Az ember és a gép a termelésben

Vegyük észre a fejlődés csodálatos spirálját! A középkori kézműves műhelyek fokozatosan manufaktúrákba egyesültek, majd kialakult az egységes energiaellátású nagyüzem. Hasonlóan koncentrálódott a nagy számítóközpontokban a sok ezernyi "számolómester" munkája, kialakultak a számítási nagyüzemek. Ezt követte mindkét területen a decentralizálódásnak egy újabb, a korábbinál magasabb szintű folyamata: az egyedi meghajtású és irányítású szerszámgépek a termelésben, és az egyedileg kezelhető mikroszámítógépek a számítástechnikában. E kettő "házasságából" született meg az ún. CNC (Computer Numerical Control: számítógéppel irányított, számjegyvezérlésű) szerszámgép.

Nem tudom, hogy a kedves Olvasó mennyire érzi át ennek nagyszerűségét. Jómagam ifjúkoromban esztergályosként dolgoztam. Az esztergálás csodálatosan szép mesterség. Látni, ahogy a durva anyagból az én munkám nyomán kialakul a műszaki rajzban előírt formájú és méretű, fényesen csillogó új alkatrész. Aki már esztergált, tudja, mennyire bonyolult művelet például a menetvágás vagy a gömbfelület esztergálása: mindkét kezünk és agyunk pontosan összehangolt, szinte rezdülésmentes együttműködésére van szükség a selejt nélküli termeléshez. És a CNC gépeken most mindez néhány egymás után következő számjegy beprogramozásával elintézhető! Annyiszor kapunk a programnak megfelelően kialakított terméket, ahányszor csak akarunk. Az érzékelők jelzik, ha a munkadarab vagy az esztergakés anyagában nem kívánt változás következik be. Csak ilyenkor kell beavatkoznia a gépkezelőnek (bár már olyan gépek is vannak, amelyeknél a korrekciót maga a gép hajtja végre a programban megadott utasítás szerint.)

És ez még csak egy gép irányítása! A gépek sorozata láncot alkot, fokozatosan alakítva ki a nyersanyagból a készterméket. Mint a szalagtermelésben! Csak már nem az ember, hanem a gép végzi a "mozdulatokra bontott termelés" minden mozzanatát. A japán SHARP cég egyik gyártósorán havi 600 ezer zsebszámológép készül, emberi kéz érintése nélkül. Még az ellenőrzést, a csomagolást és a megrendelők szerinti címzést is gépek végzik. Ez csak egy példa a már ma is működők sokaságából. Ez a rendszer nemcsak azt teszi lehetővé, hogy a termelés humanizálódjék, hanem azt is, hogy a termék is humanizálódjék. Technikailag már megoldott, hogy például a gépkocsi vagy a ruhagyártásban minden egyes termék más és más legyen, hogy a sorozatgyártás is figyelembe vegye a rendelő egyéni elképzeléseit, kívánságait. A már említett spirális fejlődés tovább halad előre egy újabb, magasabb rendű koncentráció felé.

Ebben a gyár már nem százezrek lélekölő, monoton munkahelye, hanem a koncentrált emberi tudás és alkotás óriási műhelye, amelyben az újat, a változót, a speciálist az ember végzi; az ismétlődő, egyhangú tevékenység pedig a számítógéppel irányított, hierarchikusan egymás fölé rendelt gépsor feladata.