A munka gépesítése

Az emberiség fejlődése szorosan egybefonódik termelőeszközeinek fejlesztésével. A gondolkodó ember, a homo sapiens hosszú évezredek óta életének egyik legsúlyosabb tehertételeként könyveli el a nagy erőkifejtést kívánó monoton, egyhangú munkát. A bibliai legenda is az ősi "bűnbeesés" súlyos büntetésének tartja, hogy "fáradságos munkával élj életednek minden napjaiban" (Mózes I. könyve 3.17.). Az egyszerű szerszámtól az összetett géprendszerekig, a tűz megszelídítésétől a villamosság munkába fogásáig, a bütyköstengelytől a Jacquard-féle lyukkártyáig mind-mind arra szolgált, hogy az élet fenntartásához szükséges emberi tevékenységet megkönnyítse, hatékonyabbá tegye. És mégis, a XX. század új, a korábbinál élesebb konfliktust teremt az ember és a munka között. A szalagtermeléshez szükséges mozdulatokra bontott munkafolyamat mellett egyre sokasodtak az olyan feladatok, amelyeket monoton munkával, az ember számára elviselhetetlen vagy rendkívül veszélyes körülmények között kell ellátni. Az egyes munkahelyek szélsőséges hőmérséklet-viszonyai (öntödék, kohók, ill. hűtőházak), más munkahelyek sugárveszélyessége (atomreaktorok, izotóplaboratóriumok) kényszerítően sürgették olyan megoldások kifejlesztését, amelyekkel az embert az e területeken végzett munka alól fel lehet szabadítani.

A sugárzó anyagok veszélyessége miatt - a radioaktív termékekkel dolgozó iparban - az embert a munkatértől el kell szigetelni. Az anyag mozgatása ilyen helyeken csakis távirányítással történhet, az ember nem nyúlhat közvetlenül az életveszélyes anyagokhoz. Ezért ebben az iparágban már kezdettől fogva használni kellett az ún. manipulátorokat, amelyek az emberi kezet helyettesítették. A manipulátor olyan csuklós szerkezet, amelynek - a munkatérben - az emberi ujjakhoz hasonló megfogó szerkezete van, és működése a munkatéren kívülről, megfelelően védett helyről, kézzel irányítható. Hasonló manipulátorokat használnak pl. az izzó fémtömbök megfogásához a hengerművekben, öntödékben. A manipulátorok folyadékkal (hidraulikus), sűrített levegővel (pneumatikus), elektromágnessel, léptetőmotorral (elektromos), valamint ezek kombinációival működtethetők.

A védelmet tehát már megoldották, de a monoton munkavégzéstől még nem szabadult meg az ember. De hiszen most már minden kéznél van: a megfelelő gépi beavatkozó szerv - a manipulátor: a monoton munka programjának megfelelő utasításokat adó szerkezet - a számítógép; miért ne lehetne a kettőt összekapcsolni? Ennek lehetősége és szükségessége teremtette meg és indította "világhódító" útjukra a robotokat. A robotok (legalábbis azok első nemzedéke) lényegében számítógéppel vezérelt manipulátorok. És hogy mennyiben "világhódítók", arról a következőkben lesz szó.