Computer ludens

Félig tréfásan, félig komolyan a ma élő embert gyakran nem homo sapiensnek (bölcs embernek), hanem homo ludensnek (játékos embernek) nevezik. Tréfásan, hiszen az ember fennmaradását és kiteljesedését mégiscsak munkája és gondolkodása tette lehetővé; komolyan, mert az igazán kiegyensúlyozott ember mindennapi munkáját is játékos felszabadultsággal végzi. Sokan úgy vélik, hogy a játék felelőtlen, komolytalan tevékenység, de alaposan tévednek. A medvebocsok vagy az oroszlánkölykök játéka életbevágóan komoly szakasza a fejlődésüknek: lényegében felkészítés az életre. A gyermek játéka is örökös próbálgatása és fejlesztése saját erejének, képességeinek. A felnőtt ember játéka pedig olyan kikapcsolódás, amely aktív pihenésben regenerálja az elfáradt agysejteket, rendezi a gondolatokat. A játék (persze nem a túlzásba vitt szenvedély!) még felnőtt korban is fejleszti a képességeket. Nos, a számítógép univerzalitása erre a területre is kiterjed olyannyira, hogy ehhez hasonló játéka még sohasem volt az emberiségnek. Nemcsak a meglevő ismert játékokat (pl. sakk) lehet játszani rajta, hanem egészen újszerűen, filmszerű folyamatokban próbálhatja ki az ügyességét és reflexeit az ember. Nem hiszem, hogy e könyvben szükséges lenne ismertetni a játéklehetőségeket, hiszen ma már a legtöbb tizenéves látott ilyen játékokat, valamint nap, mint nap születnek és terjednek újabb és újabb játékok. Van köztük néhány egészen kiváló szellemes, a reflexeket és a logikai képességeket fejlesztő játék. De sajnos itt is (mint az irodalomban) van fércmű, ponyva. A gyilkoló, szinte állati ösztönöket felélesztő, az emberi gyűlöletet terjesztő játékok hatása komoly ferdüléseket okozhat az emberben, főleg a serdülőkben. Nemcsak jellemferdülésre gondolunk, hanem tényleges egészségi, testi ferdülésre is. Milyen ellentét a lehetőségek sokaságában: a számítógép képes összekötni távoli földrészeken élő embereket egymással, ugyanakkor arra is képes, hogy elszakítsa társaitól azt az embert, aki szenvedélyesen, napokon, heteken, keresztül csak a géppel "kettesben" játszik. És még nem szóltunk a szemrontó hatásról! A tv-képernyő másodpercenként 50-szer váltogatja a képet, ami olyan villódzó hatás, amit az ember szeme közvetlenül ugyan nem érzékel, de a képernyő előtt órákon keresztül ülve fejfájást, hosszabb időn keresztül pedig látásromlást okozhat. (A kimondottan számítógépes megjelenítő céljára gyártott készülékek a szokásos tv-knél lényegesen drágábbak, ezeknél ezt a villódzást megfelelő technikai eszközökkel kiküszöbölik.) Mint minden esetben, itt is igaz: nem az eszközt, hanem annak ésszerűtlen és célszerűtlen használatát kell okolni! Az okos ember mentes a szélsőségektől, képes önmagát annyira szabályozni, hogy a játék, a szórakozás sohase váljon szenvedéllyé. Tanácsunk: 40…50 percenként legalább 10…15 perc pihenőt tartani - még akkor is, ha a játék éppen a legizgalmasabb!