Képzeletbeli robotok

Korábban már szó volt a mechanizmusok fénykoráról, a csodálatos játékok és mutatványok gépezeteiről. Emlékszünk Pierre Jaques-Droz zenélő és festő figuráira. Ezeket látva írta meg 1818-ban Marie Shelley a világirodalom (talán) első "robot-sci-fi"-jét "Frankenstein vagy a modern Prometheus" címmel. Abban az időben komolyan azt hitték, hogy az ember teljesen hasonló egy óraszerkezet mechanizmusához. (Julien la Mettri: "Az ember, mint gép" c. művében 1748-ban ezt "tudományosan" bizonyította!) De maga a robot szó századunk szüleménye. 1920-ban írta meg Karel Čapek híres színdarabját "Rossum doktor univerzális robotjai" (RUR) címmel, amelyet először 1922-ben New Yorkban, majd egy évvel később Londonban adtak elő. A színdarab az 1950-es (!) években játszódik, amikor Rossum gyárában titkos folyamattal mesterséges embereket, biológiai androidokat állítanak elő. Egy mikrobiológiai főzetből Rossum szívet és májat, csontot és húst tud készíteni, de valamilyen technikai (vagy inkább elvi) hiba miatt drámai fordulat következik be: nem képes "lelket" előállítani. Rossum robotjai engedelmeskednek az előírásoknak, de nem éreznek fájdalmat. A szigeten levő gyár egyik látogatójának hatására a robotok "humanizálódni" kezdenek. Vezérük, Radius elégedetlenséget kezd érezni, és vezetése alatt a robotok szembefordulnak alkotójukkal. A színdarab mély hatással volt az egész tudományos-fantasztikus irodalomra, amely napjainkig az akkori jelmezekhez hasonlóan ábrázolja az intelligens robotokat. A fantázia legjobb terepe nyilván a mozi volt. (Trükkjeit csak a modern videotechnika képes meghaladni.) Az úttörő egy francia filmes, George Melies volt, aki 1897-ben (!) a "Gugusse, a bohóc és az automaták" című filmjén mutatott be először fantasztikus gépembereket.

A német Paul Wegener filmesítette meg először, 1920-ban a "Gólem"-et. A híres legenda a XVI. században élt bölcs prágai rabbi, Löw által agyagból gyúrt emberalakról szól, amelyet isten nevével életre keltett. Szombatonként azonban tilos volt dolgoznia, s mikor erről egyszer megfeledkeztek, a Gólem megvadult: törni, zúzni kezdett; végül meg kellett semmisíteni.

Egyik legizgalmasabb robotfilm a "Frankenstein" volt, amelyet Shelley említett regényéből 1931-ben készített James Whale.

Ide sorolható az 1939-ben készült "Óz" (kedves bádogemberével), a japán Inoshira Honda "Misztériumok" c. filmje (1957) és még sok társuk a "Csillagok háborújá"-ig.

E művek közös ars poeticáját az 1926-os "Metropolis" hőse, Rotwang fejezi ki, amikor azt mondja: "soha el nem fáradó és soha nem tévedő, ember formájú gépet készítettem, s így nincs többé szükségünk élő munkásokra".

A korai robotirodalom és -film "tudósai" valamilyen sejtmanipulációval vagy emberi testek elragadásával emberi formájú, lélektelen és félelmetes eszközöket hoztak létre.