Kapcsolatunk a géppel

Ugye kedves Olvasó, most már "mindent" tud a számítógépről? Különösen, ha középiskolás diák, aki - az iskolában vagy valamilyen hobbiklubban naponta rendszeresen gép mellé ülhet. Jogosan örülhetünk a mikroszámítógépek hazai elterjedésének, ezért nem célszerű megingatni azt az önbizalmat, amellyel fiataljaink a gépeket kezelik. Létezik azonban egy statisztikai adat, amely szerint a legtöbb balesetet az 5…7 éves jogosítvánnyal rendelkező gépkocsivezetők okozzák, akikben már nincs meg a kezdő óvatossága, de akikből még hiányzik az évtizedes praxissal rendelkező vezetők tapasztaltsága. A számítógépet "vezetve" sem árt, ha a kezdeti ismerkedés után nem feledkezünk meg a számítógép és az ember kapcsolatának lehetséges buktatóiról. A legnagyobb veszély a "computománia" egyre terjedő tünete. Már szó volt arról, hogy milyen egészségkárosító hatása lehet, ha a villódzó képernyő előtt, görnyedt tartással ülünk órákon keresztül. Tartásunk egyenes és kényelmes legyen, a képernyő (nagyságától függően 1…3 m távolságra legyen szemünktől. 40…50 percenként legalább 10 perc pihenőt tartsunk, elszakadva a képernyőtől, és - lehetőség szerint - a széktől is.

Remélem, hogy az Olvasók többsége nem csak játékra kívánja felhasználni gépét. Az alkotás öröme olyan sikerélmény, amely talán semmihez sem hasonlítható. Ilyen sikerélményt képes rendszeresen nyújtani a számítógéppel kialakított kapcsolat is. Igaz, "kemény" ellenfél a gép: nem tűr el semmilyen felületességet, logikailag át nem gondolt utasítássorozatot, elnagyolt, kapkodó beavatkozást.

Aki már készített számítógépes programot, és azt sikeresen futtatta a gépen elmondhatja, hogy igazi alkotói örömet érzett a siker láttán. A kezdeti sikerek sokaknál gyakran oda vezetnek, hogy programozási munkájukból kihagynak néhány lényegtelennek tűnő szakaszt. Úgy gondolják, már nincs szükségük programtervezésre, a program folyamatábrájára, közvetlenül a gépbe írják utasításaikat. Még azt is feleslegesnek tartják, hogy a program elején néhány sorban (REM, COMMENT) rögzítsék a programozó és a program nevét, a program elkészítésének időpontját. A folyamatábrát sem szeretik sokan, de hamar rá kell majd jönniük arra, hogy egy-egy bonyolultabb program hibáinak kijavításához vagy feladatának továbbfejlesztéséhez képtelenek hozzálátni az áttekintő ábrázolás nélkül. Jobb azonnal, már a kezdet kezdetén megszokni!

És még valami: programjaink nyilvántartására egy idő után kevés lesz fejünk kapacitása. Kézenfekvő lenne, és mégis, csak kevesen használják számítógépüket a géppel kapcsolatos adatok információs rendszereként. Mennyi felesleges keresgélés, esetleg új programok írása alól mentene fel egy olyan nyilvántartás, amelyben címük, céljuk, legfontosabb jellemzőik és tárolási helyük alapján bármikor visszakereshetők a tulajdonunkban levő programok.