Az üzenettovábbítás forradalma

"A távolságot mint üveggolyót, megkapod" - írja József Attila. De ez ma már nemcsak altatónak szánt vers.

A híradás talán egyidős az emberiséggel. A tam-tam dobok vagy a füstjelek nagy távolságokra közvetítették a "feladó" közleményeit. A rómaiak nemcsak a hírneves útjaikon száguldó futárjaikkal üzentek távoli tartományokba, hanem sajátos "fénytávíró-rendszerükkel" is. Az egymástól látótávolságra levő közvetítő állomásoknak hosszú hálózata volt, amelyekről fáklyák mozgatásával, fényük helyzetével továbbították a kódolt információkat. A tengerészek zászlójelzéseinek, a szárazföldi (szemaforhoz hasonló) hírközvetítők jeleinek adására és vételére, megértésére csak az volt képes, aki a jelzések kódjait ismerte.

Az információ továbbításának sebességétől függ biztonságunk, gyakran még életünk is. Hogy milyen értéke van az információnak, jól szemlélteti a világ egyik leggazdagabb családja, a Rothschild-család története: vagyonukat az alapozta meg, hogy elsőként értesültek a Waterlooi csata kimeneteléről.

Az információhiány következményeire példa az 1815-ös New Orleans-i csata - ahol közel kétezer ember életét vesztette -, amelynek meg sem kellett volna történnie, minthogy Nagy-Britannia és az Egyesült Államok már 15 nappal korábban aláírta a békeszerződést. Ez az információ azonban késve érkezett a szemben álló felekhez.

A társadalom fejlődésével együtt nőtt az információk szerzésével és továbbításával kapcsolatos igény is. Mint a már említett sok területen, a minőségi változást itt is az elektromosság alkalmazása hozta. A Morse távírója, majd a Marconi szikratávírója által küldött információ már nem függött a látási viszonyoktól, vagy a futár sebességétől. Szinte azonnal (a fény sebességével) volt képes nagy távolságokra átvinni híreket. Innen már mindenki számára ismerős az út. Századunkban elterjedt a rádió, és második felétől kezdve már a távolba látás, a televízió is. A képernyő előtt ülve nemcsak a Föld túlsó oldalán levő ünnepségeken, eseményeken vagyunk jelen, hanem még a világűrben találkozó űrhajókat is láthatjuk, és együtt léphetünk a Hold felszínére az űrhajósokkal. Helyszíni közvetítést kaphatunk más bolygók felületéről, s talán rövidesen láthatjuk az üstökösök vagy a Naprendszeren kívüli égitestek felületét is közvetlen közelről. Már évek óta műholdak továbbítják a televíziós adásokat sok ezer km-es távolságokra. Rövidesen már az ún. stacionárius pályán "lebegő" műholdak adásait is közvetlenül lehet venni, és úgy válogathatunk majd a televíziós műsorokban, mint ma a rádióadásokban. Forradalmi változás és még nem vagyunk a végén!