Érzékelő robotok

A robot karja ütemesen mozog, ujjaival megfogja és átrakja a munkadarabot. S egyszercsak a szalag egy pillanatra megáll, majd újra fut. A "buta" robot azonban továbbra is - a betanított ütemben - nyúl két munkadarab közé, "megfogja" a semmit és átrakja. Apró kiesés, és felborul az egész termelés.

A robotok első nemzedéke csak vezérléssel működik. De ahogy nőttek a feladatok és velük együtt az igények, úgy kellett fejleszteni a robotokat. Felszerelték érzékelő szervekkel, amelyek felismerik a váratlan zavart, módosítják a működést. Egy közönséges gép és a robot közötti minőségi különbség az intelligenciafaktor. A robot akkor kezd intelligenssé válni, amikor érzékelőkkel látjuk el. A leggyakoribb érzékelők a fotocellák vagy televíziós kamerák, amelyek jeleit a "számítógépagy" dolgozza fel. Az érzékelők hatására a robot saját ténykedését befolyásolni tudja.

Az első generációs robotok vakok, süketek voltak. A második generációsak már bizonyos érzékelő szervekkel vannak ellátva, a harmadik generációsak már minden érzékszervvel rendelkeznek, még a hangot is analizálni tudják.

Az érzékelőkkel felszerelt robotok a kapott visszajelzések alapján - szabályozzák működésüket. "Ujjaik" érzékelik az érintést - úgy bánnak a tárgyakkal, mint a hímes tojással. "Szemeik" (általában tv-kamerák) látják a munkadarabot, s így képesek felismerni, megkülönböztetni, osztályozni, rendezni. "Füleik" (mikrofonok) hallják az utasításokat, és a szerint módosítják mozdulataikat. A mozgó robotok (pl. ultrahangos) távolságérzékelővel észlelik az útjukba eső akadályokat, kikerülik azokat. Mindez már nem a távoli jövő! A mai ipari robotok képességei is megdöbbentőek: az egyik IBM robot ezredmilliméter pontosan képes követni egy felrajzolt vonalat; egy MILATRON robot másodpercenként több méteres sebességgel halad pontról-pontra megállás nélkül; a kis PUMA (Programable Universal Machine Assembly) 120 ezer órát képes dolgozni egyfolytában; egy General Electric robot megtanítható alfanumerikus kódok felismerésére, amelyeket ezután visszaolvas saját szintetizált hangjával.

A Fiat legújabb motorgyára a délolaszországi Termoli városában működik, amely egyetlen, de négy futballpálya nagyságú csarnokból áll. A termelést (alkatrészgyártás, összeszerelés, minőségellenőrzés, gyáron belüli szállítás) 103 számítógép irányítja. A munkafolyamatok összehangolásáról 600 személyi számítógép gondoskodik. Magát a munkát - emberi kéz érintése nélkül - 148 robot végzi. Az eredmény: percenként három autómotor elkészítése, vagyis húsz másodpercenként egy. A termékváltás szinte pillanatok alatt, gombnyomásra történik. A robotokat és a számítógépeket az újfajta munkára átképzett munkások felügyelik, működtetik, irányítják. A motorgyártás területén Európában és Amerikában, 1985-ben ez volt a legmodernebb gyár.