniai Stanford Kutatóintézet munkatársa - egy alkalommal 265 olyan esetet említett, amikor a programozók "kifosztották" a számítógép adattárolóját. Aki ismeri, hogyan lehet egy vállalat legtitkosabb adatbankjához hozzáférni, az az üzleti életben hihetetlenül fontos és értékes információkhoz tud hozzájutni. Nem egy ilyen jellegű ipari kémkedési perről tudunk, amelyek egyes esetekben nemzetközi (pl. japán - amerikai) területre is kiterjedtek. Még zsarolásra is felhasználható a számítógép, ha illetéktelenek hozzá tudnak jutni egyes személyek bizalmas adataihoz. Sajátos fajtája a zsarolásnak az az eset, amikor egy programozó "komputerbacilust" rejtett el egy számítóközpont programjaiban. Azzal fenyegette meg a központot, hogy amennyiben nem kap több százezer dollárt, a "bacilus" - mint egy rejtett és időzített bomba - felrobban, és elpusztítja az egész központot. Félreértés ne essék, nem valódi bombáról van szó, hanem információs bombáról: egy olyan utasítássorozatról, amellyel a merénylő az összes elérhető programot és adatot megsemmisítheti.

Ma már nem egy bankrablás vagy terrorakció tervét is számítógép segítségével készítik. És még folytathatnánk tovább… De vajon a számítógépet kell-e okolnunk az új bűnözési formák kialakulásáért? Itt is, mint oly sok más esetben, a problémát és annak megoldási kulcsát magában a társadalomban kell keresni.